Az elmúlt évtized adópolitikai ámokfutása, a statáriális változtatások és finoman szólva is átgondolatlan törvényszövegezés túl sok adózási áldozatot igényelt már eddig is az adózók részéről. Sajnos, a Pénzügyminisztérium még mindig a zagyva, de erőszakos jogalkotási pályán mozog, ahol az adózók széles körét kezelő könyvelők érdekei kicsit sem nyomnak a latban, pedig a közteherviselés sikeres üzemeltetése nagyrészt rajtuk múlik. Az új adócsomagban nincs kardinális adópolitikai elem, hiszen azokat már rendeleti úton és a néhány hebehurgya törvény útján már "megoldották" (lásd pl. új KATA törvény és az azt követő részleges korrekciók).
Néhány témában azonban végre történt néhány korrekció, de ezek se tűnnek a gyakorlatban jól működőnek. Jelen cikk ezekkel foglalkozik.
Adjunk adómentes sávot ész nélkül az átalányadózóknak
A jelenlegi kormányzati adópolitika tiltja a adómentes sávot, bár hajlandóak voltak a 25 év alattiak esetében erről az elvről lemondani, nulladózási helyzetet létrehozva iskolaszövetkezetek számára, ahol csak a nagyjából akármire költhető 17,8%-os "menedzsment" minimumdíj és a felszámítandó ÁFA a zavaró körülmény. Az adómentes sáv tagadása ellenére mégis - indoklás nélkül - bekerült az átalányadózókra 6 havi minimálbérnek megfelelő adómentes BEVÉTEL a törvénybe (Szja tv. 1. sz. mell. 4.48.).
Az átalányadózó a jövedelmének kiszámításához előbb a költséghányadot vonja le, majd az adómentes bevételt. Az adómentes bevétel miatt az átalányadózás 2022-től sávos adózásúvá alakult. A 40 százalékos költséghányadú átalányadózónak van egy adómentes sávja 2 millió forintig, afelett bevételarányosan 27,9% az adóteher (+iparűzési adó).
Apróságnak egyáltalán nem volt nevezhető, hogy a 2022-től bevezetett adómentes sáv rugalmatlan volt. Ha egy átalányadózónak év végén keletkezett a nagyobb bevétele, akkor az adómentes sáv a minimumjárulékalap miatt akár teljesen elveszhetett. A kapkodó, a szakmát semmibe vevő, legfeljebb bólogatókkal kommunikáló Pénzügyminisztériumban azonban több, mint egy év kellett ennek a felismerésére, ami nem elszomorító, hanem tragikus. Nem volt olyan szakember, aki ne kifogásolta volna ezt az adómentes bevételi sávot, de azt mégis egész 2022-re fenntartják, holott semmi akadálya nem lenne a visszamenőleges módosításnak, az csak akarat kérdése lenne.
Most elkezdték a saláta-törvényben toldozgatni-foldozgatni ezt a szakaszt a járulék-göngyölítés átalányadózókra való bevezetésével (lásd: eső után köpönyeg), ami a bonyolultságát tekintve inkább káros, mint hasznos. Ha a jelenlegi helyzet maradna, utókalkuláció nélkül, akkor többletjárulék keletkezne:
A Szochó törvénybe ezért az alábbi szakaszt illesztenék be (nagyjából ugyanígy szól a TB járulékra vonatkozó rész is):
"Az átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozót saját maga után havonta terhelő adó alapja az év elejétől (a Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pontja szerinti biztosítási jogviszony keletkezésétől) a tárgynegyedév utolsó napjáig (az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony megszűnéséig) átalányban megállapított, személyi jövedelemadó köteles jövedelem, csökkentve az év korábbi negyedévében, negyedéveiben adóalapként figyelembe vett összeggel, elosztva annyi hónappal, ahány hónapban az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony a tárgynegyedévben (akár egyetlen napig is) fennállt, azzal, hogy az adóalap nem lehet kisebb az adóalap megállapításának különös szabályai szerint megállapított összegnél.”
A törvénymódosítási szándék és a törvény szövegezése kapcsán a következők merülnek fel:
- A három zárójeles szakaszból az első és a második vagylagos, de egyben feleslegesen zavaró, mert az egyéni vállalkozás mindig biztosítási jogviszonyt keletkeztet, kivéve azoknál az adózóknál, akik nem alanyai a szociális hozzájárulási adónak. A harmadik zárójel magyarázó jellegű, a zárójel elhagyható lenne, ez a szövegrész teljesen szükségtelen.
- A havi osztás még mindig torzító, de az adózók javára, így itt adózói, könyvelői kifogás nem merülhet fel.
- A témához szorosan hozzátartozik, hogy 2011-ben volt utoljára a göngyölítéses szabály (régi Tbj. 29.§ (1)), abban a szövegben a minimálbér szerinti "havi átlagban" kellett a járulékokat megfizetni.
- A döntéseit rendre a költségvetés nehéz helyzete miatt meghozó kormányzat a negyedévente történő Szochó és TB járulékfizetéssel lemondott kéthavi költségvetési bevételről, ami novemberről és decemberről a következő év januárjára csúszik. Ez innentől mindig a következő év bevétele lenne, ezért egyszeri hatású és nagyjából 50 milliárd forintot jelent.
- A törvénymódosítás lényege az lenne, hogy az átalányban megállapított, SZJA köteles jövedelem negyedéves Szochó alapja utókalkuláció mellett futna, kiegyenlítve az adómentes sáv határát. Az eredeti problémát azonban nemcsak az adómentes sáv okozza, hanem a szintén rugalmatlan minimálbér utáni Szochó / TB járulék. Ha januárban (I. negyedévben) megvan a teljes éves bevétel (az alábbi táblázat szerint: 7.175.000,-) akkor már év elején megfizeti az egyéni vállalkozó a teljes éves (12 hónapra szóló) minimumot is, ami 230 ezer forintos minimálbérrel számolva 12 x 258.750 = 3.105.000. Ha ugyanezen egyéni vállalkozónak a következő hónapokban (negyedévekben) azonban tovább kell fizetnie a minimum után, akkor ez igazságtalan többletfizetés. A szabályozásban viszont "az adóalap nem lehet kisebb az adóalap megállapításának különös szabályai szerint megállapított összegnél." A kitétel többes jelentésű. Jelenthet teljes kiegyenlítődést, de jelenthet "csakazértis" minimumot.
- A törvényjavaslat indoklásából ugyan látszik szándék, amit több szakportál is átvett, beleharsogva az éterbe a törvény indoklását, ami lényegében hamis kormányzati propaganda, a törvény szövegét olvasva ez már korántsem egyértelmű. Valójában tehát nem sikerült a törvényjavaslatba jól beleírni az indoklásban szereplő jogalkotói akaratot, hiányzik a járulékalap minimálbérig való csökkentése és a beszámíthatóság.
Ha a javaslat szerint változik a törvény, akkor a 3 havi utókalkulációval nem tud teljesülni a göngyölítés maradéktalanul, ahhoz napi szintű göngyölítés és beszámítást kellene a törvény írni. Ha ezt sikerülne a normaszövegbe beleszerkeszteni, akkor a táblázat már így nézne ki:
A Pénzügyminisztérium semmilyen külső féllel nem beszéli meg az adózási elképzeléseit, nem látható a mozgástér se
El kellene dönteni, hogy miként kombinálható az egyéni vállalkozók havi alapú járulékrendszere az éves alapú SZJA kedvezményekkel, negyedévente. Segítek: sehogy. Volt már havi járulékrendszer havi göngyölítéses alapon. Jó bonyolult volt. Mindez persze csak akkor lenne érdekes, ha valamilyen rejtélyes, adókuszáló tényezőként muszáj lenne az amúgy is csökkentett adóalapból további kedvezményt adni. Az ilyen adómentes sáv ugyanis idegen az átalányadózástól, de mégis lemondtak inkább 50 milliárd forint tárgyévi költségvetési bevételről a negyedévesítéshez.
Mi lenne a megoldás? A jelen helyzetben - a Kata felnégyelése után - adótechnikailag logikus lenne az adómentes sáv eltörlése és az általános költséghányad 50 százalékra való emelése. Logikus lenne még az új KATA teljes eltörlése és a TESZOR számok felülvizsgálatát követően az újkatás körnek 100%-os költséghányadú átalányadózás biztosítása, a kifizetőnek való számlázási tilalom ésszerűsítése mellett. Mindehhez havi járulékbevallás-tervezetre van szükség, amely automatikusan élesedne, ha azt az adózó (vagy a könyvelője) nem korrigálná, az ESZJA rendszeréhez hasonlóan, de immár gép-gép kapcsolattal kiegészítve. A biztosítási jogviszonyok bejelentését is automatizálni kellene és össze kellene vonni a NAV számlaszámokat, hogy a TB járulékot és a Szochót ne kelljen külön-külön utalni, mert azt sokkal egyszerűbben tudná egy tételként megosztani a kormány a befolyt összegek felhasználásához. Az így befolyt bevételt amúgy is a központi költségvetésből szokás oda-vissza kiigazítani a felosztó-kirovó rendszer miatt.
Négy évről leszállított újraválasztás és a választási értékhatár eltörlése
Az átalányadózás jóval drágább lehet, mint a régikatázás, ezért logikus volt, hogy a választása komoly döntés legyen és azt 4 éves újraválasztási korláthoz kötötték. A korrekciós kormányrendeletből viszont kiderült, hogy a Pénzügyminisztérium mégsem akar ilyen szigorú lenni, majd most jött a 4 év 1 törtévre + 1 évre való leszállítása. Így jogosan merül fel a kérdés: a korábbi szabályozás miért tartalmazott 4 éves újraválasztási korlátot, ha az mégsem fontos?
Hasonlóan aggasztó következetlenség az átalányadózás választási értékhatárának eltörlése, mert az eddig fontos volt, most meg már nem az. A bevétel vizsgálgatása lehet, hogy ezért feküdte meg a Pénzügyminisztérium gyomrát, mert tavaly még a katás bevételeket is muszáj volt beleképzelni a számításba, mondván, az is vállalkozói bevétel, csak éppen nem vonatkozik rá az egész SZJA törvény. De sebaj! A NAV ezzel megszabadul egy elemzési feladattól, de ismét csak azután, hogy megszenvedi a 2022.09.01-jével átalányadót választók "bevizsgálását", szintén az "eső után köpönyeg" elv mentén.
Családi kedvezmény esetén negyedévente való SZJA adatok is kellenek a bevallásba
Adótechnikailag logikus, hogy a családi járulékkedvezményhez le kell vezetni az SZJA adatokat és kedvezményeket is, így a negyedéves bevallásban ez sem mellőzhető. Egy ilyen bevallásnak az önellenőrzése azonban nem javasolt még akkor sem, ha az nem tilos. Ilyenkor célszerű kivárni a kedvezmény érvényesítésével az év végét.
Beleköthetett egy csoportos személyszállítást végző munkáltatóba a NAV
Az adóhatóság se megy a szomszédba a rosszindulatú jogértelmezésekért. Így történhetett, hogy a munkáltató üzembentartóként való feltüntetése nélkül lízingelt vagy bérelt jármű által szállított munkavállalók esetét megadóztathatta a NAV. Ilyenkor szokott rájönni a Pénzügyminisztérium, hogy egy-egy szabályt milyen felületesen fogalmaztak meg vagy az idővel milyen elavultá vált. A szabályt ezért most kiegészítették a lízing és a bérlés esetével. A szabály nem azonnal, hanem csak 2023.01.01-jével lép hatályba...
KATA-EKHO combo
Két extrémen alacsony adóztatási forma kombinációja csak a magyar adópolitikában létezhet. Az alulszabályozott adózagyvaság (értsd: EKHO) számos hajmeresztő hézag mellett elképesztően magas jövedelmet adóztat 15% mellett (nyugdíjasok esetén 9,5% mellett). Ha a veszélyhelyzetet meghosszabbítják, akkor a magas jövedelmeket 15% mellett lehet kivenni, akármilyen mondvacsinált művészi (akár informatikai) részmunkakör okán. Nem véletlen, hogy az adóhatóság 2006 óta érdemben nem is ellenőrzi az EKHO szerinti adózás háttér indokát és megalapozottságát.
A pénztárgépen kívüli e-nyugták agyonelektronizálása
Az automata berendezések NAV-hoz való bekötése se lett sikertörténet, a félkész pénztárgépek statáriális és botrányos bevezetéséről, cserélgetéséről nem is beszélve. Most újabb, a kisembereket érintő témához nyúlna hozzá a Pénzügyminisztérium anélkül, hogy ismerni lehetne a konkrét terveket, elképzeléseket. A jelenleg is számítógéppel nyugtát készítőket ismét saját költségükön terheli majd a gyakorta változtatott, hebehurgya adatstruktúra követése és a szoftver lefejlesztése. Talán egyszerűbb lesz visszatérni a papíralapú nyugtához és a manuális feldolgozáshoz? A téma főleg az újkatásokat fogja zavarni, ha emiatt az e-nyugta kiállítás többe kerül majd, mint a papíralapú.
Az alanyi mentes áfa-keret elfogyott, új keret meg nem is volt
A vágtató infláció miatt jelenleg már régen devalválódott a 12 milliós alanyi mentes keret, azt évi 18 millióra kellene emelni, akár visszamenőlegesen is. Az emeléshez formailag ugyan kell az EU hozzájárulása, de éppen az a furcsa, hogy az adott kérdésben - pont a háborús helyzetre hivatkozással - miért kellene azt kivárni, hiszen Lengyelország se várt a benzin-áfa csökkentésével. Lehetséges, hogy a törvényjavaslatba később bekerül az alanyi mentes keret emelése, de 2017-2018 során megtapasztalható volt, hogy a magyar kormány csak utólag emeli a keretet, mintha az ilyen apró-cseprő miniadózóktól származó áfa ennyire kellene a költségvetésnek. Lengyelországban az alanyi mentesség határa kb. 48 ezer EURÓ, Romániában szintén hasonló összeg, Szlovákiában és Szlovéniában pedig 50 ezer EURÓ.
Rejtélyes, hogy az alanyi áfa mentes keret emelésével miért vagy mire vár a kormány. A sok pici áfa alany követése, tőlük az áfa beszedése egyáltalán nem könnyű és nem egyszerű feladat. A logikának pont fordítottnak kellene lennie. Az alanyi mentességnek kellene automatikusnak lennie és az ÁFA alanyiságot kellene - kellő indokoltság és szükséges esetben óvadék mellett - kérelmezni, hasonlóan a közösségi adószámhoz. Az EORI számot azonban minden adózónak meg kellene képezni, mert az import ügyintézés nem várhat hetekig egy azonosító számra.
Lényegében megszűnt az illetékmentes ingatlanátruházás, de miért volt egyáltalán?
Ingatlan átruházása esetén az illetékmentesség 2023-tól akkor válik alkalmazhatóvá, ha a vagyonszerző előző adóévi nettó árbevételének legalább 50%-a saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadásából, üzemeltetéséből, saját tulajdonú ingatlan adásvételéből származott. 2012-től - nyilván nem a bérből és a fizetésből élők megsegítésére - a kapcsolt vállalkozások közti ingatlan-átruházásokra, a folyamatban lévő ügyekre nézve is -, illetékmentességet javasolt a kormány, az Országgyűlés pedig szépen meg is szavazta, érthetetlen okokból. A témát többször kifogásoltam, még szakcikkekben is ellene érveltem, de az törvényes lehetőség volt, csak az nem élt vele, aki nem akart vagy tájékoztatlan volt. Eközben az adóhatóságnak nem volt érdemi mozgástere a témában.
A korábban kedvezményezett átalakulással elérhető illetékmentesség adásvétellel is produkálhatóvá vált, ráadásul hallatlan könnyítés volt, hogy az adószámos magánszemély és a saját cége között is ment az ingatlan tili-toli. Miután a magánszemélyi ingatlanadózás jóval kedvezőbb, ezért sokan vitték ki a cégekből az ingatlanokat illetékmentesen vagy tolták be az 5 évnél régebbi ingatlanjukat a cégükbe, hogy adómentesen kifolyjon a pénz a cégből.
Se a szabály bevezetésére, se a kivezetésére nincs racionális magyarázat. Vagy ezt akarta a kormány vagy fogalma sem volt, hogy mit csinált: ez a törvényjavaslat indoklásából látszik leginkább, hiszen ott azt írják - tévesen -, hogy a cégbíróságon történő főtevékenységi körrel illetékmentességet lehetett elérni. A főtevékenységet már hosszú évek óta nem a cégbíróság, hanem a NAV felé kell bejelenteni, de sebaj...
Tételes iparűzési adóztatás: egyszerűsítés és bonyolítás
A kormány látványosan és bőkezűen nyirbálgatja az iparűzési adót, mintha külön élvezetet okozna ennek a rendszeridegen adónak a fenntartása és más terhére való folyamatos szabdalgatása. Most, az egyszerűsítés jegyében sávos összegű bejelentgetős rendszer kerül a bevallási rendszer helyére. A dolog legfeljebb addig érthető, hogy jogalkotási hibákkal tűzdelt iparűzési adó bevallása annyira bonyolult lett, hogy a mini adózókkal való foglalkozás helyett a kormány inkább tételesség irányába mozdulna el, de ismét csak utólag, az eső után köpönyeg mottó alapján. Mindeközben halogatják a NAV útján való teljes helyi adó integrációt, holott a nagy összegű, devizás iparűzési adó eleve az Államkincstárnak fog beérkezni.
Emlékezetes, hogy 2010 nyarán még élesen bírálták és meg is változtatták azt a szabályt, hogy az önkormányzat pénze egy állami számlára érkezzen be. A következetlenség szinte süt a témában, de annak nyilvános bemutatása se téríti jobb belátásra a kormányt. Bár a közteherviselés elvileg közügy, egyeztetésekre mégsem került sor, mert ugye a jogalkotási szabályokkal és azok "értelmezésével" visszaélve az adótechnikai módosításokat se egyezteti a kormány (Egyeztetési tv. 5.§ (3) c)). Volt egy kurta pénzügyminiszteri bejelentés, majd egy rendelet, osztjónapot. Egyébként ennek a facebook posztnak a kapcsán jöttem rá, hogy Varga Mihály engem letiltott, a pénzügyminiszter úr facebook posztjait és oldalát nem olvashatom és nem követhetem.
Kanyarodjunk azonban vissza a lényegre, a sávos-tételes iparűzési adóztatás csodájára. Azt már előre ki lehet jelenteni, hogy csak a propaganda szintjén lehet egyszerűsítésnek beállítani egy háromsávos, kicsúszós, vallogatós, hézagos rendszert, ami ráadásul a kiskereskedelmi tevékenységet folyató átalányadózóknak még adóemelést is jelenthet.
A mágikus dátum 2023.05.31. (szerda) lesz. A törvény félreérthető fogalma szerinti "kisvállalkozó" (25 millió forint árbevétel alatti bármely vállalkozás + a 120 millió alatti kereskedő-átalányadózó) nemcsak a 22HIPAK nyomtatvánnyal fog megküzdeni és a 2022-es adóját kell kiegészíteni (lehet, hogy először és utoljára), hanem ki kell választania a saját sávját és annak teljes összegét meg kell majd fizetnie, előlegként, de ebbe a március 16-án utalt előleg beleszámít. Egy évvel később, 2024.05.31-én csak akkor fog fizetni (visszaigényelni) és vallani, ha a kiválasztott sávot elszúrta.
Egy szokásos 2%-os adókulcsú településen a tételes iparűzési adó mértéke - éves forgalomtól függően:
- 12 millió forint alatt 50 ezer forint
- 12-18 millió között 120 ezer forint
- 18-25 millió között 170 ezer forint.
Nem kértem hiába, a Pénzügyminisztérium az új kisvállalkozók számára engedi az automatizmust, nekik elég utólag közölni, a követően év május 31-én, hogy tételes adót fizetnek. Tehát nekik nem kell előzetes bejelentkezés a tételes iparűzési adó alá, hanem 2024.05.31-én utólag közölhetik, hogy tételes iparűzési adót fizetnek - és ugyanekkor megfizetik majd a 2024-es előleget is.
A törvényjavaslatban maradtak azonban hibák és szabályozatlan kérdések:
- Ha akár egy kevéssel is meghaladta a 25 milliós határértéket a kisvállalkozó, akkor a követő évben tilos tételes adózást alkalmaznia, ekkor adóelőleget kell fizetnie (mindegy, hogy ezzel túladóztatják). Érthetetlen, hogy miért nem folytathatja a tételes adózást és miért kell hozzá egy újabb évet várnia.
- Nincs egyáltalán rendezve a hiányzó bevallás esete. Az az adózó, amelyik lenyilatkozta a tételes iparűzési adó összegét, de 2024.05.31-ig nem küld be bevallást, annak ellenére, hogy a forgalma a kiválasztott sáv felett vagy 25 millió forint árbevétel felett van, ott az önkormányzati adóhatóságnak kell rájönnie a bevallás elmulasztására. Bevallás hiányában ugyanis rendezettnek kell tekinteni az ügyet.
- Teljesen hiányzik az előtársasági, végelszámolási és felszámolási időszak bevallási rendje, pedig ezek a naptári éven átnyúlhatnak.
- A beküldött, különbözetet tartalmazó bevallás önellenőrzése esetén nem világos, hogy az adóelőleg módosul-e visszamenőleg vagy sem. A jelen szabályozás szerint nem módosulna, így mindig 50 ezer forintos adót lesz célszerű választani és a különbözetet egy évvel később vallani. A jelen infláció mellett ez a különbözeti összeg 20%-nak a megtakarítását jelentheti, kamatmentesen.
- Az előbbi "később-fizetek" megoldást akár nagyvállalatok is alkalmazhatják, hiszen a kisvállalkozók fogalma nincs korlátozva. Nem fura, hanem hajmeresztő, hogy ekkora kiskapu eljutott a törvényjavaslat szintjéig és azt nem vették észre.
- Az átalányadózás keretösszege már 2023-ban több lesz, mint 25 millió forint, hiszen az a minimálbérrel együtt nő, az iparűzési adóé meg nem nő. Ebből lesz aztán jó kis kavarodás...
Az újkatásoknak is kell választaniuk 2023.05.31-ig, ha számítana a törvényszöveg...
Logikus volt, hogy az az adóalany, aki a Kata felnégyelését követően 2022.09.01-vel kisadózó vállalkozó lett és így újkatásként már bejelentést tett 2022.10.15-ig, akkor neki ne kelljen az új egyszerűsítés szerint meg egyszer választania. Van is egy ilyen szakasz az átmeneti szabályozásban, amely szerint vélelmezni kell, hogy az új sávos adózás szerint fizet, de ezt az egyszerűsítési szándékot is sikerült elszúrnia Pénzügyminisztériumnak. A sávos adózás ugyanis csak akkor él, ha az újkatás is sávot VÁLASZT.
Erről ezt írták a törvény indoklásában:
"Az adózási adminisztráció megkönnyítése érdekében ugyanakkor a Javaslat szerint a Htv. azzal vélelemmel él, hogy - függetlenül attól, hogy az új KATA-alany adózónak a 2022-es adóévről van-e vagy nincs bevallás-benyújtási kötelezettsége - alkalmazni kívánja a 2023. január 1-jétől hatályos egyszerűsített iparűzési adóalap-megállapítást a 2023. adóévre. Ezen törvényi vélelem azt eredményezi, hogy e vállalkozói körnek nincs semmilyen adminisztratív teendője, amennyiben élni kíván a Htv. - 2023. január 1-jétől hatályos - 39/A. §-ában szabályozott egyszerűbb iparűzési adózással."
Az az indoklásból nem derült ki, hogy miért lenne az újkatás adója pusztán a vélelmezett főszabály alapján 2x25 ezer forint. Ez ugyanis a törvényből kimaradt. Jól láthatóan az önkormányzati adóhatóságokat utasíthatta közben a Pénzügyminisztérium, hogy a vonatkozó szabály hiányában is számoljanak 2x25 ezer forinttal, amit ráadásul a mindenhol kötelezővé tett államkincstári rendszerben érvényesítettek is, központilag. Így megy ez: az írott jogszabályszöveg már semmit sem számít.
Lesz reklámadó 2023-tól! Bocs, mégsem lesz!
A kiszámítható gazdaságpolitika és a megbízható kormányzati közlések köréből nem maradhatott ki a reklámadó sem. A reklámpiaci szereplőknek ezzel a miniadóval való fájdalmasnak nem nevezhető megadóztatása elvi kérdés, miután a reklám kisebbrészt hasznos, nagyobbrészt káros. A médiaelmélet terén a reklámok káros hatása tananyag. Miután a reklámok káros mivolta egyáltalán nincs a kormány ellenére, mindig van valamilyen indok az adó elhalasztására, nem is beszélve arról, hogy magát az egész reklámadót 50%-os felső kulccsal éppen az RTL Magyarország megszerzése érdekében vezették be 2014 végén, botrányos körülmények között.
A végtelenségig húzott 5 százalékos lakásáfa
Most ott tartunk, hogyha az építési engedély legkésőbb 2024. december 31. napján véglegessé vált vagy az építését ezen időpontig bejelentették az egyszerű bejelentés szabályai szerint, akkor 2024. december 31-ét követően is 5 százalék marad a legfeljebb 150 négyzetméteres új lakások és a maximum 300 négyzetméteres új lakóházak áfája, 2028. december 31-éig. Ezzel úgy be van már drogozva az újlakáspiac, hogyha elvennék tőle, akkor egy évtizedig elvonási tünetekkel kószálnának más európai lakáspiacon a magyar beruházók és az itthoni lakásépítést hanyagolnák. Köszönjük!
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
(lehet jönni majd házkutatni, valamilyen mondvacsinált indokkal - már megszoktam)