A munkaidő-nyilvántartásnak különösen nagy jelentősége lett!

Jelenléti ív? Azt el kell felejteni! A törvény már munkaidő-nyilvántartást követel, amely a bértámogatások igénybevétele és a munkaidőkeret esetén jóval nagyobb jelentőséggel bír. Bár a bürokratikus szemlélet önmagában nem segít, az adatok teljeskörűsége biztosítja, hogy a nyilvántartott munkaidő hiteles legyen a kormányhivatali ellenőrök számára is.

A munkaidő nyilvántartása alapvető törvényi elvárás a munkaügyi dokumentumok között, mégis nagyon kevés az egyértelmű rendelkezés a helyes vezetés és alkalmazás módját illetően. Egyetlen nyúlfarknyi paragrafus szól róla a Munka törvénykönyvében, ami igencsak méltatlan egy ilyen fontos téma kapcsán. A törvényből csupán annyi derül ki, hogy a munkáltatónak nyilván kell tartania:

  1. a rendes és a rendkívüli munkaidő,
  2. a készenlét,
  3. a szabadság,
  4. az önként vállalat túlóra és a kollektív szerződés szerinti legfeljebb 300 óra rendkívüli munkaidő tartamát.

A nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidő, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának is. A rendkívüli munkaidő az írásban közölt munkaidő-beosztás hónap végén történő igazolásával és a változás naprakész feltüntetésével is vezethető.

A munkaidőnyilvántartás elnevezése másodlagos csak a tartalom számít! Nem elég csak az érkezés és távozás időpontja, ez legfeljebb a statikus irodai munkaköröknél működik, ahol reggel 8 és délután 4 között zajlik a munkavégzés, bár itt is figyelemmel kell lenni arra, hogy az ebédidőt miként számítja a munkáltató és arról hogyan tájékoztatta – írásban – a munkavállalót.

Ha munkaidő keretről van szó, vagy készenléti munkakörről, akkor a beosztás szabályaira, vagy az állásidőre vonatkozó adatokra a bérszámfejtéshez szükség van! Miután a munkaidő-adatok értelmezése bonyolult, így ritka a teljesen automatizálható munkaidő-adatból történő bérszámfejtés, ide szakértelemmel rendelkező bérszámfejtőre van szükség!

Ezek a szabályok mind-mind arra alapoznak, hogy létezik egy folyamatosan, naprakészen vezetett, a valóságot rögzítő, hiteles munkaidő nyilvántartás.

A Kúria legfrissebb ítélete szerint bár a munkaidő-nyilvántartásból naprakészen megállapíthatónak kell lennie a teljesített rendes és rendkívüli munkaidőnek, valamint a készenlét kezdő és befejező időpontjának, nem rögzíti feltételként azonban azt, hogy mindennek egy dokumentumban kellene szerepelnie. Leszögezik, hogy a munkáltató objektív felelőssége alapján felel azért, hogy a nyilvántartás tényszerű, valós és teljes körű adatokat tartalmazzon, továbbá a munkavégzés helyén rendelkezésre álljon. Akkor felel meg a törvénynek a munkáltató eljárása, ha ennek megfelelően a munkavállalót kioktatja, ellenőrzi és gondoskodik arról, hogy amennyiben a nyilvántartással összefüggő hiányosság merül fel, azt még lehetőleg aznap, előre szabályozott eljárási rendnek megfelelően pótolja. Mindezek megvalósulása esetén nem állapítható meg, hogy a munkáltatót mulasztás terheli.

A Kúria szerint azonban a munkaidő kezdeti időpontjának rögzítésével kapcsolatos késedelméből azonban még nem következik, hogy a munkaidő tartama még aznap nem kerül rögzítésre, és a munkaidő-nyilvántartás nem naprakész, mert a törvényből a munkaidő megkezdésének az azzal egy időben történt (eseményszerű) dokumentálási kötelezettsége nem következik.

Így a munkaidő-nyilvántartásnak megfelel az is, ha a munkáltató – akár előzetes tervadatokat tartalmazó – táblázatban, vagy akár egy ingyenes naptárprogramban rögzíti a munkaidő-adatokat és azt csak később jegyzi be (igazítja hozzá) a valós napi kezdési és befejezési időpontot. Egyébként a naptáralkalmazások könnyedén megoszthatóak a munkavállalókkal is.

A munkavállalók garanciális jogai érdekében a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény szerint a felügyelő a köteles javaslatot tenni munkaügyi bírság kiszabására, valamint a munkaügyi bírság kiszabása kötelező, ha a foglalkoztató nem tett eleget a munkaidő-nyilvántartás vezetésére vonatkozó kötelezettségének, illetve kettős nyilvántartást vezetett (Munka tvk. 134.§ (1) a) és Met. 6/A. § (1)).

 A bírósági gyakorlat azonban jól mutatja, hogy az ilyen nyilvántartási kérdések csak akkor jelenthetnek valós mulasztást, ha a munkavállalók sérelme fennáll és bizonyított. Így nem szabad sarokba szorítottnak éreznie magát a munkáltatónak, ha a munkaügyi revizorok azonnali adatokat várnak el egy váratlan helyszíni ellenőrzés során.

Ruszin Zsolt / Verlag Dashöfer www.adoforum.hu

Érdekesnek találta a cikket? Ossza meg másokkal!

Megosztás Facebookon