A XXI. század üzleti élete az adatok körül forog. Az adat értékteremtő, értékmérő, ezért is vált egyre fontosabbá az adatok tulajdonjoga, amelyet a magyar polgári jogi szabályaink meglehetősen mostohán kezelnek, azt meg sem említik. Az adat így csupán a „dolog” fogalmából levezethető ingóság. Az adatfeldolgozást, adatfelvitelt végző könyvelő nem válik az adatvagyon tulajdonosává, sőt, azt nem birtokolhatja el az ügyfelétől, munkáltatójától, hanem azt át kell adnia! Ha megtagadja az átadást, akkor birtokháborítási és kártérítési igényekkel kell szembenéznie! A téma azonban csak látszólag egyszerű és logikus, mert a jogszabályi és a joggyakorlati háttér homályos, ezért gyakoriak a tévhitek és a téves vélelmek.
A polgári személyek tulajdonában lévő adatok kapcsán előbb érdemes megvizsgálni az adatot, mint állami vagyont!
A nemzeti adatvagyon fogalmilag az állami vagyon részét képezi. Az adatvagyont a nemzeti vagyonról szóló törvény önmagával definiálja: az adatvagyon az adatvagyon! A jogszabály adatkezelést is említ, a hozzáférés megakadályozására pedig külön büntetőjogi tényállás is van (Btk. 267.§).
A cégek, vállalkozások és egyéb szervezetek könyvelési adatainak tulajdonviszonyáról nem lehet túl sokat a jogszabályból megtudni. A Ptk. indoklása szerint az adatok kapcsán abból kellene kiindulni, hogy azok birtokba vehető dolgok, vagy olyan immateriális javak, amelyekre - ha nem is felelnek meg teljes egészében a birtokba vehetőség kritériumának - a Ptk. lényegében maga is kiterjeszti a dolog fogalmát.
A fentiek összevetéséből logikailag egyenesen következne, hogy az adatokat rögzítő, feldolgozó könyvelő – felhívásra – köteles átadni ügyfele (munkáltatója) számára az adatokat, hiszen az mint dolog, sosem került – kerülhetett volna – a tulajdonába. Az erre vonatkozó joggyakorlat nyomai azonban nem látszanak, csupán egyetlen ítélet foglalkozik részben a témában: Egy rendes felmondást alkalmazva megszüntették egy főkönyvelő jogviszonyát, aki nem hivatkozhatott arra, hogy az „adataihoz” nem férhetett hozzá, azt a bíróság alaptalannak tekintette. Vélhetően a főkönyvelő azt hitte, hogy az adatok a tulajdonát képezték, de tévedett. Az adatok a munkáltató adatvagyonának a részét képezték és a felhasználási jogosultságát a munkaviszonyának megszűnésével együtt megvonták.
A szerzői jog nem is említi, hogy a könyvelő, adatrögzítő a saját művének tekinthetné a könyvelőprogramban összegyűlt adatokat, a szerzői joggal szomszédos adatbázis-előállítóinak a védelmére se hivatkozhatnak (Szjt. 84/A.§), hiszen a számviteli és egyéb jogszabályok szerinti nyilvántartások egyáltalán nem „adatgyűjtemények”.
Forrás: Verlag Dashöfer www.adoforum.hu