A kötelező bankszámlanyitás – zavaros rendelkezések közepette 2005-ben jelent meg az adózás rendjéről szóló törvényben (régi Art. 38.§). Az állam úgy nyitotta meg ezt a zsíros piacot a bankok számára, hogy semmit se kért cserébe. A bankok versenyeztek ugyan, de mindig volt számlavezetési díj, utalási díj és gyakran a bank munkáját elvégző felhasználói hozzáférésért is fizetni kellett. Az adóhatóság és később a végrehajtók jogosulttá váltak végrehajtásra ezen számlák felett is. A banki és állami érdek szorosan összefonódott. Ezen változtatott jelentősen a WISE megjelenése és a pénzmosás elleni küzdelem bürokrácia. A cikk ezt az új helyzetet járja körül, amiben egy cég által indított pernek is szerepe van, amely a Kúria előtt van. Mindeközben az illetékes cégbíróság – övön aluli ütésként – a per közepén igyekszik megszüntetni a felperest, kényszertörléssel.
A kötelezettség egyoldalú: a cég köteles, a bank nem
A törvény (Art. 114.§) logikája szerint a belföldi jogi személynek legalább egy belföldi pénzforgalmi számlával kell rendelkeznie. Ez a szabály a vállalkozás oldaláról imperatív: nincs mérlegelés, nincs kockázati étvágy, nincs üzletpolitika. A cégnek számlával kell rendelkeznie, és pénzforgalmát főszabály szerint pénzforgalmi számlán kell lebonyolítania.
A banki oldal viszont egészen más világ. A bankok a Ptk. szerződéskötési szabadságára, belső kockázatkezelési döntésekre, üzleti titokra, pénzmosás-megelőzési megfontolásokra vagy compliance-politikára hivatkozva megtagadhatják a számlanyitást (lásd Unicredit válasz, ERSTE válasz, OTP válasz) A gyakorlatban ez sokszor azt jelenti, hogy a vállalkozás nem kap érdemi indokolást, nem tudja, milyen feltételt kellene teljesítenie, nem tudja kijavítani a vélt problémát, és nem tudja kikényszeríteni a számlanyitást.
Ezzel létrejött a jogállami zsákutca: az állam kötelezi a céget bankszámlanyitásra, a bank megtagadhatja a számlanyitást, majd az állam a céget szankcionálja azért, mert nincs bankszámlája. A kockázatot és a rendszerhibát teljes egészében a vállalkozás viseli.
Ez különösen súlyos azoknál a társaságoknál, amelyeknek külföldi tulajdonosa vagy ügyvezetője van, székhelyszolgáltatót vesznek igénybe, alacsony forgalmúak, átmenetileg adótartozással érintettek, vagy olyan profillal működnek, amelyet a bankok belső kockázati rendszerei nem szeretnek. Ezek a cégek nem feltétlenül jogsértők, nem feltétlenül pénzmosási kockázatok, és nem feltétlenül működésképtelenek. Egyszerűen csak banki szempontból nem kívánatos ügyfelek. A jelenlegi szabályozási és hatósági gyakorlat mégis úgy kezeli őket, mintha a bankszámla hiánya az ő kizárólagos mulasztásuk lenne.
A hatósági logika: ha nincs számla, a cég a hibás
A NAV és a cégbírósági logika alapvetően formális és nemtörődöm. A hivatali kérdés az, hogy van-e belföldi pénzforgalmi számla? Ha nincs, az adózó nem teljesítette az Art. szerinti kötelezettséget. Ez papíron tiszta, a gyakorlatban viszont embertelenül leegyszerűsítő, rideg és az ország gazdasága szempontjából káros, amit az érdekképviseletek közül az a néhány, amely törődik az ilyen problémákkal, jelezték is, de az megjelent több szakportálon is. A hatósági eljárásokban ritkán kap megfelelő súlyt az a kérdés, hogy a cég ténylegesen próbált-e számlát nyitni, hány banknál próbálkozott, milyen válaszokat kapott, volt-e objektív lehetősége a kötelezettség teljesítésére, illetve létezik-e olyan jogi eszköz, amellyel a számlanyitást kikényszeríthetné.
Márpedig ha nincs ilyen eszköz, akkor a kötelezettség bizonyos esetekben teljesíthetetlen. Nem jogi értelemben nehéz, nem adminisztratívan kellemetlen, hanem objektíve teljesíthetetlen. A vállalkozás nem tudja saját maga létrehozni a pénzforgalmi számlaszerződést. Ahhoz kellene ugyanis egy bank is.
Az államnak ebben a helyzetben nem az lenne a feladata, hogy a céget darálja be, hanem az, hogy rendezze a piaci és felügyeleti anomáliát. Ha a bankok tömegesen, indokolás nélkül vagy nem ellenőrizhető kockázati döntések alapján megtagadják a kötelező jogi helyzet teljesítéséhez szükséges szolgáltatást, akkor nem a vállalkozás a fő probléma, hanem a szabályozási és felügyeleti környezet.
A bankszámla nem egyszerű üzleti kényelmi szolgáltatás
A céges pénzforgalmi számla nem olyan, mint egy opcionális üzleti szolgáltatás. Nem arról van szó, hogy a vállalkozás szeretne egy jobb appot, olcsóbb tranzakciós díjat vagy kényelmesebb netbankot. A pénzforgalmi számla a jogszerű működés infrastruktúrája. Ezen keresztül történik a bevétel fogadása, szállítók kifizetése, adófizetés, adó-visszaigénylés, végrehajtás, hatósági inkasszó, cégbírósági nyilvántartás, és sok esetben a vállalkozás létezésének hatósági igazolhatósága. Ha nincs számla, a cég működése azonnal gyanússá válik. Ha nincs számla, a NAV bírságolhat. Ha nincs számla, a cégbíróság törvényességi problémát lát. Ha nincs számla, az ügyvezető és a tulajdonos kockázati besorolása is romolhat.
Ezért a kötelező pénzforgalmi számla nem kezelhető tisztán magánjogi banki termékként. A bankszámlanyitás megtagadása ilyen esetben nem csupán egy ügyfél elutasítása, hanem annak megakadályozása is lehet, hogy a cég teljesítse törvényi kötelezettségét. Ezt a jogrendszer jelenleg nem kezeli megfelelően.
A Wise-jelenség: HU IBAN van, magyar hatósági elfogadás nincs
Ebben a széttartó rendszerben jelent meg a Wise sajátos konstrukciója. A Wise Europe SA belga pénzforgalmi intézményként, határon átnyúló szolgáltatásként van jelen Magyarországon, és magyar HU IBAN számú számlaazonosítókat biztosít magyar vállalkozásoknak. A vállalkozás oldaláról ez úgy néz ki, mint egy magyar üzleti számla: HU IBAN van, a számlaszám magyar formátumú, a partner erre utal, az ügyfél ezt használja a magyar gazdasági forgalomban. Az MNB szerint ezzel teljesül a fizetési számla fogalma (Pft. 2.), amit a pénzforgalmi számla fogalmával lehet azonosítani. Fontos körülmény, hogy a kérdést kizárólag az MNB véleményezheti, ilyen törvényi felhatalmazása nincs az adóhatóságnak. A NAV egyébként ezt be is tartja például a tevékenységi körök esetére, ahol a KSH rendelkezik kizárólagos értelmezési joggal. Ez megfelel a jogértelmezés redundanciszabályának is.
A probléma ott kezdődik, hogy a Wise és a belga felügyeleti álláspont szerint ezek a HU IBAN-ok nem önálló magyar pénzforgalmi számlák, hanem virtuális IBAN-ok, útválasztó azonosítók, amelyek a pénzt egy belga Wise-számlához vagy Wise-csoporton belüli master account konstrukcióhoz rendelik. Vagyis a piaci megjelenés magyar, a jogi-felügyeleti kezelés belga. Ez önmagában még nem lenne kezelhetetlen, ha a magyar hatósági infrastruktúra ugyanúgy látná és kezelné ezeket a számlákat, mint a belföldi bankoknál vezetett pénzforgalmi számlákat. De nem ez történik. Mindeközben a belga alapvető jogok biztosa szerint ez nem rájuk tartozik.
A Wise HU IBAN-számlák után nincs olyan magyar hatósági illesztés, amely a belföldi bankoknál megszokott módon biztosítaná a NAV és a cégbíróság felé a számlaadatok bejelentését, illetve az elektronikus lekérdezési és végrehajtási infrastruktúrát. A magyar hatóságok ezért azt mondják: ez nem belföldi pénzforgalmi számla. A vállalkozás viszont azt mondja: HU IBAN-számú számlát használ, magyar gazdasági forgalomban, olyan szolgáltatónál, amely a magyar piacon megjelent.
A két álláspont között a őrlődik vállalkozás a saját kockázatára, az állami szereplők pedig mossák a kezüket. Ez súlyos mulasztás a magyar államhatalmi szervek és a közigazgatási szervek részéről!
A „virtuális IBAN” nem lehet menekülőút
A Wise álláspontja szerint a HU IBAN csak helyi számlaadat, nem külön fizetési számla. Ez technikai szempontból lehet igaz, de a jogi következményt nem lehet pusztán a szolgáltató belső konstrukciójára alapítani. A kérdés azonban nem az, hogy a Wise informatikai és könyvelési rendszerében hogyan nevezi a HU IBAN-t. A kérdés az, hogy a magyar piacon milyen funkciót tölt be. Ha a magyar vállalkozás HU IBAN-t kap, azt üzleti számlaként használja, partnerei oda utalnak, és a szolgáltatás a magyar pénzforgalmi környezetben jelenik meg, akkor a magyar állami működés szempontjából ezt nem lehet egyszerűen „csak technikai útválasztóként” félretenni.
A virtual IBAN minősítés nem szolgálhat arra, hogy a szolgáltató megszerezze a magyar piaci jelenlét előnyeit, de ne viselje a magyar piaci működés hatósági költségeit és kötelezettségeit. Ha egy magyar bank HU IBAN számú pénzforgalmi számlát vezet vállalkozásnak, akkor számlát jelent, adatot ad, cégbírósági és NAV-infrastruktúrához illeszkedik, végrehajtási megkeresésekre reagál, inkasszót kezel. Ha a Wise HU IBAN számú vállalkozási számlafunkciót nyújt, akkor ugyanennek a funkcionális egyenértékét kell biztosítania. Máskülönben könnyített feltételekkel működik a magyar piacon.
Ez pedig nem így egységes piac, hanem súlyos bankfelügyeleti hiba és piaci torzulás!
A PSD2 nem kiváltságlevél
A Wise és a belga felügyelet hivatkozási alapja a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás és a PSD2 szerinti engedélyezés. Ez azonban nem jelenthet hatósági vákuumot.
A PSD2 célja az egységes európai pénzforgalmi piac megteremtése, nem az, hogy egy tagállami szolgáltató egy másik tagállamban úgy működjön, hogy közben nem teljesíti a helyi piac működéséhez szükséges kötelezettségeket. A határon átnyúló szolgáltatás nem azt jelenti, hogy a szolgáltató kereskedelmi szempontból beléphet a magyar piacra, HU IBAN-t adhat magyar cégeknek, de a magyar hatóságok számára szükséges jelentési és végrehajtási funkcionalitás alól kivonhatja magát.
A PSD2 logikája az egyenlő feltételekről, a felügyeleti együttműködésről és a diszkriminációmentes hozzáférésről szól. Ha a Wise a magyar piacon HU IBAN-szolgáltatást kínál, akkor nem lehet kedvezőbb helyzetben a magyar bankoknál. Nem lehet úgy jelen a piacon, hogy a magyar szolgáltatókra vonatkozó hatósági kapcsolódási kötelezettségek őt ténylegesen nem terhelik.
A helyes hatósági kérdés ezért nem az, hogy a Wise belga-e. A helyes kérdés az, hogy ha Wise magyar HU IBAN-t ad magyar vállalkozásnak, akkor a magyar hatóságok elérik-e ugyanazokat az alapfunkciókat, amelyeket a magyar bankok esetében elérnek. Ha nem, akkor a szolgáltatás nem egyenértékű, a piac torzul, a végrehajtás sérül, és az adózók kerülnek jogbizonytalanságba. Ez a WISE vezetését nem érdekli.
A belga felügyelet szerepe: udvarias semmittevés
A belga felügyeleti válasz különösen tanulságos. A National Bank of Belgium elismerte, hogy a Wise Europe SA felügyeleti hatósága, és azt is, hogy a magyar HU IBAN-ok valószínűleg virtuális IBAN-ok, amelyek egy mögöttes master accountra irányítanak. A belga felügyelet azt is közölte, hogy a virtuális IBAN-konstrukciók jelenleg nem esnek harmonizált európai szabályozás alá, és kívül vannak a központi számlanyilvántartási jelentési körön. Sőt, azt is elismerte, hogy ez jogi és végrehajtási kihívásokat okoz.
Majd ebből azt a következtetést vonta le, hogy ez nem olyan szabályozási rés, amelyet a belga jegybank saját mandátumán belül kezelni tudna.
Ez finom hivatali nyelven annyit jelent: látják a problémát, értik a problémát, de nem kívánnak érdemi kikényszerítést vállalni. A belga hatóság nem azt mondja, hogy a magyar hatósági hozzáférés rendben van. Nem azt mondja, hogy a Wise HU IBAN-ok be vannak jelentve Magyarországon. Nem azt mondja, hogy a magyar NAV vagy a cégbíróság ugyanolyan hozzáféréssel rendelkezik, mint egy magyar banknál. Hanem azt mondja: a pénzek Wise-rendszeren belüli nyomon követhetőségére és elkülönítésére figyelnek, a magyar végrehajtási problémát pedig nem tudják kezelni.
Ez azonban nem elég. Egy határon átnyúló pénzforgalmi szolgáltató felügyelete nem merülhet ki abban, hogy a home authority belülről kényelmesnek látja a konstrukciót. A host tagállam hatósági működésének tényleges ellehetetlenülése legalább ilyen fontos szempont. Ha a magyar NAV, a cégbíróság vagy a végrehajtási rendszer nem jut hozzá az érdemi, automatikus, operatív adatokhoz és végrehajtási csatornához, akkor a belga oldali traceability nem oldja meg a magyar állami működés hiányát.
A belga felügyeleti passzivitás ezért nem pusztán udvariatlanság. Uniós szintű felügyeleti együttműködési probléma.
AMLD6: az EU később már néven nevezi a problémát
Az új AMLD6 szabályozás külön nevesíti a virtuális IBAN-okat a központi bankszámla-nyilvántartási és elektronikus adat-visszakeresési mechanizmusoknál. Ez önmagában beszédes. Ha a virtuális IBAN-ok nem okoznának rendszerszintű AML, transzparencia és végrehajtási problémát, nem kellett volna őket külön beleírni az új szabályozási csomagba. A kérdés azonban nem oldható meg azzal, hogy a hatóságok hátradőlnek, és azt mondják: majd az AMLD6 megoldja. Addig is létező magyar vállalkozások működnek, számlát használnak, bírságot kapnak, törvényességi eljárásokba kerülnek, miközben a Wise HU IBAN konstrukciójának piaci és hatósági következményeit senki nem vállalja fel.
Az AMLD6 tehát nem mentség, hanem bizonyíték. Bizonyíték arra, hogy a virtuális IBAN nem jelentéktelen technikai részlet, hanem olyan pénzforgalmi azonosító, amelyet hatósági szempontból látni kell.
A kötelező bankszámlanyitás mint csiki-csuki játék
A jelenlegi rendszer három szereplője egymásra mutogat. A bank azt mondja: nem kötök szerződést, mert nem vagyok köteles. A Wise azt mondja: adok HU IBAN-t, de az csak virtuális azonosító, a számla belga. A magyar hatóság azt mondja: ha nincs belföldi pénzforgalmi számla a nyilvántartásban, a vállalkozás mulasztott. A belga felügyelet azt mondja: látjuk, hogy jogi és végrehajtási kihívás van, de ez szerintünk nem a mi mandátumunkon belül kezelhető.
Ez a struktúra a vállalkozást teszi meg végső kárviselőnek. Mindenki intézményileg kényelmes pozícióban marad, csak a cég kerül bírság, törvényességi felügyelet, megszüntetés vagy működésképtelenség közelébe. Ez elfogadhatatlan! A jogrendszer nem működhet úgy, hogy a teljesíthetetlen kötelezettség megszegését a leggyengébb szereplőn, a vállalkozáson verik le.
A cégbírósági szál: amikor a rendszerhiba megszüntetési okká válik
A legsúlyosabb következmény az, amikor a hatósági és bírósági logika már nem egyszerű bírságolásban, hanem a társaság létezését érintő eljárásban jelenik meg. Ha a cégbíróság vagy más hatóság azt mondja, hogy a társaság nem rendelkezik megfelelő belföldi pénzforgalmi számlával, akkor a jogkövetkezmény már nem adminisztratív kellemetlenség. Ez a cég működési engedélyének, jogi fennmaradásának és gazdasági létezésének kérdése.
Különösen abszurd ez akkor, ha a cég ténylegesen rendelkezik HU IBAN számú számlával, azt használja, azon pénzforgalmat bonyolít, de a hatóságok a Wise konstrukciója miatt azt nem fogadják el belföldi pénzforgalmi számlának. Ilyenkor a hatóság nem egy bankszámla nélküli fantomcéget szankcionál, hanem egy olyan vállalkozást, amely megpróbált működni a piacon elérhető pénzforgalmi infrastruktúrával.
A kérdés nem az, hogy a cég megnyitotta-e a számlát. A kérdés az, hogy az állam képes-e értelmesen kezelni azt a pénzforgalmi szolgáltatást, amelyet egy uniós szolgáltató HU IBAN-számmal Magyarországon kínál. Ha az állam erre nem képes, akkor nem a céget kell megszüntetni, hanem a hatósági és felügyeleti rendszert kell helyrehozni.
Joghézagon lovagoló hivatalnokok, nemtörődöm cégbíróságok
A hivatalos magyarázatok gyakran a joghézagra futnak ki. A virtuális IBAN nincs teljesen szabályozva, az AMLD6 majd rendezi, a belga számla belga, a magyar hatóság nem lát rá, a szolgáltató nem magyar, a bank nem köteles szerződni. Ez a narratíva kényelmes, de hamis irányba viszi a problémát. Nem arról van szó, hogy a jogrendszer semmit nem tud kezdeni a helyzettel. Arról van szó, hogy a felügyeleti és hatósági szereplők – például a Pénzügyminisztérium – nem akarják vagy nem tudják kikényszeríteni az egyenértékű működési feltételeket, hiába érkezik erre vonatkozó kérelem.
Ha a Wise magyar HU IBAN-t ad magyar vállalkozásoknak, akkor a magyar piacon szolgáltat. Ha a magyar piacon szolgáltat, akkor a magyar hatósági működéshez szükséges alapvető feltételeket biztosítania kell. A számlaadatokat jelenteni kell. A cégbírósági és NAV-kapcsolódást meg kell oldani. Az elektronikus végrehajtási és lekérdezési interfészt üzemeltetni kell. Ha ehhez a belga és magyar felügyeleti hatóságok együttműködése szükséges, akkor együtt kell működniük. Ha a Wise-nak technikai fejlesztés kell, akkor meg kell csinálnia.
A magyar vállalkozás nem lehet annak a következményeit viselő alany, hogy a Wise, az MNB, a NAV, a cégbírósági rendszer és a belga felügyelet között nincs rendesen felépített együttműködés az irányelv céljának az érvényrejuttatása érdekében: a WISE üzleti bankszámlája nem különbözhet a magyar bankszámlák paramétereitől: teljesíteniük kell a bankszámlák bejelentési kötelezettségét, illetve hatósági interfészt kell fenntartaniuk (PSD2 irányelv 35. cikk). Ennek hiányát azonban nem lehet a vállalkozáson leverni!
Mit kellene tenni?
Először: ki kell mondani, hogy a céges kötelező bankszámlanyitás jelenlegi formában csak akkor kérhető számon tisztességesen, ha a vállalkozásnak tényleges, kikényszeríthető hozzáférése van legalább egy belföldi pénzforgalmi számlához. Ha a bankok szabadon és érdemi indokolás nélkül megtagadhatják a számlanyitást, akkor a NAV és a cégbíróság nem kezelheti automatikusan mulasztóként a céget.
Másodszor: a banki számlanyitás megtagadására érdemi indokolási, dokumentálási és jogorvoslati rendszert kell építeni. Nem elfogadható, hogy egy cég törvényes működésének előfeltétele egy olyan banki döntés legyen, amelyet a bank üzleti titokra hivatkozva lényegében átláthatatlanná tesz.
Harmadszor: a Wise HU IBAN-konstrukciót funkcionálisan kell kezelni. Ha a szolgáltatás magyar vállalkozási számlaként működik a piacon, akkor magyar hatósági szempontból is úgy kell illeszteni, hogy a NAV, a cégbíróság és a végrehajtási szervek ne kerüljenek rosszabb helyzetbe, mint egy magyar banknál vezetett számla esetében.
Negyedszer: a belga felügyeletnek nem elég azt mondania, hogy a Wise belső rendszerében követhető a pénz. A kérdés az, hogy a magyar állam hatósági rendszere képes-e időben és automatikusan azonosítani, lekérdezni, zárolni és végrehajtani. Ha nem, akkor a felügyeleti együttműködés elégtelen.
Ötödször: amíg a szabályozási és technikai illesztés nem működik, addig nem lehet jóhiszemű vállalkozásokat bírságolni vagy megszüntetéssel fenyegetni amiatt, hogy egy uniós pénzforgalmi szolgáltató HU IBAN-konstrukcióját használták.
A valódi tét: nem egy számlaszám, hanem az állami működőképesség
A kötelező céges bankszámla ügye első ránézésre adminisztratív részletkérdésnek tűnik. Valójában arról szól, hogy a magyar állam képes-e a saját maga által előírt kötelezettségek teljesítéséhez működő infrastruktúrát biztosítani. Ha a cég köteles bankszámlát nyitni, de a bank nem köteles számlát nyitni, akkor a kötelezettség egy része fikció. Ha a Wise HU IBAN-t ad magyar cégeknek, de nem biztosítja a magyar hatósági reporting és enforcement funkciókat, akkor a HU IBAN piaci előny, de hatósági vakfolt.
Ha a NAV és a cégbíróság ezt a vakfoltot a vállalkozás ellen fordítja, akkor a rendszerhiba szankcióvá válik. Ha a belga felügyelet elismeri a jogi és végrehajtási kihívást, de nem tesz érdemi kikényszerítési lépést, akkor az egységes európai pénzforgalmi piac nem egyenlő feltételeket, hanem felügyeleti menekülőutat teremt.
Ezt a helyzetet nem lehet tovább technikai magyarázatokkal, virtuális IBAN-definíciókkal és hatásköri udvariaskodással elfedni. A céges bankszámla nem díszlet. A pénzforgalmi számla a vállalkozás jogszerű működésének egyik alapinfrastruktúrája. Ha az állam ezt kötelezővé teszi, akkor biztosítania kell, hogy a teljesítés ne legyen a bankok önkényes döntéseinek és a nemzetközi pénzforgalmi szolgáltatók kényelmes konstrukcióinak kiszolgáltatva.
A megoldás nem a cégek bírságolása és nem a vállalkozások megszüntetése. A megoldás az, hogy a bankok számlanyitási megtagadása átlátható, jogorvosolható és felügyeletileg ellenőrizhető legyen, a Wise HU IBAN-számlák pedig csak akkor működhessenek a magyar piacon, ha a magyar számlabejelentési, cégbírósági és végrehajtási infrastruktúrához teljes értékűen kapcsolódnak.
Minden más csak hatósági mellébeszélés!
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
