Ismét pert nyertem a NAV ellen – ezúttal az egyik, részben általam tulajdonolt cégem, a FairConto Plusz Kft. által. A per a megbízható adózóknak járó 12 havi fizetési halasztás után, visszamenőlegesen felszámított késedelmi pótlékáról szólt. A tartozást azért nem fizettük meg a halasztás utolsó napjáig, mert újabb halasztást kezdeményeztünk. A pernyertesség ellenére mégsem felhőtlen a siker, mert a törvényszék – közel 1 órás várakoztatás után – úgy döntött, hogy nem a keresetet bírálja el, hanem talál egy másik indokot és az adóhatóságot új eljárásra kötelezte.
A FairConto Plusz javára változtatták meg a NAV határozatát
A Fővárosi Törvényszék ítélete megváltoztatta a NAV Fellebbviteli Igazgatóságának határozatát, és teljes egészében helyt adott a FairConto Plusz Kft. késedelmi pótlék törlésére irányuló kérelmének. A NAV tehát elvesztette a pert: a fizetési halasztással érintett 2 825 000 forintos tartozásra 2025. január 1-jétől felszámított késedelmi pótlékot törölni kell. Az ítélet ellen rendes fellebbezésnek nincs helye.
Az ügy előzménye az volt, hogy a NAV a FairConto Plusz számára előbb 2025. június 20-ig, majd egy újabb AUTRESZ-kérelem alapján 2026. június 22-ig fizetési halasztást engedélyezett. Ennek ellenére a NAV előbb 155 296 forint késedelmi pótlékot mutatott ki, majd az elsőfokú eljárásban ezt jelentősen csökkentette, de több hónapra továbbra is fenntartott kisebb pótléktételeket. A másodfokú NAV-határozat ezeket jogszerűnek minősítette.
A kereset az automatikus halasztás jogi természetét vitatta
A FairConto Plusz keresete egyértelmű jogkérdést tett fel: felszámítható-e visszamenőleg késedelmi pótlék a megbízható adózó számára törvényesen engedélyezett, pótlékmentes fizetési halasztásra? A kereset szerint az Art. 156. §-ában szereplő „esedékes részlet” fogalma részletfizetésre értelmezhető, egy összegben teljesítendő fizetési halasztásra azonban nem.
A kereset arra is hivatkozott, hogy az Art. 208. § (2) bekezdés b) pontja kifejezetten kizárja a késedelmi pótlék alapjából azt a tartozást, amelyre az adóhatóság fizetési könnyítést engedélyezett. A FairConto Plusz álláspontja szerint a NAV nem alakíthatja át értelmezéssel a halasztást egyetlen részletből álló részletfizetéssé, majd erre hivatkozva nem rendezheti vissza a tartozást az eredeti esedékességre. A kereset kitért a NAV szervezeti egységei között tapasztalt eltérő gyakorlatra és annak jogbiztonsági következményeire is.
A NAV szerint egyetlen forint hiánya is megszüntette a teljes kedvezményt
A NAV védekezése abból indult ki, hogy a korábbi halasztási határozat 2 808 000 forint áfára és 17 000 forint önellenőrzési pótlékra együtt vonatkozott. A NAV elismerte, hogy az áfatartozást a társaság rendezte, de a 17 000 forintos önellenőrzési pótlékot nem fizette meg. Ebből azt vezette le, hogy az egész automatikus fizetési könnyítés érvényét vesztette, ezért a 17 000 forintos tételt az eredeti, 2024. június 20-i esedékességre kellett visszakönyvelni.
A NAV védirata szerint az Art. 156. § (4) bekezdése speciális szabály, amely megelőzi az Art. 208. § általános rendelkezését. A NAV azt is hangsúlyozta, hogy az új fizetési könnyítési kérelem benyújtása önmagában nem biztosít pótlékmentességet: az Art. 200. § (1) bekezdés a) pontja alapján az engedélyező elsőfokú határozat napjáig késedelmi pótlékot kell felszámítani. A NAV ezért a második halasztási határozat meghozataláig fennálló időszakot is pótlékkötelesnek tekintette.
* a kép természetesen csak illusztráció.
A bíróság egy harmadik, de hibás indokot talált
A bíróság a kereset központi jogi érvelését nem fogadta el. Az ítélet szerint az Art. 156. § (4) bekezdése fizetési halasztásra is alkalmazható, az „esedékes részlet” alatt ilyenkor a teljes tartozást kell érteni, a tartozás pedig a halasztás alatt is fennmarad. A bíróság azt is elfogadta, hogy a visszarendezés nem önálló jogintézmény, hanem az eredeti esedékesség helyreállításának könyveléstechnikai végrehajtása. Ezekben a kérdésekben tehát lényegében a NAV jogértelmezését osztotta.
A pernyertességet azonban nem erre, hanem egy harmadik konstrukcióra alapította. A bíróság szerint a két halasztási határozat „egymást folytonosan” követte, ezért a tartozásra folyamatosan fizetési könnyítés volt érvényben. Az áfát határidőre megfizetettnek tekintette, a 17 000 forintos önellenőrzési pótlék esetében pedig elegendőnek találta, hogy a FairConto Plusz az első halasztás esedékességének napján új kérelmet nyújtott be, amelynek a NAV később helyt adott. Ez az indoklás azért hibás, mert a kérelem benyújtása és a határozat meghozatala között nem állt fenn engedélyezett fizetési könnyítés; az Art. 200. § éppen erre az időszakra ír elő késedelmi pótlékot. Az új határozat önmagában nem törli visszamenőleg a korábbi kedvezmény elvesztésének jogkövetkezményeit. (Nemzeti Jogszabálytár)
A FairConto Plusz nyert, az eredeti jogkérdés mégis nyitva maradt
A tárgyalási jegyzőkönyv szerint a bíróság kifejezetten úgy tájékoztatta a feleket, hogy az ügyben nincs bizonyítási kérdés, kizárólag jogkérdésről kell dönteni. A FairConto Plusz változatlanul fenntartotta a keresetét, a NAV pedig a határozatában és a védiratában foglalt védekezését. A bíróság nem tett fel kérdést, és nem jelezte, hogy a jogvitát a felek álláspontjától eltérő, „folyamatos fizetési könnyítésre” épülő ténybeli és jogi konstrukció alapján kívánja eldönteni.
Ez azért érdemi probléma, mert a Kp. 85. § (1) bekezdése alapján a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja. A Kúria következetes gyakorlata szerint a bíróság csak arról a jogsérelemről dönthet, amelyet a felperes a keresetében megjelölt, és a kereseten való túlterjeszkedés az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés lehet. A tárgyalás után azt javasoltam a NAV perképviseletét ellátó munkatársainak, hogy forduljanak bátran a Kúriához, hogy az eredeti keresetet és a NAV ellenérveit bírálja el. (Kúria)
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
