A bizalmi vagyonkezelés adóelőnyeinek jövőre nézve történő szűkítése égető kérdésként ott hagyja a „korán ébredők” esetére, akik ha törvényesen jártak el, akkor olyan mintha életre szóló jutalmat kaptak volna. Az ellenőrzésük nem biztos, hogy eredményes lesz.
A vagyon maradhat, az adótrükk távozik – a kormány újrarendezi a családi ezüstöt
A kormány 2026. július 17-én nyújtotta be a pénzügyminiszter által jegyzett T/387. számú törvényjavaslatot. A csomag hivatalos címe szerint a Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervet, egyes kormányprogramokat, kormányhatározatokat, adóintézkedéseket és természetesen még „egyéb törvényeket” is végrehajt. A jogalkotó tehát most sem kockáztatta meg, hogy a cím alapján bárki előre megértse, mit készül elfogadni.
A tervezet nem szünteti meg a bizalmi vagyonkezelést, és nem adóztatja meg automatikusan visszamenőleg a korábban végrehajtott vagyonrendeléseket sem. A szigorítás főszabály szerint a 2026. augusztus 31. után létrehozott bizalmi vagyonkezeléseket, valamint a már működő struktúrákba ezt követően bevitt új vagyonelemeket érinti. A régi vagyon tehát maradhat, az új vagyon viszont már egy sokkal kevésbé vendégszerető adórendszerbe érkezik.
Augusztus 31-én bezár az ötéves adómentességi pénztár
A jelenlegi szabályozás alapján a bizalmi vagyonkezelésbe rendelt üzletrész vagy részvény felértékelt értéke és eredeti szerzési értéke közötti különbözet megfelelő feltételek mellett, az ötéves időszak letelte után adómentesen kerülhet a kedvezményezetthez. Egy 100 millió forintért megszerzett, majd egymilliárd forintra felértékelt részesedésnél ez 900 millió forintos adómentesen kiadható növekményt jelenthetett. Nem kiskapu volt, hanem jogszabályba épített garázskapu.
A T/387 ezt a lehetőséget szüntetné meg a 2026. augusztus 31. utáni új vagyonrendeléseknél – de nem ad választ arra, hogy a korábbiakkal mi lesz? Az öt év kivárása többé nem változtatná adómentessé a felértékelésből vagy a részesedés későbbi értékesítéséből származó vagyonnövekedést. A részvény továbbra is tartható, eladható és újra befektethető a kezelt vagyonon belül, de a kedvezményezettnek történő pénzkifizetésnél már nem lehet biztosan arra építeni, hogy az ötödik év végén az adófizetési kötelezettség egyszerűen elpárolog.
A halál továbbra is adómentes esemény, az élet már kevésbé
A javaslat megtartaná a valódi hagyatéki vagyontervezéshez kapcsolódó kedvezményt. A vagyonrendelő halálakor a kezelt vagyon a halál időpontjában fennálló piaci értéken adómentesen adható ki. Az örökös így nem egy évtizedekkel korábbi szerzési értéket és az ahhoz kapcsolódó látens adókötelezettséget kapná meg a családi vállalkozás mellé búcsúajándékként.
Időkorlát nélkül adómentes maradhat az eredeti vagyonelem változatlan formában történő kiadása is. Ha részvény került a kezelt vagyonba, és ugyanazt a részvényt adják vissza, az adómentesség alkalmazható lehet. Ha azonban a részvényt eladták, majd pénzt, állampapírt vagy más befektetést adnak ki, már nem az eredeti vagyonelem kerül vissza. Szintén fennmaradna a kezelt vagyon által nyitott tartós befektetési számlán elért hozam adómentes kifizetésének lehetősége. A TBSZ tehát túléli a nagytakarítást.
Kétezer kötelező ellenőrzés, de még azt sem döntötték el, milyen ellenőrzés legyen
A törvényjavaslat szerint 2028. január 1-jétől a NAV valamennyi bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyonnál és minden magánalapítványnál ellenőrzést folytatna le az elévülési időn belül. A szöveg azonban nem mondja meg, hogy adóellenőrzésről vagy jogkövetési vizsgálatról van szó. Ez nem technikai részlet: adóellenőrzésben adókülönbözet állapítható meg, jogkövetési vizsgálatban nem. A jogalkotó tehát teljes körű hatósági akciót rendel el, de az eljárás típusát elegánsan a NAV képzeletére bízza.
A különbség gyakorlati. A NAV lefolytathat egy harmincnapos jogkövetési vizsgálatot, bekérheti az iratokat, irathiány esetén eljárási bírságot szabhat ki, majd jegyzőkönyvben rögzítheti, hogy lát-e további vizsgálatra okot. Ezzel a törvényi kötelezettség formálisan kipipálható lenne, miközben a Pénzügyminisztérium aligha ilyen adminisztratív körsétára gondolt. Jelenleg mintegy 1900 kezelt vagyon és 114 vagyonkezelő alapítvány lehet érintett: ennyi eljárást elrendelni adatvezérelt kiválasztás nélkül nem kockázatelemzés, hanem hatósági teljesítménytúra.
A vagyonosodási vizsgálatok szelleme visszatér, az ügyvédi titok pedig útban van
A 2028-ra előírt teljes körű ellenőrzési hullám erősen emlékeztet a 2006-ban beindított vagyonosodási vizsgálatokra. Akkor is politikai döntés született egy széles társadalmi kör tömeges vizsgálatáról, miközben a szabályozási háttér bizonytalan, a bizonyítási gyakorlat egyenetlen, a hatósági hozzáállás pedig gyakran kifejezetten rideg volt. A mostani különbség az, hogy az érintett vagyonrendelők lényegesen jobb dokumentációval, ügyvédi háttérrel és technikai ellenbizonyítási lehetőségekkel rendelkeznek. A „mindenkit ellenőrzünk” szlogen ezért sokkal könnyebben fordulhat át elhúzódó jogvitákba, mint látványos költségvetési eredménybe.
A NAV vizsgálhatná a vagyonrendelés célját, létrehozásának körülményeit, a rendelkezésre álló dokumentációt, a tanácsadói megbízások tartalmát, a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezettek kapcsolatát, valamint a vagyonkezelő tényleges döntési és kockázatvállalási szerepét. Objektív, számszerű és előre alkalmazható elhatárolási szabályt azonban a tervezet nem ad, ami súlyos ellentmondásban van a jogalkotási törvénnyel, mert a szabályozás nem egyértelmű (Jat. 2.§ (1)). A jogalkotó tehát meg se próbálta konkretizálni a rendeltetésszerű joggyakorlás fogalmát, majd megérkezett oda, hogy majd a NAV minden körülményt mérlegel. Ezt a NAV korábban is – elképesztő igazságtalanságok mentén – eddig is így alkalmazta, ennek kellene véget vetni, nem?
Különösen problémás a tervezet azon iránya, amely a bizalmi vagyonkezelés létrehozására irányuló kapcsolatfelvétel módját, célját és a tanácsadói megbízás tartalmát is vizsgálható körülményként kezeli. Ez már közvetlenül érintheti az ügyvédi titkot és az ügyfél–ügyvéd kommunikáció védelmét. Az ügyvédi levelezés és iratanyag hatósági átvizsgálása nem szabadon felhasználható információs bánya, hanem szigorúan védett terület. Ha a NAV ezen a határon átlép, az ellenőrzési program könnyen nem adóbevételt, hanem strasbourgi ügyeket termelhet. A jogalkotónak ezért még a hatálybalépés előtt pontosan el kell döntenie, mit akar feltárni, milyen jogcímen, és mely garanciák mellett – a „majd a revizor mérlegeli” itt már nem jogalkotás, hanem felelősségkiszervezés.
Adatszolgáltatás ma, célzott vagyonadó holnap
A kezelt vagyonokra új adatszolgáltatási kötelezettség vonatkozna, amely a már működő struktúrákat is érintené. A vagyonkezelőknek részletesebb adatokat kellene szolgáltatniuk a vagyon összetételéről, mozgásáról, a vagyonrendelésekről és a kedvezményezetteknek teljesített kifizetésekről. Ez azonnali adminisztrációs többletet jelent, miközben az állam olyan adatbázist épít, amelyből később célzott ellenőrzési és adóztatási programok is kényelmesen kiszolgálhatók.
A meglévő bizalmi vagyonkezelést ezért nem kell kapkodva megszüntetni, a részvényeket pedig nem kell augusztus végéig pánikszerűen kiadni. Tételesen dokumentálni kell viszont, hogy mely vagyonelem mikor, milyen értéken és milyen céllal került a struktúrába, ki hozta meg a befektetési döntéseket, milyen kockázatot vállalt a vagyonkezelő, és milyen családi, öröklési vagy üzletfolytonossági indok áll a konstrukció mögött. A bizalmi vagyonkezelés nem halt meg. Csak megszűnik az a kényelmes korszak, amikor öt év várakozás után az értéknövekedés adójogi szempontból köddé válhatott.
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
