A Média1 fedezte fel, hogy nem jött ki a matek a Telex alapítványánál, ezzel rávilágítva az 1 százalékokból befolyt közel félmilliárdos támogatás problematikájára. Kis pénz kis gond, nagy pénz, nagy gond.
A 2025-ös 1%-os lista új helyzetet teremtett
A NAV 2025-ös kimutatása szerint az szja 1%-os felajánlások élmezőnyében már nemcsak klasszikus egészségügyi, gyermekmentő vagy állatvédő szervezetek szerepelnek, hanem sajtó-alapítványok is. Ez önmagában nem probléma: az 1%-os rendszer lényege éppen az, hogy az állampolgár közvetlenül mondja meg, mely civil célra kerüljön az adója egy része. A NAV-lista adószámot, kedvezményezett nevet, székhelyet, összeget és rendelkezői darabszámot tartalmaz, vagyis jól láthatóvá teszi, hogy a társadalmi támogatás hová áramlott.
A gond nem az, hogy a sajtóhoz kötődő alapítványok sok pénzt kaptak. A gond az, hogy a jelenlegi felhasználási és visszafizetési szabályok rövid távú költési kényszerként működhetnek ott is, ahol a támogatási cél természeténél fogva nem rövid távú. A „sajtó sokszínűségének” támogatása nem olyan cél, amelyet néhány hónap alatt, számlagyártási versenyben kell kipipálni. A független nyilvánosság erősítése szerkesztőségi kapacitás, jogi védelem, technológiai háttér, tartalmi fejlesztés, közönségépítés, utánpótlás és hosszabb távú működési stabilitás kérdése.
A törvény ma túl szűk tartalékolási logikában gondolkodik
Az 1%-os törvény szerint a kedvezményezettnek a kiutalt összeg felhasználásáról, esetleges tartalékolásáról és a fel nem használt összeg visszafizetéséről a törvényben meghatározott rend szerint kell elszámolnia. A szabályozás alapja az 1996. évi CXXVI. törvény, különösen a 6/C.§, 6/D.§ és 7.§, valamint a civil szervezetek beszámolási sajátosságait rendező 479/2016. (XII. 28.) Korm. rendelet.
A jelenlegi modell a szokásos, gyorsan elkölthető civil működésre még kezelhető. Nagy összegű, kiugró támogatásnál viszont már nem biztos. Egy egészségügyi alapítvány beruházási célra, egy mentőalapítvány üdültetési vagy eszközfejlesztési programra, egy sajtóalapítvány pedig nyilvánosságvédelmi és szerkesztőségi kapacitásépítésre nem feltétlenül tud felelősen, rövid idő alatt elkölteni százmilliós vagy milliárdos nagyságrendű forrást. Ilyenkor a szabályozás nem fegyelmez, hanem rossz ösztönzőt teremt a rövid határidővel. Persze a NER célja éppen az lehetett, hogy ezzel tarthassa sakkban és vegzálhassa a civil szervezeteket.
Nem trükközés kell, hanem jogszerű, online követhető rugalmasság
A megoldás nem az, hogy a civil szervezet kreatívan „elkölti” a pénzt, nehogy vissza kelljen fizetnie. Ez rossz irány. A megoldás az lenne, hogy nagy összegű 1%-os támogatásoknál a törvény adjon hosszabb, célhoz kötött, online dokumentált felhasználási ablakot. A NAV felé nem utólagos, eseti ellenőrzési logikában, hanem folyamatos, digitális felhasználási naplóval kellene igazolni, hogy a támogatás a vállalt célra megy.
Ez nem gyengítené az ellenőrzést, hanem erősítené. A civil szervezet előre megadná a felhasználási tervet, a tartalékolás célját, a tervezett ütemezést, a nagyobb költési kategóriákat, majd online vezetné a teljesítést. Így nem a határidő előtti kényszerköltés, hanem a nyilvános, ellenőrizhető, cél szerinti felhasználás lenne a rendszer központja.
A sajtó sokszínűsége nem azonos a propaganda finanszírozásával
A sajtó sokszínűségének támogatása alatt nem azt kell érteni, hogy csalárd módon, közvetve közpénzekből fenntartott propagandát kellene életben tartani. Éppen ellenkezőleg: az 1%-os rendszer ott ad legitimációt, ahol valódi állampolgári döntés áll a pénz mögött. Ha sok tízezer magánszemély egy sajtóalapítványt jelöl meg, az társadalmi döntés, nem minisztériumi kegy.
A jogalkotónak ezt a különbséget kellene felismernie. A társadalmi támogatottságú civil nyilvánosság nem azonos a politikai megrendelésre épülő médiatartással. Az 1%-os pénz ezért nem „jutalom”, hanem célhoz kötött állampolgári bizalom. Ezt nem visszaszívni kell, hanem olyan szabályozással körbevenni, amely a felhasználást átláthatóvá, ellenőrizhetővé és életszerűvé teszi.
A nagy civil szervezetek válaszai is a rugalmasság mellett szólnak
A megkeresett civil szervezetek válaszai alapján a kötelezettségkénti kimutatásra nincs érdemi szakmai támogatás. Több válaszadó kifejezetten azt írta, hogy az szja 1%-os felajánlásból származó összeg bevételként számolandó el, és a beérkezéskor nem áll fenn visszafizetési kötelezettség. Ez fontos, mert az 1%-os pénz nem idegen pénz, nem letét, nem NAV-kötelezettség: az a civil szervezethez kiutalt támogatási bevétel.
A válaszokból az is látszik, hogy a tartalékolási idő rövidsége valós probléma. A mentőalapítványi válasz külön is rámutatott: lehetnek olyan célok, amelyek 5–10 éves tartalékolást igényelnének. Ez nem kiskapuigény, hanem a civil működés realitása. Nagyobb beruházás, tartós intézményi fejlesztés vagy nyilvánosságvédelmi program nem mindig fér bele a jelenlegi időkeretbe.
A befektetés nem ördögtől való, de szabályozni kell
Ha egy civil szervezet a még fel nem használt támogatást átmenetileg bankbetétben, állampapírban vagy más alacsony kockázatú eszközben tartja, az önmagában nem visszaélés. Ez vagyongazdálkodási döntés. A kérdés az, hogy a szervezet prudensen jár-e el, megvan-e a belső szabályzata, és a támogatási összeggel a jogszabályi cél szerint elszámol-e.
A hozam kérdését sem lehet mechanikusan úgy kezelni, mintha azt automatikusan vissza kellene fizetni. Ha a kockázatot a civil szervezet viseli, a hozam is a szervezet vagyonának része. A jogalkotó ettől még előírhatna speciális szabályt például állampapírban történő tartalékolásra, elkülönített analitikára vagy hozamcélú felhasználásra, de ma ennek nincs elég világos, 1%-specifikus rendszere.
A számviteli mellékszál: az 1% bevétel, nem pedig kötelezettség
A szakmai vita mellékszála, de nem elhanyagolható: az szja 1%-os felajánlásból kiutalt összeg a civil szervezetnél támogatási bevétel. A beérkezéskor nincs fennálló, esedékes visszafizetési kötelezettség. Visszafizetési kötelezettség csak később, a törvényi feltételek megsértése vagy a fel nem használt összeg elszámolása miatt keletkezhet. Ezt akkor kell kötelezettségként és ráfordításként kezelni.
A Partizán válasza szerint ők nem kötelezettségként, hanem passzív időbeli elhatárolásként kezelik az adott évben fel nem használt, következő évben felhasználandó összegeket. A Telex alapítványának beszámolójában is olyan számviteli kezelés látható, amely a fel nem használt 1%-os támogatást nem hagyja tárgyévi bevételként az eredményben. Álláspontom szerint ez hibás irány: a fel nem használt bevétel önmagában nem következő időszakot megillető bevétel. A törvény csak konkrét feltételek mellett alkalmazható, és még ez a szabály is „egyéb bevételként elszámolt támogatásból” indul ki (Sztv. 44.§ (2)).
A jogalkotói feladat: hosszabb idő, jobb ellenőrzés, kevesebb kényszerköltés
Az 1%-os rendszer jó konstrukció. Jobban allokálhat közpénzt, mint a központi állami elosztás, mert közvetlen állampolgári döntésen alapul. Éppen ezért nem szűkíteni kell, hanem fejleszteni: hosszabb felhasználási idővel, nagy összegű támogatásoknál külön tartalékolási rezsimmel, online NAV-felé történő felhasználási dokumentálással, és világos számviteli módszertani állásfoglalással.
A 2025-ös lista azt mutatja, hogy az állampolgárok nemcsak mentőautóra, kórházra, állatvédelemre, hanem nyilvánosságra is hajlandók adót irányítani. Ezt komolyan kell venni. A támogatott szervezeteket nem rövid távú költési kényszerbe kell tolni, hanem olyan jogi keretet kell adni nekik, amelyben a felajánlott pénz nem gyorsan, hanem jól hasznosul.
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
