Az iparűzési adó egy borzalmas adminisztrációval járó miniadó, nem véletlen, hogy az értelmesebb EU tagállamok nem üzemeltetnek ilyen adót, mert az nemzetgazdasági szinten több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Természetesen a helyi kiadásokra szükséges közpénzeket biztosítani, azok a tagállamoknál a központi költségvetésből érkeznek, kőbe vésett szabályok szerint.
A magyar iparűzési adó a hozzáadott értéket kívánja adóztatni, ami elvként nagyon szép, de a gyakorlatban nem működik jól, de még kacifántosabb a települések közti megosztás. Sajnos, a matematikai és a logikai összefüggések se zavarják a Pénzügyminisztériumot, ahol egyetlen személy, Kanyó Lóránt (Lóránd?) osztályvezetőként "irányítja" a helyi iparűzési adó szakmai szabályait. Ő volt az, aki a főnökei számára a gépjárműadó központosítását ellenző leveleket fogalmazta (szerencsére azóta ez megvalósult). Ő volt az is, aki a matematika szabályaival szemben a teleológiára hivatkozva közölte, hogy egy adott településre nem jöhet ki nulla iparűzési adó. Ezt egy kínos bírósági ítélet után 2010-ben részben korrigálták, de a telephelyek esetében jelenleg is előfordulhat, hogy nulla jön ki az adott településen az iparűzési adóra.
Számos igazságtalanság húzódik meg az iparűzési adó mögött:
- Közel 300 iparűzési adó-mentes település van, amik jelentősen torzító hatásúak és illetékesség hiányában más önkormányzati adóhatóság nem vizsgálódhat!
- A tényleges működési helyet szokásjoggal írják felül - például a gépjármű-bérbeadó esetén ez az autó forgalmijában szereplő cím!
- Az építőiparban van alvállalkozás, a szellemi tevékenység esetében - például oktatás esetén - nincs, de ez a törvényből nem derül ki!
- A KIVA szerinti iparűzési adót - foglakoztatás hiányában - főleg az eszközhasznosítók, ingatlannal rendelkező társaságok tudják kinullázni, amit persze a Pénzügyminisztérium kalkulátorából elegánsan kifelejtettek!
- A lakásépítés vállalkozói díjai levonhatóak, de egy projektcégnek csak a használatbavételi engedélyt követően van árbevétele, amit az elnagyolt törvényszöveg miatt nem lehet jól kezelni, de Kanyó Lóránt ennek "értelmezésével" is segítségére sietett egyes lakópark projekteknek. Az értelmezést nagy tanácsadó cégek kérésére adta ki!
- A könyvkiadó számára a nyomda egy termékről köteles számlát adni, ami aztán egy igénybevett szolgáltatássá van átminősítve, a'la Kanyó Lóránt!
- Egy ingatlan kibérlése és kisebb egységekben való tovább-bérbeadása nem közvetített szolgáltatás a'la Kanyó Lóránt!
- A NAV által - főleg a múltban - hébe-hóba továbbított törzsadatok és bevallások, ami miatt állandóan kérdés például az adóalanyiság bejelentése és megszűnése és ebből fakadóan problémás az elképesztő bejelentgetést okozó 1 százalékos adómérték!
A teleológiára (a jogszabály céljára) általában az a jogalkotási szereplő szokott hivatkozni, akinek nem sikerült értelmes, koherens és konzisztens mondatokat javasolni. Így a minisztériumok - nemcsak a Pénzügyminisztérium - fenntartják maguknak a jogot, hogy mindenkit kioktassanak, hogyan kell még a legegyértelműbb mondatokat is átértelmezni. Persze kevesebb lenne a hiba, ha az adótechnikai, eljárási kérdéseket - amik a költségvetést nem is érintik - a törvény előírásának megfelelően egyeztetnék (Egyeztetési tv. 5.§ (3)) és így csökkenthető lenne a jogszabályok szövegében a hebehurgya megfogalmazás.
Az iparűzési adó tehát egy magyar sajátosságokban szenvedő rendszeridegen adó, ami bünteti az árbevételt, kiskapukat és törvényes kibúvókat ad, amit elképesztően ritka és esetlen adóellenőrzéssel kísérnek az önkormányzati adóhatóságok.
Ebben a kaotikus helyzetben a COVID alatt 1 százalékra mérsékelt iparűzési adót végülis nem vezette ki a kormány 2023-tól, hanem egy elképesztően bonyolult bevallást alkotott rá, amit egy olyan önkormányzati adóportálon kellene követni, ami képtelen kiszolgálni az igényeket, zavaros adófolyószámlát produkál, ráadásul sok vita és hivatali szerencsétlenkedés jellemzi az ügyvezető vagy az egyéni vállalkozó automatikus jogosultságának beállítását. Ezt a helyzetet a NAV az Über Pocsék Oldalán (ÜPO) az utolsó adatig kézzel kitöltendő (online, vágod?) meghatalmazási formmal tetézi, ami gyakran nem is működik. Most tovább fokozódik a helyzet, mert megjött a sávos iparűzési adó:
Az "eső után köpönyeg" jeligére előbb bevezették a 22HIPAK nevű csodabevallást és csak a követő évre hozták be a sávos iparűzési adót. A KSH adatai alapján a becslésem szerint közel negyedmillió iparűzési adóalany fogja megszenvedni az új bevallási rendet, úgy, hogy aztán sose kelljen újra bevallást készíteniük. Ehhez persze az is kell, hogy a körülbelül évi 50 ezer korrekciós bevallás ne HIPAK stílusú legyen...
Mi fog történni 2023. május 31-én? 2023.05.31-én (szerdán) a már működő adózók számára?
A helyi adókról szóló törvény szerint a 22HIPAK bevallásban kell jelezni a sávos adózást. Ennek a bevallásnak a forgalmi adatai alapján kerül megállapításra az adó. Ezt az adót 2023.05.31-én kell majd a naptári éves adózóknak megfizetni, ha az előző éves bevételük nem haladja meg az előírt küszöböt (az adóelőleg esetére még lesz szó, alább). Egy szokásos 2%-os adókulcsú településen a tételes iparűzési adó mértéke - a 2022-es forgalomtól függően:
- 12 millió forint alatt 50 ezer forint
- 12-18 millió között 120 ezer forint
- 18-25 millió között 170 ezer forint.
Akinek nem sikerült a sávos adózást választania, de még a bevallási határidő előtt van, annak fontos tudnia, hogy az adóbevallás kijavítható, miután azt a helyi adó törvény azt nem tiltja, csupán a határidőig való nyilatkozatot várja el. Az adózás rendjéről szóló törvény felhatalmazása alapján az eljárási részletszabályokról szóló kormányrendelet szerint az adó megállapításához való jog elévülési idején belül az adózó is kezdeményezheti az adóbevallás kijavítását, ha a bevallás – adó, adóalap, költségvetési támogatás összegét nem érintő – hibáját észleli. (Rendelet 18.§ (7)). A kijavítás nem önellenőrzés, így azt gondolhatnánk, hogy legalább ez tiszta a Pénzügyminisztériumban, de - láss csodát - még ezen is vita van.
Sikerült a zavarkeltés érdekében kisvállalkozónak elnevezni a 25 milliós maximális árbevételű (vagy újkatás bevételű) érintett kört, amelybe bármely (!) iparűzési adóalany beletartozik, hiszen senki se tudhatja előre, hogy mennyi lesz a forgalma 2023-ban. A sávos választás tehát törvényes egy nagyvállalat számára is, hiszen csak annyi a következmény, hogy mégis adóbevallást kell majd benyújtania. A bevallás jelenleg sárga hibát jelez, ha az előző évi forgalom 25 millió feletti. A forgalmi küszöb felett vallók esetére a törvény az előző évi adó összegét írná elő előlegként, bár ez a 22HIPAK bevallásban nem így szerepel. Ezért a nagyvállalatok lehet, hogy inkább a közismert nullajós bevallási módszert fogják alkalmazni, ha nem kívánnak adóelőleget fizetni.
A "nullajó" a kétezres évek óta nemcsak az adófeltöltés törvényes ellenszere volt, de a gyengén szabályozott adóelőleg-rendszert is szabályosan védte ki. A nullajós bevallás után beadott önellenőrzéssel ugyanis az adózó nem rövidített adót és legalább nem kellett könyörögnie az adóhatóságnak, hogy mérsékelje az adóelőleget. Természetesen javaslatot tettem a rendszerhiba megoldására, de ezt a Pénzügyminisztérium részéről elvetették, azóta pedig az adófeltöltést - mint kudarcos és igazságtalan módszert - 2019-től megszüntették. Az adóelőlegek ellen azonban az adózók továbbra is alkalmazhatják és - tudomásom szerint - alkalmazzák is. Segíti őket az is, hogy sikerült elérnem, hogy az esedékesség előtt is lehessen önellenőrizni. Az önellenőrzésen elvileg nem szerepelhet adóelőleg, amit a társasági adóbevallás jól kezel, a 22HIPAK ebben a kérdésben is hibás, dehát ezen már meglepődni sem érdemes, csak nullán kell hagyni az adóelőleg összegét.
A sávos iparűzési adó választása esetén 2023.05.31-én nemcsak a 2022-es adóévből eredő - előlegekkel korrigált - iparűzési adót kell megfizetni, hanem az előző évi forgalom alapján bevallott adóösszeget, településenként. Az újkatások 50 ezret fizetnek 2023.05.31-én, ha 2022.10.15-ig bejelentkeztek a tételes iparűzési adó alá.
A működő adózóknak a 12 milliós küszöb megtartásával nem kell majd 2024.05.31-ig korrekciós bevallást benyújtaniuk, de számos olyan vállalkozás lesz, amelyik majd ezt elfelejti. Rejtélyes, hogy a gyakran tájékozott ügyintézővel se rendelkező önkormányzati adóhatóságok miként fognak a hiányzó bevallásoknak utánamenni.
A 2023-ban alakuló adózóknak nincs adóelőlegük (ezen is sok vita volt korábban), csupán a 2024.05.31-ig benyújtandó iparűzési adóbevallásukban kell jelezniük visszamenőlegesen, hogy sávos adózás szerint fizetnek, de hogy mennyit, az rejtélyes, mert a törvényből erre sincs egyértelmű rendelkezés. A költő a 2023-ban megalakulók számára arra gondolhatott, hogy a visszamenőleges sávos adót a forgalom alapján 2024.05.31-ig kell megfizetni.
A szüneteltetés egy alulszabályozott adójogi elem az egyéni vállalkozások esetén. Ez probléma volt a régikatások idején is, nemcsak az iparűzési adó terén. A 2022.12.31-ig tartó időszakra hatályos szabályok közül kedvező volt az egyéni vállalkozók számára a bevételük 80 százalékával kalkuláló iparűzési adóalap, amiből még kedvezmény is volt érvényesíthető, de a régikatásoknak is volt külön szüneteltetési szabályuk. Igaz, a régikatásoknak vissza kellett újra jelentkezniük a tételes iparűzési adó alá, ami nemcsak felesleges, de jogellenes gyakorlat volt az önkormányzati adóhatóságok részéről, amit természetesen a Pénzügyminisztérium táplált, a hamis jogértelmezésével.
A szüneteltetés alatt nem szerezhet adózási jogokat az egyéni vállalkozó (Evec tv. 18.§ (3)). Ez a mondat számos problémát okoz, akadályozza az átalányadó választását, de jogértelmezés útján nincs akadálya például az őstermelői és az áfa jogosultságok változtatásának, amitől aztán teljes a káosz. A jogalkotónak egyszerűbb és igazságosabb lenne úgy döntenie, hogy a szüneteltetés alatt nem korlátozza az adózói jogok megszerzését.
A szüneteltetés alatti jogok megvonásából levezethető, hogy az adóévre választható HIPA se illeti meg a szüneteltetésből visszatérőt, de arányosított adóösszeg sincs!
Ez az igazságtalan helyzet érzékenyen fogja érinteni a kisbevételű egyéni vállalkozókat, főleg a szezonális működés mellett rendszeresen szüneteltetést bejelentőket. A korábbi egyszerűsített adóalap helyett a sávos adó egy egész évre nem biztos, hogy megéri majd nekik.
Mi lesz az adóalapkedvezményekkel? A törvény kizárja a sávos adózásnál az adómentesség, az adókedvezmény és az adócsökkentés érvényesítését. Az adóalap-kedvezményt azonban kifelejtették. A költő itt arra gondolhatott, hogy nemcsak az előbb felsoroltakat, hanem az adóalapkedvezményeket is megvonja. Ezt megerősíti a törvény indoklása is, amely az adminisztrációs bonyolultságra hivatkozással mindenféle kedvezményt kizár, akkor is ha ezt nem sikerült a törvény szövegébe beleírni: "Ennek az az oka, hogy a sok esetben alacsony összegű adóelőny csak adóbevallás benyújtásával érvényesíthető (az adóelőny igénybevételéről dönteni és értesíteni kell az adóhatóságot, az nem automatikus), bevallás benyújtása esetén ugyanakkor a módszer kifejezetten nem lesz egyszerű. Az az adózó, amely nagyobb összegű önkormányzati adókedvezményre (beruházási kedvezményre) jogosult, célszerű, ha az általános szabályok szerint állapítja meg az adóalapját."
Számos önkormányzat üzemeltet adóalapkedvezményt, ami gyakorta pont 2,5 millió forint, amit - érthetetlen módon - a katásoknál is adóbevallással kellett kísérni, aminek a követő év január 15-e volt a határideje. Miután a határidő nem volt jogvesztő, azt évekkel később is be lehetett nyújtani, ráadásul a késedelmes bevallásért se lehetett az adózót bírságolni, még 2018 előtti időszakra se (Art. 221.§). Az új adózási rendre csak nagy nehezen sikerült megtanítani az önkormányzati adóhatóságokat.
Az új sávos adózásban tehát már nincs semmilyen kedvezmény, tehát megszűnt az is, hogy az újkatások kinullázzák az iparűzési adójukat. A nullások körében már a ténylegesen alacsony forgalmúak maradhatnak, de csak akkor, ha erről bevallást is nyújtanak majd be. A települési adótábla szerint Budapesten másfél millió forint, míg például Győrben, Törökbálinton, Biatorbágyon 2,5 millió forint az adóalap-kedvezmény, de van, ahol ez 800 ezer forint (Solymár).
Győrben így legfeljebb havi 193 ezer forintnyi bérleti díj esetén lakást lesz érdemes kiadni a másodállású átalányadózónak, de csak akkor, ha ért az átalányadózáshoz és képes a negyedéves nullás járulékbevallás, a nullás iparűzési adóbevallás és az ESZJA bevallás beküldésére. Így a normál SZJA szerinti bérleti díj adója helyett kinullázhatja magát. Egészségére!
Mi lesz a sávos adózásúak adóelőlegével? Azt gondolhatnánk, hogy ez a viszonylag egyszerű kérdés rendezett, hiszen a sávos adózást választ az előző évi bevétele alapján kerül besorolásra és az önkormányzati adóhatóság adófolyószámláján - az Államkincstár központi intézkedése alapján - felkönyvelődik a sáv szerinti adóalapra jutó iparűzési adó. Hát, nem...
A 22HIPAK nevű csodabevallás kitöltési útmutatójának korábbi verzióihoz képest újdonságként bekerült egy, a törvénynek ellentmondó szöveg: "2023. évtől a Htv. 39/A. §-a alapján egyszerűsített adóalapmegállapítást választó adózók esetében az előlegfizetési időszak január 1-jétől december 31-ig tartó időszak." Valójában a sávos iparűzési adónak nincs is szabályozott adóelőlege, de előlegbevallási időszaka sincs.
A törvény világos: adóelőleget a naptári éves adózóknak csak március 15-re és szeptember 15-re lehet vallani (Helyi adó tv. 41.§ (2)). Vélhetően a költő be akarta vallatni a sávos adót május 31-i adóelőlegként, de ezt elfelejtették beleírni a törvénybe.
A törvény indoklásában a költő azzal tervez, hogy 2023-ban a 2022. évi adóösszeget kell előlegként megfizetni, ami jellemzően más összeg lesz, mint a 2023. évi tételes adóalap szerinti adó összege, de csak azoknál, akik meghaladják a bevételi küszöböt. A bevételi küszöb alatt az adóalapot ki kell választani és a 22HIPAK nevű csodabevalláson a kicsi kezünk által begépelve kell bevallani. A kézi bevallás miatt számtalan probléma ered majd abból, hogy az adóelőleg téves összeg lett.
Ezt egyelőre a főváros HAIR WEBADÓ nem jól kezeli, ha volt előlegmérséklési kérelem. Ha később rendezik, akkor a cikket frissítem:
Ez a kép a helyes adókönyvelést mutatja egy 2022-től fővárosi adózónál, ahol nincs március 15-i előleg:
Ha már a törvényszöveg nem számít, akkor legalább az adóelőleg összege lehetett volna számítás eredménye a bevallásban...
A bevallási renddel kapcsolatos "kaotikus" jelző így akár finomkodásnak is tűnhet, de az már világosan látszik, hogy a törvény szövege teljesen mellékessé vált.
Az egyszerűsítés adóemelést okoz az eddig 8 millió forintos egyszerűsített adóalap, az átalányadó-adóalap és a fenti adóalap-kedvezmények esetére. Az adóemelésről persze hallgat a törvény indoklása, csupán azon sopánkodik a költő, hogy a sokféle, egymást részint átfedő adóalap-megállapítási rendszer nehezíti az áttekinthetőséget, az adóalap-megállapítási módok közötti választás külön mérlegelést igényelt. A mérlegelést vélhetően sokan nem bánták volna, hiszen nem volt szó adóemelésről 2022 tavaszán, éppen fordítva, a kormányközeli propaganda vádolta ezzel az ellenzéket. A valóságban a kormány minden idők legnagyobb adóemelését hajtotta végre 2022 nyarán és a közhiedelmekkel ellentétben ez jelentősen növelte a KKV szektor adózását is.
A NAV 2023 januári adatai szerint 245 ezer átalányadózó nagy része is adóemelésként fogja megélni az egyszerűsítést, hiszen se az önkormányzatok között megosztható 80 százalékos, legfeljebb 8 milliós adóalapot, se a kiskereskedelmi 10 százalékos átalányadó-alapot nem alkalmazhatják, pedig az kedvezőbb volt, mint a 2023-tól alkalmazott sávos adózás.
Az önkormányzati adóhatóságokra jelentős feladatot ró majd az egyszerűsítés adminisztrációja, ami csak néhány év múlva jelenthet majd könnyebbséget, amikor az új rendszer beáll és a kis bevételű adózók széles köre fog adóbevallás nélkül fizetni iparűzési adót. A könnyebbség azonban nehézséggé válik, amikor az önkormányzati adóhatóságot az államkincstári rendszeren keresztül értesítik arról az adózói körről, ahol magasabb összeg lett volna a sávos adó, vagy a 25 millió feletti volt a forgalom. Az ilyen adózókra ellenőrzést kell majd indítani, erre pedig a megyei jogú városokon túl csupán néhány tucat önkormányzati adóhatóságnak van személyzeti kapacitása. Ki fog ennek a kistelepüléseken utánamenni?
Tényleg kisebb lesz az adminisztrációs nyomás, ha széles körben nincs éves iparűzési adóbevallás?
A sávos iparűzési adózásban a kisvállalkozónak elnevezett kör határértékei máris elavultak az infláció és a minimálbér emelkedése miatt. A 25 milliónak már 30 millió körül kellene járnia, a 120 milliónak pedig 140 millió körül, de egyszerűbb lett volna ezeket a határértékeket az éves minimálbér tízszereséhez, vagy ötvenszereséhez kötni. Az adóalapok összegszerűsége helyett kalkulált értékeket kellett volna megállapítani, már csak azért is, mert a minimálbért a kormány kénytelen lesz 2023.07.01-vel tovább emelni.
Logikus volt, hogy a Kata alaptalan felnégyelését követően a 2022.09.01-től az újkatásoknak, akik bejelentést tettek 2022.10.15-ig, ne kelljen még egyszer választaniuk. Van is egy ilyen szakasz a törvény átmeneti rendelkezéseiben, amely szerint vélelmezni kell, hogy az új sávos adózás szerint fizet, de ezt az egyszerűsítési szándékot is sikerült elszúrnia Pénzügyminisztériumnak. A sávos adózás kapcsán ugyanis adóalapot kellene választani, de a 22HIPAK bevallásban és az iparűzési adó alá való bejelentkezésben csak az egyszerűsített módszert lehet választani, így minden érintett (!) az 50 ezer forintos iparűzési adósávval kezd, akkor is, ha tudja, hogy 120 ezer. vagy 170 ezer dukálna neki. Így - a helyes választás nélkül - több tízezer újkatás nyúlhat majd a korrekciós bevallás után 2024 tavaszán.
Ha a törvény szövege számítana, az én mesém is tovább tartott volna...
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese