A céges személygépkocsi vásárlás rendre nyílt végű lízing formájában zajlik. A kellően hosszú futamidő után a cégnek éppen az lenne az érdeke, hogy szabaduljon a járműtől, amelyet a lízingbeadó általában – egy kereskedő közbeiktatásával – szokott értékesíteni. A lízingcégek azonban a maradványértéket rendkívül alacsonyra szabták, ezzel az egész üzleti konstrukciót kiforgatták önmagából és komoly adóelőnyt kreálva megpróbálják meggyőzni a lízingbevevőt, hogy a saját környezetébe passzolja le a futamidő végén a személygépkocsit. A helyzetet súlyosbítja, hogy a hosszú távú bérléssel szemben a nyílt végű lízing a társasági adózásban is előnyt biztosít.
A személygépkocsi nyílt végű lízingjéhez a jogszabályok három fő adózási előnyt kínálnak:
- A nyílt végű lízing áfája – áfaköteles tevékenység esetén – 50%-os átalányban, útnyilvántartás nélkül levonható (Áfa tv. 125.§), de útnyilvántartással ez az arány a tényleges üzleti célú felhasználás mértékéig, akár 100%-ig is növelhető.
- A nyílt végű lízing kamata teljes egészében levonható a társasági adóból (Tao tv. 22/A.§), az éves adó mértékének 70 százalékáig.
- A nyílt végű lízing olyan eszközbeszerzés, amely magánszemély tulajdonú adózó esetén, ha az közvetlenül szolgálja a tevékenységet (pl. bérbeadás, vagy a személygépkocsi hiányában a tevékenység nem látható el szokásos módon), akkor az beruházási adóalapkedvezményre is jogosít, amelyet nem kell visszafizetni (kétszeres mértékben), ha az igénybevétel jogos volt és az eszközt legalább 4 évig nem idegenítették el (Tao tv. 7.§ (1) zs)).
Végül nem elhanyagolható körülmény, hogy a nyílt végű lízing - bár tárgyi eszköznek látszik a könyvekben - valójában nincs az adózó tulajdonában, arra végrehajtás nem eszközölhető. A legelterjedtebb a 60 havi nyílt végű lízing, ami alatt optimálisan leírható a jármű értékcsökkenése.
Nem mellékes, hogy jelenleg a plug-in-hybrid személygépkocsikra nincs gépjárműadó és cégautóadó, a nagyobb megyei jogú városokban és a fővárosban nincs rájuk – jelenleg sem – parkolási díj. Egyes vélemények szerint a „plug in hybrid” autó azonban nem térül meg, mert túl drága egy benzines járműhöz képest és a futamidő alatt megszűnhet a parkolási kedvezmény is.
A nyílt végű lízing ideális konstrukció esetén a 60. hónap végén lejár. A lízingbeadó visszaveszi a járművet és biztosítja, hogy a lízingbevevő cég éljen a vevőkijelölési jogával. A 60. hónap végén azonban a maradványérték rendre alacsonyabb, mint a jármű forgalmi értéke, ami dilemmát jelenthet, hiszen egy magánszemély a piaci árnál jóval olcsóbban szerzi meg az autót, akkor azzal juttatás valósul meg. Ennek ellenére az adóhatóság és a Pénzügyminisztérium sem jegyez olyan nyilvános és megnyugtató állásfoglalást, melyből egyértelműen kiderülne, hogy milyen önerő, futamidő és maradványértékek mellett küszöbölhető ki maradéktalanul az adókockázat.
A személygépkocsi beszerzéséhez szükséges kalkuláció és adótervezés bonyolult, de az alábbi táblázat (English version) segíthet a számítás áttekintésében.
Az adóhatóság nemcsak az adózókon, de az autókereskedőn is számon kérheti az alacsony értékű adásvétellel kialakult adóelőnyt.
Tehát az ár megállapításának juttatás-jellege, illetve a független partner felé való értékesítés korántsem eldőlt kérdés a forgalmi értéke alatti értékesítések esetén. A NAV legutóbbi állásfoglalása szerint az árelőnyt még le is kellene számláznia a lízingbevevőnek és ha az nem kerül megfizetésre, akkor az a magánszemély számára, a jogviszonyának megfelelő jövedelemként számfejtendő.
Az alacsony maradványérték önmagában is támadható
Az Európai Unió Bírósága (EUB) a C-164/16 ítéletében rámutatott, hogy a nyíltvégű lízinget termékértékesítésként kell kezelni akkor, ha az abban szereplő maradványérték (mint vételi ár) értéke olyan alacsony, hogy valódi döntéshelyzetet nem teremt a lízingbevevőnek, arra nézve, hogy él-e a vételi szándékával.
A konkrét esetben a havonta esedékes részletek a jármű vételárának kb. 60%‑át tették ki, a finanszírozási költséget is beleértve. Amennyiben a járművet használó személy gyakorolni kívánta a járműre vonatkozó vételi opciót, akkor körülbelül a vételár 40%‑át kellett megfizetnie. Ez a „megváltási” összeg a jármű szerződés megszűnésekor képviselt becsült, átlag maradványértékével egyenlő. A szerződés lejárta előtt három hónappal lehetőséget biztosítottak az ügyfél számára az opció gyakorlására, a bérlők fele élt is ezzel a lehetőséggel.
A lízing jelentheti a jármű beszerzését, de annak a tárgyi eszközként való hosszú távú bérlését is. A nyílt végű lízing esetén a szerződésben a felek megállapodnak, hogy a lízingbe vevőt a bérleti időszak végén választás illeti meg a tekintetben, hogy megszerzi‑e az említett terméket, vagy sem. Magyarországon – szemben az angliai esettel – a nyílt végű lízing esetén rendre kizárják a lízingbevevő általi tulajdonszerzést.
Az EUB szerint, az adásvételi szerződéssé való minősítéshez két elem együttes fennállása szükséges. Egyrészt a szerződés kifejezetten megengedi, hogy a jármű tulajdonjoga a havi lízingdíjak megfizetése után a lízingbevevőre szállhasson - ez Magyarországon is előfordul, a lízingbevevők élnek is vele -. Másrészt a szerződés lejártáig szabályszerűen teljesített lízingdíjak esetén az átruházást automatikusan végrehajtja a lízingbeadó.
A lízing adásvétellé való minősítése, vagy az autó alacsony maradványértéken egy érdekeltnek való átjátszása miatti adókockázatok okán a legtisztább, hogyha a futamidő végén egy jogi személy vásárol és meg is tartja a személygépkocsit, legalább egy fordulónapon át. Ha továbbadja, akkor is piaci áron kell az eladást végeznie.
Az adóelőnyök érdekében zajló joggyakorlást gyakran szokta a NAV önkényesen rendeltetésellenesnek minősíteni, amihez a bizonyítékként kizárólag a hivatali konspiráció szolgál. Az adóhatóságon lenne bizonyítási teher, de az elmúlt években eltorzított közigazgatási bíráskodás ez alól felmenti a hivatalt és az adózó ellen ítél. Ezért is tartják úgy, hogy a Kúria manapság már a Pénzügyminisztérium újabb telephelyeként funkcionál...
Ruszin Zsolt,
a FairConto Zrt. részvényese