A vállalkozások, intézmények elektronikus úton való képviselete nagy gellert kapott, amikor a Magyar Elektronikus Aláírás Szövetség nyomására állambácsi kiiktatta a képből az AVDH-t 2024 végén. Azóta exlex állapotban mégis használják egy sor hivatalban az AVDH-t, pedig az nem teremt teljes bizonyító erejű magánokiratot. Erre a helyzetre lehetne nagyrészt megoldás a DÁP eAláírása, csakhogy ez ingyenes és nem lehetne a témán pénzt keresni… Sok pénzt !!! 

Az AVDH, ami senkinek sem ártott, mégis legyilkolták

Még mielőtt elérnénk a DÁP eAláíráshoz célszerű végignézni, hova jutottunk az elmúlt évtized alatt. Az AVDH 2015-től indult el és senkinek sem ártott, jól működött és azt bármely magyar ügyfélkapuval rendelkező személy használhatta az egész bolygón. A megalkotására az eIDAS 2014-es verziójának preambuluma (24-25.) jogosította fel a magyar kormányt és nem tiltotta az üzleti felhasználást.

Az AVDH cégszerű aláírásként azonban útjában volt a Magyar Elektronikus Aláírás Szövetség tagjainak, akik eddig is nagyon sok nyereségtől elestek az AVDH miatt. Az IDOMSOFT Zrt. (korábban a NISZ Zrt.) folyamatosan hazudozott arról, hogy az AVDH nem minősült cégszerű aláírásnak, pedig végig az volt. Elég szomorú, hogy egy állami vállalat a saját jóval alacsonyabb rendű ÁSZF-jéből vezette le a jogi helyzetet. Ezeket a cégeket akkor felügyelő Belügyminisztérium is azon az állásponton volt, hogy az AVDH mindenféle aláírásra jó, amiből egyenesen következett, hogy az cégszerű aláírás (is).

Az AVDH – híresztelésekkel ellentétben – egyáltalán nem ütközött az eIDAS rendelettel, az egyfaktoros azonosítás miatt sem. Az Európai Unió Parlamentje és az Európai Bizottság csak később kívánt ajánlásokat tenni és határidőket megfogalmazni az egyfaktoros azonosítás kivezetésére, ami 2027-2028 tájára várható (Romániában az ügyintézés még mindig egyfaktoros). Időközben Magyarországon – erőszakos bevezetés eredményeképpen – kétfaktoros lett az ügyfélkapu, így az AVDH mögötti azonosítási szint is nőtt. Az EU tervei szerint belépő szerepkör (attribútum) azonosításig az AVDH vígan működhetett volna, sőt azt vissza lehetne emelni a polgári perrendtartás szabályai közé, hogy az visszamenőlegesen is teljes bizonyító erejű magánokiratként funkcionáljon Magyarországon. Még mindig nincs késő!

Miért lenne szükség, hogy az AVDH visszamenőleg teljes bizonyító erejű magánokirat legyen?

Nos, azért, mert exlex állapot alakult ki a közigazgatásban. Egyrészt a NAV még mindig köteles lenne az adóigazgatási kormányrendelet részletszabályai alapján elfogadni az AVDH-val aláírt meghatalmazást, de nem fogadja el, miközben az önkormányzati adóhatóság simán elfogadja azt. Az önkormányzati adóhatóságok kínjukban mindent is elfogadnak, például egy ingyenes időbélyegzőt. Másrészt az általános beadványokat – amiket nem hiteles csatornán keresztül küldik az ügyfelek – teljes a káosz.

Van olyan ügyintéző, aki szerint ha a mondanivaló egy AVDH-zott csatolmányban van, akkor az érvénytelen, míg más ügyintézők szerint minden (is) érvényes, AVDH nélkül is, hiszen azonosított epapír csatornán küldték.

Mikor kell aláírni egy beadványt?

A közigazgatási és az adóigazgatási rendtartás, valamint a munkajog területén – szemben a büntetőeljárással – szándékosan nem szabályozzák az írásbeliség mibenlétét, mondván, hogy a jognyilatkozatot a Polgári Törvénykönyv (Ptk. 6:7.§) szabályozza és ott kerek-perec szerepel, hogy azt alá kell írni. A bibliai szintű Ptk. azonban nem halad a korral és abban a közlések formájához az évezredek óta papíron (papiruszon) használt kézjegy mellett egy sor új módszerre ki kellene térni, ami a XX. század végétől egyre nagyobb teret nyert. A Ptk.-ban azonban a tekintetes jogászok nem kívántak az évek alatt új rendelkezéseket látni, ami tekintélyelvű jogalkotásra utal. Helyette a Kúria tanácsadó testülete kinyilatkoztatásban (nem vicc!) közölte, hogy kivétel nélkül vizsgálni kell az e-mailben, ahhoz csatolt file-ban, beszúrt aláírásképfájllal ellátott, szövegszerkesztővel szerkesztett, szerkeszthető vagy nem szerkeszthető formába konvertáltan elküldött, chat felületen, SMS-ben, a másik fél által rendelkezésre bocsátott platformon elektronikus úton tett írásbeli nyilatkozatokat is.

Nem meglepő módon – a Kúria bírái szerint – az eIDAS rendelet szerinti a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírás (FES) aggálytalanul megfelel és az jognyilatkozatnak minősül (még szép). A DÁP ennél magasabb szintű, minősített elektronikus aláírás (QES), ami ezt meghaladó, tehát elegendő szint az írásban tett jognyilatkozat érvényességéhez. Szerencsére kisebbségben maradtak azon bírók, akik szerint kizárólag a legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírás teremt jognyilatkozatot.

Ez az egész okoskodás a Kúria részéről nem teljesen haszontalan, mert így legalább lehet valamire hivatkozni, ami szerint az összes közlés írásbelinek minősül, de ettől még nem jogforrás. Így jognyilatkozatnak számít még Molnár Áron nyilvánosan közzétett videója is, amit meg is küldtem a NAV számára, akik kínjukban csak általánoskodást voltak képesek visszaírni. Ezekből kirajzolódik a jogalkotói mulasztás, ami legyint a fejlődésre és a jognyilatkozat és az azon belül az aláírás mibenlétét szabályozatlanul hagyja. Úgyhogy hajrá, nyújtsunk be mindent is, ami jognyilatkozatnak minősül, igaz?

A hivatali érvénytelen beadványra hiánypótlási lehetőség van

Az ilyen tág írásbeliségtől azonban a hivatalnokok visszahőkölnek és hiánypótlást rendelnek el. A kötelező elektronikus ügyintézésre kötelezettek esetén erre van is hivatkozási alapjuk. A digitális államról szóló törvény (és a korábbi e-ügyintézési törvény is) tartalmazza (Dáptv. 19.§ (5)), hogyha jogszabály egy nyilatkozat megtétele vonatkozásában az elektronikus kapcsolattartást kötelező, akkor az ennek nem megfelelő nyilatkozat – törvényben vagy kormányrendeletben meghatározott esetek kivételével – érvénytelen. Szerencsére az érvénytelenség hivatali beadvány esetén nem áll be, helyette a közigazgatási és az adózási rendtartás hiánypótlást ír elő (Ákr. és Air.). Vigyázat, a polgári perrendtartás és a büntetőeljárás nem ismeri a hiánypótlást, így az ilyen érvénytelen beadvány érvénytelen marad, arra nincs jogorvoslat!

Fordítva azonban nincs apelláta: ha egy hatóság, bíróság, rendőrség, stb. papíron küldi ki azt, amit elektronikusan kellett volna, akkor az bizony érvénytelen! Én a Veszprémi Törvényszéket és több esetben közjegyzőket és hivatali kapuval rendelkező végrehajtók papíralapú küldeményeit „vertem vissza” érvénytelenségre hivatkozva. A Veszprémi Törvényszék a papíralapú kézbesítése után, minden magyarázat nélkül – az ítélethozatalt követően 4 hónapnyi késedelmet követően – kiküldte az ítéletet az ügyfélkapus tárhelyemre és ezzel újraindult a felülvizsgálati határidő.

A teljes bizonyító erejű magánokirati szint (cégszerű aláírás) csak néha van megkövetelve

Amikor az AVDH-t kihajították a teljes bizonyító erejű magánokirat fogalmából, akkor több hatóság és önkormányzat is rájött, hogy az azonosított csatornán keresztüli nyilatkozattétel (például e-papír) semmilyen további aláírást nem igényel. A törvény ugyanis a teljes bizonyító erejű magánokirat szintjét – a meghatalmazás esete és néhány extrém kivétel mellett – egyáltalán nem követeli meg. Ráadásul a meghatalmazások is egyre szélesebb körben hozhatóak létre okirat nélkül is (ONYA, RNY).

A probléma akkor keletkezik – amire a jogalkotó is gondolt – ha csatolmányt kívánunk a beadványhoz csatolni. A csatolmányra ezért külön AVDH aláírási procedúra lett mind az ÁNYK, mind az epapír beküldési folyamatába beépítve. Csakhogy az AVDH már nem teljes bizonyító erejű magánokirat, ezért cég esetén az nem értelmezhető cégszerű aláírásként se. Erre a hivatalok legyintenek, mondván, hogyha mégis elfogadják az AVDH hitelesítést, azzal nem okoznak sérelmet és ebben van is igazság, csak ez így nem törvényes. A törvényesség legutóbb Varga Árpádot zavarta, amikor elnökhelyettesként Vida Ildikó után vezette az állami adóhatóságot. A törvényesség terén nyújtott teljesítménye okán ki is tették az adóhatóságtól, amiről itt írtam.

Nyugodtan meg lehet próbálni és rákérdezni a hivatalnokoknál, hogy mi a szitu. A NAV webes email küldést üzemeltet, míg a minisztérium a többi közigazgatási kérdés kapcsán válaszol.

A munkaügyi támogatások esete nagyon különleges

A kormányhivatalok munkaügyi részlegei a törvény szerint megállapodást kötnek és ott – az azonosított csatornák helyett – előírták a teljes bizonyító erejű magánokiratot, vagyis a cégszerű aláírást. Miután évtizedek óta a kormányhivatal képtelen volt biztonságos csatornába irányítani és elektronikus feldolgozás tárgyáva tenni a támogatási adatokat, ezért most náluk várható a legélesebb probléma, mert az AVDH tényleg megszűnik 2025.10.31-vel – ezt elkerülő törvényjavaslat nincs. Pánikolnak is 2025 január óta, rendesen.

Az agyzsibbasztó közigazgatási bevezető után térjünk rá arra, hogy mikor kell teljes bizonyító erejű magánokirat és miért lenne jó erre a DÁP aAláírás, mint cégszerű aláírás, illetve nézzük meg, hogy hol tart a témában a per.

A cégszerű aláírás kapcsán a NAV által kiprovokált per

A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-Budapesti Adó- és Vámigazgatósága felé benyújtásra került két ÁNYK-s UJEGYKE nyomtatvány, meghatalmazás csatolásával. Az UJEGYKE nyomtatványon egy könyvelőiroda volt a meghatalmazott, amely meghatalmazottként nyújtotta be – cégkapus beküldést jelölve – a csatolmányt tartalmazó UJEGYKE nyomtatványt. A csatolmányt a meghatalmazó vállalkozás DÁP eAláírással hitelesítette. Ugyanezt megismétlésre került úgy, hogy a meghatalmazó egyéni vállalkozóként járt el és eAláírását tartalmazó PDF került az UJEGYKE-hez csatolásra. Az igazgatóság mind a cég, mind az egyéni vállalkozás esetében a meghatalmazást jóváhagyta, tehát az okiratokat teljes bizonyító erejűnek találta.

A kedvező döntés időpontjában felhívtam az ügyintézőt, aki el is magyarázta, hogy azért cégszerű a DÁP eAláírása, mert látszik, hogy a FairConto Audit Kft. iratát elektronikusan aláírták és ezzel az megfelel az előírásoknak. Már a korábbi cikkben leírtam, hogy ez a felvétel teljesen megfelel a GDPR szerinti „jogos érdek” fogalmának és megtörtént az érdekmérlegelés is.

Időközben a DÁP cégszerű aláírásként való elismerését megerősítette a Főpolgármesteri Hivatal és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara is.

A képviseleti jogot azonban a NAV váratlanul visszavonta, de csak a FairConto Audit Kft. esetén, az egyéni vállalkozó DÁP eAláírással által aláírt meghatalmazása esetén nem. Megismétlem: az egyéni vállalkozó DÁP eAláírás által aláírt meghatalmazása továbbra is érvényesként van bejegyezve, pedig az üzleti (szakmai célú) felhasználás.

Kinek az érdeke, hogy az ingyenes DÁP eAláírás ne legyen cégszerű aláírás és fizetni kelljen?

A NAV lépését követően igyekeztem utánakérdezni, hogy mi történhetett és megtaláltam, hogy a bizalmi szolgáltatókat képviselő MELASZ elnöke lehetett a háttérben. Dr. Kósa Ferenc a kormánnyal jó kapcsolatot ápoló kiváló jogász, aki rendszeres egyeztetéseken tud részt venni – és aki simán bejut a Kossuth Rádióba. A MELASZ tagjai között szereplő cégek és magánszemélyek erősen érdekeltek tulajdonoként a fizetős elektronikus aláírás elterjedésében, de főleg a kényszerből vásároltatott aláírás tetszik nekik a legjobban.

A tagok között ott van a Microsec Zrt., akinek az egyik jogásza az a Dávid-Damó Ágnes, aki korábban az Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetője volt. A Microsec másik jogásza – dr. Lovas Lilla – a COVID kellős közepén azzal az ostobasággal támadta a számukra kárt okozó ingyenes AVDH-t, hogy az nem tartalmazza a cégnevet – holott ez sosem volt szükséges. Egyébként a Microsec elektronikus aláírása sem tartalmaz cégnevet, ahogy egyetlen elektronikus aláírás sem, az attól lesz cégszerű aláírás, hogy azokat magánszemélyként használjuk egy céges iraton.

A MELASZ másik fontos tagja a Netlock Kft., amely a 2022-es országgyűlési választások előtt kapott a Rogán Antalhoz köthető tőkealapból közel egymilliárdos apanázst. Röviddel ezután a cég többségi (tényleges) tulajdonosa Gattyán György váratlanul úgy döntött, hogy az általa gründolt párttal el is indult az országgyűlési választásokon, gyengítve és megzavarva az ellenzéki összefogást, ami jól jött a Karmelitának.

Új, feltörekvő tagnak számít a Flintsign (Lippert Kft.), amely az olasz InfoCert tanúsítványait árulja és ehhez magyar nyelvű, online azonosítást kínál. Érthető, hogy a pénzért árulható, de kötelező elektronikus aláírási bizniszt tehetséges, fiatal informatikusok is meg akarják lovagolni, anélkül, hogy a bizalmi szolgáltató szintjének megfelelő infrastruktúrát építenének ki.

A MELASZ tagjai egyébként 2025 október 14-én már „felhívásnak nevezett” ünneplésbe is kezdtek, hiszen ők is látták, hogy az AVDH-t tényleg a Karmelita – az érdekeiknek megfelelően – 2025. október 31-én éjfélkor várhatóan lekapcsolja (csoda persze történhet). Persze, attól még, hogy tudjuk honnan fúj a szél, még nem biztos, hogy értünk az időjáráshoz. Ezért utánanéztem a jogi háttérnek is.

A DÁP eAláírás jogi háttere

Az elektronikus aláírás a XXI. század első évében indult útjára, Magyarországon 2001-től alkalmazható és az elmúlt évtizedek idegenkedése ellenére főleg a biztonsága és a megőrizhetősége okán szépen lassan teret nyert. A téma az állami digitális tárcák belépésével egész jó irányba haladt, azonban az Európai Unió Parlamentje 2024-ben súlyosat hibázott, mert megengedte az Európai Bizottságnak, hogy az állami digitális tárcák kapcsán kérdéssé válhasson a tagállamok által generált tanúsítványok üzleti felhasználása, de ezt csak feltételes módban alkották meg, az adott tagállamra bízva a döntést.

Közel két évtizeden át volt az elektronikus aláírás a kiváltságosak pénzes bulija és azt a társadalom úri murinak tartotta. Az EU tagállamok között Magyarország se foglalkozott eleget ennek az edukációjával így helyette a szegény ember digitális ügyintézése terjedt el: a szkennelés. A szkennelt aláírás azonban semmire se jó, semmit se bizonyít. Ebből nőtt ki az értelmesebb politikusok között is az az elvárás, hogy az egyes tagállamok készítsék el végre az állampolgáraik számára a minősített elektronikus aláírást. Elrendelték azt is, hogy ezt a funkciót integrálni kell a digitális tárcával. Ez a digitális tárca Magyarországon a DÁP mobilalkalmazás.

A digitális tárcában lévő elektronikus aláírásról így szól a rendeleti szöveg (eIDAS rendelet 5a cikk, (5) g)):

Az első albekezdés g) pontjától eltérve a tagállamok arányos intézkedésekről rendelkezhetnek annak biztosítása érdekében, hogy a minősített elektronikus aláírás természetes személyek általi ingyenes használata a nem szakmai célú felhasználásra korlátozódjon. 

Így szól a fenti szakaszhoz fűzött indoklás:

A minősített elektronikus aláírás használatának, amennyiben arra nem szakmai célból kerül sor, minden természetes személy számára ingyenesnek kell lennie. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy intézkedéseket hozzanak annak megakadályozására, hogy természetes személyek szakmai célból vegyék igénybe a minősített elektronikus aláírás ingyenes használatát, ugyanakkor biztosítva azt, hogy az ilyen intézkedések arányosak legyenek az azonosított kockázatokkal és indokoltak legyenek.

A digitális államról szóló törvény – amely az eIDAS rendelet módosításakor már elfogadott szövegezésű volt – egy 2024-es módosítással emelte be az eIDAS ezen rendelkezéseit, de csupán annyit közöl, hogy a felhasználó az eAláírást magánszemélyként használja. A szövegben az is szerepel, hogy az eAláírás nem tanúsít szerepkört (Dáptv. 54.§ (7)).

A törvény tehát azt írja, hogy a DÁP eAláírását magánszemélyként használhatjuk, a jogi személyek nyilvántartásáról szóló törvény szerint pedig ez is cégszerű aláírásnak minősülne. Mindjárt be is mutatom, hogy miért.

A cégszerű aláírás fogalma

Az Igazságügyi Minisztérium elmulasztotta szabályozni a cégjegyzést, vagyis a cégszerű aláírást. Ez a mulasztás nem kicsi, hanem jó nagy mulasztás. Valamilyen rejtélyes oknál fogva a cégszerű aláírás nem a polgári törvénykönyvben szerepel, hanem a polgári rendtartásban. Az idevágó, dodonai szabály így szól:

Pp. 325. § [A teljes bizonyító erejű magánokirat] ​ (1) d) az okiratot a jogi személy képviseletére jogosult személy a rá vonatkozó szabályok szerint megfelelően aláírja,

Az a gond, hogy ez a „megfelelő” nevű izé sehol sincs leírva. Nem vicc. Ez tényleg nincs szabályozva. Tehát az lesz megfelelő cégszerű aláírás, ami a szabályoknak megfelelő.

Konkrét szabályozás hiányában csak következtetni lehet a jogalkotói gyakorlatra! A csetlő-botló jogalkotó szakmailag saját teljesítményét is alulmúlva, nemrég nekifutott újra a Cégtörvény leváltására és megalkotta a szintén fércműnek számító és elvileg 2027-től hatályba lépő csodát, a 2025. évi LIX. törvényt – a jogi személyek nyilvántartásáról. Ebben a cégjegyzés szabályaiból a tanúsítványt kihajították a normaszövegből – vélhetően a párhuzamos szabályozás tilalma miatt – miután az elektronikus aláírás dolgának szabályozására már ott van a digitális államról szóló törvény, amit meg is említenek (Jsznytv. 20.§ (4)).

Sokat gondolkodhattak a vezetők adatait külön linken rejtegető iGazságügyi Minisztériumban, hogy mit kezdjenek majd ezzel az egész tanúsítványosdival, majd az egészet – ahogy a papíralapú aláírásmintát is – kivették a kötelező elemek közül, így a cégnek egyáltalán nem kell benyújtania semmit se arról, hogy miként ír alá a cégjegyzésre jogosult, se papíron, se elektronikusan. Ez egyébként 2007 óta van így, ami folyamatos vitát eredményez a cégszerű aláírás elfogadhatóságáról, mert a hivatalnokok – pláne a kormányhivatali és önkormányzati ügyintézők – aláírásmintát, aláírási címpéldány bemutatását követelik és bevetik a grafológiai képességeiket. Az aláírásminta kötelező csatolását már a Kúria is helytelenítette.

Az állam ostobán alulszabályozza a témát, ahelyett, hogy az összes lehetséges aláírási módozatot azonosítaná és döntene – legalább a változásokhoz gyorsabban alkalmazkodó rendeleti szinten – az elfogadhatóságról, vagy az elutasíthatóságról és az akörüli jogorvoslatról, hiszen a cégszerű aláírás körüli hivatali önkény súlyos eljárásjogi anomáliát okozhat. Ehelyett marad a posvány, amiben a jogalkalmazók naponta dagonyázhatnak, a harmadik hatalmi ág (a bíróság), meg majd lustán körbenéz és közli, hogy majd egyszer (talán) dönt majd az égető kérdésről egy jogegységi döntésben. Ehelyett a fenti Ptk-s okoskodásra képesek csak.

Visszatérve az új Jsznyt.-re: itt is van indoklás, amiből tudhatjuk, hogy a jogalkotó mit gondol az elektronikus aláírásról, mint cégszerű aláírásról, a korábbi Jsznyt. verzióhoz képest, az új Jsznyt-ben változatlanul megmaradt és így szól (a piros betűs rész is az indoklás része):

A Pp. 325. § (1) bekezdés d) pontja szerint teljes bizonyító erejű a magánokirat, ha az okiratot a jogi személy képviseletére jogosult személy a rá vonatkozó szabályok szerint megfelelően aláírja. Ebből az következik, hogy a Pp. által írt „rá vonatkozó szabály” a jogi személyek tekintetében a Javaslat értelmezésével azt jelenti, hogy az írásbeli képviselet során egyértelműen ki kell derülnie a nyilatkozatból, hogy a képviselő a jogi személy nevében ír alá. Ez egyrészt jelenti azt, hogy az aláírói minőségnek megállapíthatónak kell lennie (tehát hogy képviselőként ír alá a természetes személy), másrészt azt, hogy ténylegesen alá is kell írnia a dokumentumot. Ezt a bírósági gyakorlati is visszaigazolja. A BDT2017. 3667. számon közzétett eseti döntés kimondja, hogy „[25] A cégjegyzés fogalmát a Ctv. 8. § (1) bekezdése határozza meg: a cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra való jogosultság. Az aláírás az aláíró nevének saját kezű leírását jelenti. Az aláírás bélyegzőlenyomata nem tekinthető sem aláírásnak, sem kézjegynek, mert nem köthető egyértelműen az aláíró személyéhez. A cégjegyzési jogot tehát csak aláírással lehet gyakorolni, a névbélyegző használata cégjegyzésre nem alkalmas.

A fentiek alapján elektronikus úton tett írásbeli képviseletnek minősül bármilyen megoldás, amelynél teljesül az a feltétel, hogy a képviselőtől származó, hozzá köthető elektronikus aláírás jön létre, és az aláírt dokumentumból kiderül, hogy az aláíró azt a jogi személy nevében írta alá.

A DÁP általi eAláírás teljes bizonyító erejű magánokirat, közokirat (!!!) létrehozására alkalmas (Dáptv. 54.§ (2)), sőt azt is tudjuk, hogy az eAláírás minősített elektronikus aláírás (Dáptv. 54.§ (1), 52.§ (1) b) és 8.§ 38.). Az is tény, hogy a DÁP eAláírás nemcsak „alkalmas” a teljes bizonyító erejű magánokirat létrehozására, de létre is hozza a teljes bizonyító erejű magánokiratot (Pp. 325.§ (1) j)).

A DÁP eAláírás NAV általi abszurd értelmezése per során

A per tárgya éppen az, hogy milyen ostoba és elnagyolt rendelkezések szerepelnek a magyar jogszabályokban arról, hogy mi minősül cégszerű aláírásnak. Éppen ezért helyes lépés volt DÁP e-aláírással benyújtani az érdemi nyilatkozatot, mert ezzel kiugrott a nyúl a bokorból és az önkényes bírósági jogértelmezés egy végzés formájában és nem az ítéletben jelent meg legelőször. Az a végzésből nem derült ki, hogy azt a háromtagú tanács hozta-e és ezen a téren történt-e tanácskozás. A perben a NAV is „igyekezett” értelmezni a cégszerű aláírást. Elsőként a NAV a következőket állította:

Ezzel a NAV elismerte, hogy a dokumentumból elég kitűnnie, hogy természetes személy a cég nevében jár el és a tanúsítványban nem kell szerepkörnek (attribútumnak). Persze a NAV részéről eljáró jogtanácsos előbbi mondatának abszurd módon ellentmondva közli, hogy mégsem jó, ha a dokumentumból derül ki, hogy a természetes személy a cég nevében jár el, hanem annak az eAláírás attribútumából kell kiderülnie.

Ez az önellentmondás az alperesi álláspont teljes csődje.

A NAV arra is hivatkozott, hogy a korábbi Jsznyt. nem (sem) hatályos és amúgy is benne van, hogy tanúsítványnak tartalmaznia kell a szervezet nevét. Azt persze az alperes nem akarta érzékelni, hogy az akkori normaszövegben volt egy „is” szó. Mutatom:

Hazudott a Fővárosi Törvényszék bírája!

A FairConto Audit számára elfogadhatatlanul késői volt a 2026. június hónap 18. napján 9 óra 30 percre kitűzött tárgyalás! A perindításhoz képest 1 évvel későbbre kitűzött tárgyalás azért is zavarba ejtő, mert a téma bonyolultsága miatt háromtagú tanácsot neveztek ki, amelynek tagjai: Engelthalerné dr. Szabó Szilvia, a tanács elnöke, dr. Demkó Ivett, a harmadik tag nevét pedig nem közölték – ha kiderül, majd frissítésre kerül a cikk.

Valahogy ki kellett kényszeríteni, hogy a bíróság foglalkozzon végre az üggyel – aminek eldöntése nem tűr halasztást – ezért a soron következő beadványomat is DÁP eAláírással írtam alá a FairConto Audit Kft. nevében és megküldtem az alperesnek is. Jól tudtam, hogyha kifogásuk van az irattal kapcsolatosan, akkor az haladéktalanul közölniük kell. Így is lett. A nyúl kiugrott a bokorból!

A bíró tanács nevében eljáró bíró ugyanis pontosan ezt írta a végzésében:

„A Tájékoztatja a bíróság a felperest, hogy a Digitális Állampolgár mobilalkalmazásban elérhető DÁP eAláírás az eIDAS Rendelet szerinti QES szintet eléri (minősített elektronikus aláírás), azonban azzal, hogy ezt az aláírásformát kizárólag magánszemélyek, magáncélra jogosultak használni.”

Csakhogy ez így sehol sem szerepel leírva, főleg a „magáncél” kifejezés üt el a jogszabályi fogalmi körtől. Tévedésről szó sincs, a „magáncél” szándékosan feltüntetett hazugság.

Emellett tény, hogy a DÁP eAláírás nemcsak „alkalmas” a teljes bizonyító erejű magánokirat létrehozására, de létre is hozza a teljes bizonyító erejű magánokiratot (Pp. 325.§ (1) j)). Ehhez képest a bírói végzés az f) pontra hivatkozik. Mi történhetett? Talán összekavarodtak a bíró előtt a karakterek?

Rejtélyes, hogy a jogszabálysértő végzésben a bíró miért állt meg a Pp. 325.§ (1) f) szakaszánál és miért nem haladt tovább a j) pontig, ami a DÁP eAláírás. Vélhetően azért, mert közben a h) és a g) pontban informatikai szakszöveg szerepel (értsd: kockáknak való hablaty). Talán meg is értem, hogy ezért nem sikerült a j) pontig elérni, ha egy bíró nem érti az egyes jogszabályi szakaszokat, de akkor el kellene olvasni a jogalkotó jogértelmezését, kezdve a törvény indoklásával, vagy el kell hagyni a bírói pályát. Próbáltam a helyzetet elképzelni:

Ezért a válaszban idéztem a j) ponthoz tartozó jogalkotói indoklást: A módosítás biztosítja a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvény szerinti eAláírás szolgáltatás használata esetén az aláírt és a szolgáltató által hitelesített dokumentum teljes bizonyító erejét. Ha még mindig nem lenne egyértelmű, akkor jeleztem azt is, hogy az eAláírás, az a DÁP eAláírása (Dáptv. 52.§ (1) b)).

Az Európai Bíróság értelmezésének kérelmezése

Az első tárgyalásig benyújtott érdemi nyilatkozatban szerepelt, hogyha nem lesz a bírók részéről kérdésfeltevés és további érdemi nyilatkozat, hanem a kereset elutasításra kerülne, azt megelőzően kértem az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 910/2014/EU RENDELETE 5a. cikk (1) g) pontjának értelmezése érdekében az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatalát a következő 2 kérdés tekintetében:

1. Magyarország köteles-e korlátozni az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 910/2014/EU RENDELETE 5a. cikk (1) g) pontja alapján a magyar digitális tárca (DÁP) eAláírásának szakmai célú használatát?
2. Amennyiben az első kérdésre vonatkozó válasz „nem”, akkor a második kérdés az, hogy Magyarországon kizárható-e a magyar digitális tárca (DÁP) eAláírásának szakmai célú felhasználása arra hivatkozással, hogy az nem tartalmaz attribútumot (például az aláíró képviseleti minőségét)?

Semmi sem tiltja a DÁP eAláírás a szakmai (üzleti) felhasználását Magyarországon!

Bár tagállamként Magyarország nem tiltja a DÁP üzleti célú felhasználását egyetlenegy jogszabályban sem, a Fővárosi Törvényszék – jogszabály megjelölése nélkül – közölte, hogy a DÁP kizárólag „magáncélra” használható, jelentsen ez bármit is. A magáncél se kifejezés terén, se az indoklás terén, se a DÁP eAláírás jogi környezete körül nem lelhető fel. A tiltást nagyjából úgy lehet elképzelni, hogy vannak olyan tollak, amivel alá lehet írni céges iratokat és vannak olyan tollak, amivel csak „magáncélú” aláírás tehető.

Bár minden elektronikus aláírást magánszemélyként használunk, a DÁP terén az állam több tíz milliárdos profitot kíván odadobni néhány informatikai vállalkozásnak, pusztán csalárd jogértelmezéssel.

Az elektronikus aláírás „OWNER” (tulajdonos) rovatában a Magyarországon elterjedt Microsec, a Netlock és Flintsign aláírások esetén – eltérő kérés hiányában – csak az aláíró neve szerepel. A cégnév, vagy az üzleti felhasználás – ideértve az egyéni vállalkozói minőségben való aláírást – sosem fog látszani az ilyen elektronikus aláírásokból, mert az üzleti cél az aláírt dokumentumból látszik. Ezért is mondja ki a jogi személyek képviselete kapcsán, hogy BÁRMILYEN elektronikus aláírás jó.

Így már világos, hogy a 3 fős bírói tanács tovább hazudott volna az ítéletben is, ha nem ugrattam volna ki a nyulat a bokorból: a bíróság kiszolgálná a Magyar Elektronikus Aláírás Szövetség érdekeit, több tíz milliárdos hasznot hajtva nekik, anélkül, hogy megnevezné azt a jogszabályi szakaszt, amely azt rögzítené, hogy a DÁP eAláírást kizárólag magánszemélyek, magáncélra jogosultak használni. Ezzel ártani akarnak az ország gazdasági életének, pusztán azért, hogy néhány informatikai báró gazdagodhasson.

Tízmilliárdos haszon jusson az informatikai báróknak?

Az Európai Unió Bíróságának értelmezése azért is lenne fontos, mert a MELASZ elnöke jogász és számtalanszor jelezte, hogy az EU kifejezetten tiltani kívánta az eIDAS rendeletben a digitális tárcában lévő elektronikus aláírás (Magyarországon a DÁP mobilalkalmazás) üzleti felhasználását és a tagállamnak nincs választása a tiltása terén. Ezt a „may” (magyarul: lehet) szóval magyarázta. Sőt! Azt is állította, hogy az EU alapszerződésébe ütközne, ha a magyar állam engedné a DÁP eAláírás üzleti felhasználását, az egységes piac elve okán.

Persze ezekből az állításokból egy szó sem igaz, de értjük, hogy évi tízmilliárdot meghaladó haszon elhomályosít nagyon sok mindent.

Magyarországon nem vásárolnának a gazdálkodó szervezetek, állami intézmények, önkormányzatok elektronikus aláírásokat évi 40-50 ezer forintért (+ÁFA), mert egyrészt nem értenek hozzá, másrészt a kötelező dolog, amire kötelező évente pénzt költeni, az Magyarországon nem fog működni. Az AVDH fenntartásával lehetne a helyzetet kezelni, de ehhez 2025.10.31-ig kellene a jogalkotónak lépnie. A végső megoldás az lenne, ha az EU a rendelet indoklásával egyezően az Energiaügyi Minisztérium (Rogán Antal korrupciós botránya után a téma aktuális felelőse) olyan javaslatot tenne, amely elismeri az elektronikus aláírás elterjedése érdekében a DÁP eAláírás üzleti használat kockázatmentességét és szükségességét, azzal, hogy a tiltást aránytalan intézkedésként azonosítja.

Az Energiaügyi Minisztérium azonban szintén titkolja a vezetői elérhetőségét, az eldugott listán csak a szervezeti ábrát tette közzé. Az Energiaügyi Minisztérium nem válaszol az írásos megkereséseimre és azt hazudják, hogy nincs központi telefonszámuk (pedig a +3617951000 működik), ahonnan kapcsoltatni lehetne a vezetőket, ahol titkárnők állják el az utat és sose megtörténő visszahívást ígérgetnek – ha nem teszik rám a telefont. Az Energiaügyi Minisztérium egyébként a telefonon, a +36-1-7956766 -os ügyfélszolgálati számon hétfőn: 14 – 15 óráig, szerda: 9 – 10 óráig áll „rendelkezésre”. Igen: ez hetente 2×1 óra. Itt tartunk.

Ez persze mind mellékes, ha a lényegre koncentrálunk. Mutatom:

Természetesen ez nem ütközne az eIDAS rendeletben előírt kormányzati e-azonosítás egységes piaci megvalósításával se. Ahogy az AVDH esetében a tagállam szuverén hatásköre maradna, ha kínál-e az állampolgárai számára ingyenes elektronikus aláírást és azt engedi-e üzleti célra is használni. A megbízható szolgáltatók körüli azonosítás biztonsági szintje jóval elmarad a tagállami szervek, így például a kormányablakok azonosításától, így inkább az várható a jövőben, hogy mérséklődni fog a „nem állami” azonosítású elektronikus aláírások megbízhatósága. Egy vállalat általi azonosítás és annak alapján való képviseletre való jogosítás vajon miként lehet hiteles?

A jelenlegi törvényszövegben a „magánszemélyként” való használat – miután minden cégszerű elektronikus aláírást is magánszemélyként használunk egy céges iraton – nem jelent tiltást az üzleti (szakmai) felhasználásra. Aki ismeri a szabályokat, de mást állít, az hazudik.

A záró mondatot tartalmilag más jogászok is megerősítették.

Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese