A kormány 2026 május elejei megalakulásakor a kezdeti állapot véglegesült: a Pénzügyminisztérium bezárkózott és nem szeretnék, ha bárki felhívná a vezetőket, az e-mailekre meg eleve nem is válaszolnak. A mobiltelefonszámokra telefonálókat letiltják. Ez persze törvénysértő, de összeesküvéselméleteknek nincs helye, mert a döntési irányok továbbra is bizakodásra adhatnak okot, még akkor is, ha a TISZA a saját ADÓCSÖKKENTÉS+ programpontjain átlépve emelne adókat. Fontos lenne azonban érdemi társadalmi diskurzus. Ehhez nem elég, ha az elképesztően általános sajtókérdések között egy-két szakmai kérdés elhangzik, amire a miniszter kitérő választ ad, vagy elkezd másról beszélni.
Eddig 18 adóemelést számoltunk össze
A FairConto korábbi gyűjtése alapján 18 adóemelés jött össze. Még a vagyonadó, ami egyedül szerepelt a TISZA programjában, az sem úgy lesz – a jelenlegi kormányzati elképzelések szerint – bevezetve, ahogy azt meghirdették. A hírhedté vált és azóta eltüntetett videóból (Tarr Zoltán 2025 augusztusi nyilatkozatából) nem azt kell kiemelni, hogy „Választást kell nyerni, és utána mindent lehet”, mert ez így a szövegkörnyezetéből kiragadott mondat volt.
Sokkal fontosabb lenne,
amit Tarr Zoltán mondott ugyanebben az interjúban:
Legyen lehetőség az értelmes vitákat lefolytatni!
Ebből egyenesen következik, hogy a minisztériumoknak
nyitottnak kellene lennie az egyeztetésre!
A nyitottságra pozitív példa volt a dísznövényadó, amit két hetes egyeztetési folyamatot követően az Agrár és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium – az érveimet teljesen elfogadva, felülbírálva a főosztályvezetőt – megszüntetett. Természetesen itt is maradtak nyitott kérdések, de a folyamat során voltak írásos válaszok, telefonbeszélgetések, még invitálást is kaptam a minisztériumba, bár ez utóbbi a politikusoknak való, az üzleti körökben a személyes találkozó már XX. századi, elavult módszernek számít. A lényeg, hogy egy rossz adóztatási módszer megszűnt, miközben a dísznövénykertészet fontos.
A pénzügyminiszter a laikus sajtónak végre nyilatkozik, a költségvetés október végén lesz benyújtva
Elvitathatatlan tény, hogy Kármán András a piacokat kiválóan nyugtató, sztoikus magyarázataival naponta takarít meg milliárdokat, a higgadt mondataival óvja a jelentősen megszaladt államadósság finanszírozhatóságát. A TISZA kormány erkölcsösségébe vetett hit a kiegyezés óta a legmagasabb szintű lehet, miközben a kormányülések körüli titkolózás rossz jel. A költségvetést és a kapcsolódó adótörvényeket – szakítva a Karmelita gyakorlatával – október végén nyújtanák be, így akár karácsonyi hír lehet az elfogadás. Ehhez kell visszaszokni, de…
A költségvetést megalapozó adózást, közteherviselést érintő törvényeket jóval a költségvetési törvényjavaslat előtt kell benyújtani, hiszen azok elfogadottsága tekintetében lehet költségvetést egyáltalán megtervezni. Ehelyett most – a cikk megjelenésekor 2026.10.21-én este – egyetlen adótörvény sincs benyújtva, sőt, az egy hete lezárult társadalmi egyeztetések eredménye se került közzétételre, se a KATA, se a vagyonadó tekintetében. Ezeket a törvényeket már nyáron be lehetett volna nyújtani, jóval hosszabb, kiforrottabb társadalmi támogatottságú döntéshozatalt lehetővé téve.
Ritkán jönnek érdemi kérdések, ilyen volt a lakásáfa vagy az élelmiszerek áfá csökkentésének elmaradása és a reklámadó is
Az elképzelésekkel kapcsolatos egyeztetések és a szakmai sajtó által elenyésző alkalommal feltehető érdemi kérdések közé tartozott a lakásáfa. A FairConto korábbi, 2022-es cikkében a lebegtetés és a szükségszerű kivezetés került bemutatásra. Az OECD elemzése szerint az 5%-os lakásáfa súlyosan torzítja a lakáspiacot: az állam jelentős adóbevételről mond le, miközben a kedvezmény egy része a beruházók és ingatlantulajdonosok nyereségét növeli, és a sokadik lakásukat megvásárló vagyonosokat is támogatja (lásd a témáról szóló elemzést). Ahelyett, hogy a rászorulók lakhatását célzott bérlakásprogramokkal és támogatásokkal segítené, az állam a lakáskereslet élénkítésével az ingatlanárak emelkedéséhez és a lakhatási egyenlőtlenségek fennmaradásához is hozzájárul. Érthetetlen, hogy mit keres még mindig a rendszerben az 5 százalékos lakásáfa, miközben a magasabb, például 18%-os áfa beszedhetősége könnyen menne a NAV részéről is. Érdemes hozzátenni, hogy már 2040 tájára a mesterséges intelligencia miatt jelentősen átalakulhat a világgazdaság és a folyamat már 2029-ben drámai változásokat okozhat.
A NER maradványmédiája közé tartozó Világgazdaság nem tudott a Pénzügyminisztériumban tartott sajtótájékoztatón rákérdezni, ezért megírta, hogy az alapvető élelmiszerek áfájának a csökkentése kikerült a megvalósítandó ígéretek közül, sőt, már konfliktusként tálalja, hogy az áfa magas szintje a zöldség-gyümölcs ágazat létét veszélyezteti. A túlzás ellenére valóban aggasztó lenne, hogyha a NAV képtelen lenne úrrá lenni a forgalmi adóval kapcsolatos csalásokban tobzódó piaci helyzeten. Tény, hogy az adóhatóság évekig hagyja működni a bűnszervezeteket: legutóbbi közleményük kapcsán már sikerült elérnem, hogy beleírják, hogy a visszaélések 2020-ban kezdődtek, de nem közölték, hogy mikor sikerült az adóelkerülést megakadályozni és miért húzódott az őrizetbevétel 2026 őszéig, hogy aztán az okozott kár felére lehessen foglalást eszközölni.
Felkérdezték Magyar Pétert a Telex stúdiójában a reklámadóról
A reklámadó miatt kapott kérdést Magyar Péter a Telex interjújában. A Telex.hu Zrt.-nek a 2027-re várható másfél milliárdos forgalma alapján a 3,75%-os reklámadó nagyjából 50 milliós többletterhet jelenthet. A miniszterelnök az 1%-os támogatások terén a sajtóalapítványoknak juttatott aránytalanul magas személyi jövedelemadóval vágott vissza, amiről éppen a FairConto írta meg, hogy korántsem problémamentes az elköltése – ráadásul azt hibásan elhatárolták, pedig azt bevételként kellett volna feltüntetni. Az 1%-os elköltési nehézségei miatt vághatott bele a Partizán a több százmilliós ingatlanprojektbe az ország szélén, hogy azt ne kelljen visszafizetni, de a Telex részéről nem közöltek ilyen projektet, sőt: nem is válaszoltak.
A reklámpiaci szereplőknek ezzel a miniadóval való fájdalmasnak nem nevezhető megadóztatása elvi kérdés, miután a reklám kisebbrészt hasznos, nagyobbrészt azonban káros. A médiaelmélet terén a reklámok káros hatásáról tananyagok és tanulmányok szólnak, itt, itt, itt és itt. Úgy látszik, hogy a reklámok káros mivolta most nincs a nagyonis erkölcsös TISZA kormány ellenére. A NER utolsó éveiben mindig volt valamilyen indok a reklámadó elhalasztására, nem is beszélve arról, hogy magát az egész reklámadót 50%-os felső kulccsal éppen az RTL Magyarország megszerzése érdekében vezették be 2014 végén, botrányos körülmények között. Most talán a reklámadó visszatérhet eredeti céljához és megdrágíthatja a káros reklámokat. Ehhez persze cizellált és alaposan átgondolt korrekciókra is szükség lesz – ami egyáltalán nem szerepelt a TISZA programjában.
Csókosoknak van egyeztetés, de nem adnak telefonszámokat és email címeket
A Magyar Könyvelők Országos Egyesületének közleménye világossá tette, hogy a Pénzügyminisztérium nem folytat egyeztetéseket és kifogásolták, hogy néhány „csókos” szereplő juthatott be a minisztériumba, de a forrásaink úgy tájékoztattak, hogy Farkas Gergely helyettes államtitkár nem volt jó vitapartner, meghallgatta az érveket, kéréseket, de azokra egyáltalán nem válaszolt. Legutóbb a FairConto részéről is bemutatásra került, hogy a minisztérium bezárkózott az elefántcsonttornyába és onnan kiabálja a miniszter, hogy „megismerjük a véleményeket„.
Már korábban bemutattuk, hogy az osztályvezetők kihagyása, valamint a vezetői telefonszámok és e-mail-címek eltitkolása nem holmi adminisztrációs hiányosság, hanem a közérdekű adatok nyilvánosságának súlyos sérelme (lásd az erről szóló elemzést). Az Infotv. 1. melléklet I/3. pontja egyértelműen előírja valamennyi szervezeti egység vezetője – tehát az osztályvezetők – nevének, beosztásának és hivatali elérhetőségeinek közzétételét. Ezek hiányában az állampolgárok, a szakmai szervezetek és a sajtó nem tudják közvetlenül elérni a közügyekért felelős vezetőket, ami ellehetetlenítheti a hatékony kapcsolattartást és a közérdekű tájékozódást. Ráadásul a jelentős késedelemmel megküldött üres lista (listák) ellenére a kormány azt állította, hogy a közérdekű adatok mérföldköve is „maradéktalanul” teljesült (RFF. 87.).
Itt a Büntető Törvénykönyv is képbe kerül: a Btk. 220. §-a a közérdekű adatok jogellenes eltitkolását vagy hozzáférhetetlenné tételét akár két évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti. A puszta közzétételi mulasztás önmagában még nem lenne bűncselekmény, de itt tudatos adateltitkolás látszik, ami a büntetőjogi felelősséget nagyon könnyen megalapozhatja, főleg, ha az új legfőbb ügyész a hivatali bűncselekmények terén szakít az ügyészség korábbi, jogellenesen védelmező magatartásával.
A minisztériumi alkalmazottak és a szerződéses kormányzati telefonközpont munkatársai arról számoltak be, hogy utasítást kaptak a telefonszámok és email címek eltitkolására, de neveket nem mertek közölni, bár az MNB esetén ezt kikotyogta a telefonközpontos. Ennél rafináltabb taktikát választott a NER-ből átmentett közigazgatási helyettes államtitkárság jogi főosztályvezetője: előbb mellébeszélt, majd megszakította a hívást. Többször tapasztalható volt, hogy a telefonokat tegezve veszik fel és el is magyarázzák, hogy nincsenek „külső” hívások. Ez élesen ellentmond a mindenkivel egyeztetünk szólamnak, de ettől még kijelenthető, hogy ezerszer jobb, mint a NER alatt valaha is volt.
A kormányprogram jelentősége
A TISZA eddigi kormányzati lépéseinek erkölcsi irányultsága bámulatos, és változatlanul bizakodásra ad okot. A közpénzek védelme, a korrupció felszámolása, az átláthatóság, az igazságosabb közteherviselés és a társadalmi szolidaritás olyan értékek, amelyekkel maradéktalanul azonosulni lehet. Éppen ezért különösen veszélyes, amikor a kormány az ADÓCSÖKKENTÉS+ választási programban nem szereplő adóemeléseket jelent be, illetve visszalép korábbi, konkrét vállalásoktól. Ez nemcsak varázstalanító hatású, hanem súlyosan rombolhatja azt a bizalmat, amelyet a TISZA a korábbi politikai gyakorlattal való szakítás ígéretével felépített. A választási program ugyanis nem kampánydíszlet, hanem a választópolgárokkal kötött politikai megállapodás, amelynek betartását nem lehet azzal elintézni, hogy „előre lehetett látni” a megszorításokat, vagy „senki se gondolta”, hogy az adott intézkedés fenntartható.
A legnagyobb veszély éppen az, hogy a szakmailag akár indokolható, sőt a népszerű mini-adóemeléseket sem merték előre vállalni, miközben a nagyvállalatokra kivetett új terhek jelentős része végül a fogyasztóknál és a munkavállalóknál csapódhat le, akár kinullázva, vagy negatívba fordítva az adójóváírás és a családi pótlék, illetve a nyugdíj emelésének előnyeit. Nagykanizsán még arról lehetett hallani Magyar Pétertől, hogy a gazdasági fellélegzés, az uniós források, az erősödő forint, a bizalom helyreállítása, a takarékosság, a lopás megszüntetése és az ellopott vagyon visszaszerzése teremti meg a költségvetési mozgásteret. Ehhez képest adóemeléseket jelentettek be, de ezek szükségszerűsége nem bizonyított. Tökéletes kormányzás nincs, de az adópolitikai ígéretek megszegése nem pusztán kommunikációs hiba:
a TISZA ADÓCSÖKKENTÉS+ programpontjainak
tudatos és szándékos átlépése
veszélyesen hiteltelenítheti a TISZA eddigi,
nagyra értékelhető erkölcsi teljesítményeit,
és éppen azt a jó kormányzati irányt sodorhatja
veszélybe, amelynek sikerében a társadalom
széles rétege őszintén érdekelt.
Az adóemelések helyeslése abszurd
Egészen abszurd, hogy a Facebook kommentekben többen nemcsak elfogadják, hanem egyenesen helyeslik a választási programban nem szereplő adóemeléseket. Mintha az adóemelés attól válna jó intézkedéssé, hogy egy rokonszenves kormány hajtja végre, vagy mert látszólag csak amúgy is lesajnálandó katást, burzsuj édesanyát, vagy nagyvállalatokat érinti. Csakhogy a vállalatokra vagy a katásokra kivetett többletterhek jelentős része áthárítható a fogyasztókra és a munkavállalókra, így az adójóváírással megszerzett jövedelemtöbbletet akár el is vihetik a magasabb árak. Különösen érthetetlen ez a feltétlen helyeslés annak fényében, hogy az ADÓCSÖKKENTÉS+ választási program nem ezeket az intézkedéseket ígérte. Az „előre lehetett látni” vagy a „jól van ez így” érvelés nem szakmai indok, hanem a választási ígéretek számonkéréséről való önkéntes lemondás.
Az árak növekedését okozó adóemelések terén azonban látszik, hogy a kormány az alacsony inflációra bazírozhat. Ha most 1% az infláció, nem baj, ha 3-4% körüli lesz! Mi baj történhet, igaz?
A TISZA kormányzásának erkölcsi iránya, a korrupció felszámolása, a közpénzek védelme és a társadalmi igazságosság melletti elkötelezettsége ettől még elismerésre méltó. Éppen ezért veszélyes az adóemelések kritikátlan ünneplése: felmenti a kormányt annak bizonyítása alól, hogy az újabb közterhek valóban szükségesek, és nem elegendő a gazdasági növekedés, a takarékosság, az uniós források és a korrupció visszaszorításából származó mozgástér. A választópolgárok érdekei nem attól függnek, hogy melyik politikai oldal vezeti be az adóemelést. A feltétlen elfogadás pedig rendszerint addig tart, amíg az intézkedés közvetlenül nem sérti az érintett pénztárcáját. A kormány iránti bizalom nem jelenthet felmentést a választási program betartása, a szakmai indokolás és az elszámoltathatóság követelménye alól!
A 4,9 százalékos hiánycél kétséges
A 2027-re kitűzött 4,9%-os GDP-arányos költségvetési hiánycél teljesíthetősége erősen kétséges, amit a FairConto részletes elemzése is alátámaszt. A kormány 1465 milliárd forintos kiadáscsökkentéssel és 929 milliárd forintos többletadó-bevétellel számol, miközben a megtakarítások jelentős része még nincs kellően alátámasztva. Az adóemelések nélkül, de 150 milliárd forintos vagyonadó-bevételt megtartva, változatlan kiadások mellett mintegy 5,7%-os hiány adódna, ami még mindig jelentős konszolidáció. Ráadásul az adóemelések a fogyasztás, a beruházások és a vállalati jövedelmezőség visszafogásával erodálhatják a gazdasági növekedést, így magukat a költségvetési bevételeket is. A nagyvállalatokra terhelt adók egy része pedig a fogyasztói árakban csapódhat le, akár kioltva a lakossági adójóváírások előnyeit.
Skip to PDF contentKülönösen kockázatos a vagyonadó elhamarkodott, széles körű bevezetése, amelynek beruházás-visszafogó, tőkemenekítést ösztönző és gazdasági növekedést gyengítő hatásai lehetnek. Az egymilliárd forintos küszöb helyett elsőként a 10 milliárd forint feletti nettó vagyonokat, megközelítőleg az 500 leggazdagabb személyt kellene megadóztatni, majd a tapasztalatok alapján fokozatosan szélesíteni az adóalanyok körét a kismilliárdosok irányába. A NAV-nál ugyanis jelenleg nem látható az a kiépített szakértői kapacitás és vagyonértékelési gyakorlat, amely több tízezer kismilliárdos ingatlanainak, céges részesedéseinek, külföldi eszközeinek és kötelezettségeinek évenkénti ellenőrzéséhez szükséges. Az adóztatásnak nemcsak igazságosnak, hanem végrehajthatónak, ellenőrizhetőnek és gazdaságilag fenntarthatónak is kell lennie. A 4,9%-os hiánycél erőltetése nem indokolja automatikusan a gazdasági növekedés és az adórendszer kiszámíthatóságának kockáztatását.
Mit lehetett volna tenni?
A választási programba eleve bele kellett volna írni az akár 200 külföldi focistát érintő EKHO-szigorítást, a KATA tételes adójának emelését, vállalva, hogy a céges beszámlázást adókulccsal kell kísérni. Vállalni kellett volna azt is, hogy a Katázást 2030-ig beolvasztják az addigra automatizált átalányadózásba. Azt is ki kellett volna mondani, hogy az anyák élethosszig tartó, korlátlan szja-mentessége fenntarthatatlan és visszaélésekre adhat lehetőséget, ezért jövedelemhatárhoz kellene kötni. A káros szenvedélyeket tápláló termékek jövedékiadó-emelését is vállalni lehetett volna, megőrizve a házipálinka és a házisör kedvezményeit.
A ciklus végére a társasági adózásba való beolvasztással meg kellett volna szüntetni az iparűzési adót, végrehajtva az önkormányzati finanszírozás teljes reformját. Ehhez a társasági adóval harmonizáló HIPA alap szerepel is a TISZA programjában, bár ezt más nem igazán vette észre.
A vagyonadót először a 10 milliárd forint feletti vagyonokra, mintegy 500 adóalanyra kellene (kellett volna?) bevezetni, majd fokozatosan kiterjeszteni, azonnal megállapított, de halasztottan behajtható EXIT ADÓ-val kiegészítve. A vagyonadó részévé kellene tenni az önkormányzatok által szedett ingatlan típusú adókat. Így összesen 46 adónem maradna – ami így is sok egy ilyen kicsi országban, de legalább megszabadulhatnánk az önkormányzati adóhatóságoktól. Mindezeket előre meg lehetett volna hirdetni, sőt egyes intézkedések akár szavazatokat is hozhattak volna.
A kritika nem fideszesség. A bólogatás pedig nem erény.
A TISZA kormányzásának erkölcsi iránya, az igazságos adójóváírás és a közszféra béremelésére tett erőfeszítések elismerésre méltóak, de… A közszféra béremelései alacsonyabbak a vártnál és a legrosszabbul keresők esetén az már az adójóváírást is tartalmazza, ami súlyos csúsztatás a kormány részéről. Emiatt a szakszervezeti megszólalások és a nyílt utcán való tiltakozások is teljesen jogosak.
A 4,9%-os hiánycél gyors elérésének erőltetése és a programban nem szereplő adóemelések szükségessége továbbra sincs meggyőzően bizonyítva. Különösen visszás az alapvető élelmiszerek áfacsökkentésének elhalasztása az 5%-os lakás- és vendéglátóipari áfa fenntartása mellett. Magyar Péter Nagykanizsán még a gazdasági fellélegzést, az uniós forrásokat, az erősebb forintot, a bizalom helyreállítását, a takarékosságot, a lopás megszüntetését és a vagyon visszaszerzését nevezte meg a szükséges mozgástér forrásaként, de adóemelésekről nem beszélt. A fordulat lehet, hogy ezt nem is igényli, hiszen az államháztartási hiány kedvező finanszírozásához megvan a piac bizalma. Szingapúrban a szintén magas bruttó államadósság ellenére 2026-ban szufficites a költségvetés, a pénzbőséget az állami vagyon és pénzügyi tartalékok egészítik ki, a kiszámíthatóság okán a tízéves államkötvényeiket mindössze 2,5% körüli hozammal finanszírozzák. Az államháztartási eladósodottság tehát nem a vég.
Ehhez képest a nagyvállalati adóemelés téves kormányzati gondolkodás, mert az adók láthatatlan vagy deklarált áthárítása a választópolgároknál az adójóváírás/családipótlék/nyugdíjemelés előnyeit nemcsak elviheti, de negatívba is tolhatja. Eközben a be nem tartott választási ígéretek hitelteleníthetik a jó kormányzati irányt is és nullára fékezik a még igazán el se indult visszaköltözési hullámot.
Ideje szakítani azzal a politikai gyakorlattal, amelyben a választási programot nem kell számon kérni! Azzal meg pláne szakítani kell, hogy a kormányprogramot „nem illik” számonkérni! Már csak néhány év és 2029-re várható, hogy a mesterséges intelligencia a kampány során, valós időben – másodpercek alatt – ellenőrizhetővé teszi a bejelentett programelemek megvalósíthatóságát és várható eredményességét.
Ismét tisztelettel kérem a NER maradékmédiáját és egyes ellenzéki képviselőket, hogy nyugodtan elmélyülhetnek a szakmai tartalomban és bátran idézhetnek is a cikkből, de azt ne forgassák ki és ne kreáljanak belőle lebutított TISZA-ellenes propagandát. Köszönöm.
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
