A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal esetén gyors nyomozást és gyors vádemelést igér a jogalkotó, miközben a banális gazdasági ügyek „kinyomozása” is évekig tart.
A könyvelő lett az ügyvezető, aztán meglódultak a dolgok
A külföldi tulajdonos tevékenysége különböző ipari berendezések alkatrészvásálárására, külföldön való összeszereltetésére és értékesítésére irányult. Ehhez csupán jó üzleti kapcsolatokra és működőtőkére volt szükség. Így a vállalkozás bankszámláját jelentős összeg állt rendelkezésre. Az egyszemélyes tulajdonos azonban nem tudott Magyarországon bankszámlaügyintézést végezni, ezért megtette az egyik, majd egy másik könyvelőt ügyvezetőnek, aki renden meg is nyitotta a bankszámlát. A két könyvelő – tudomásunk szerint – közeli kapcsolatban állt, de házassági anyakönyvi kivonatot nyilvánvalóan mi nem kérhetünk le róluk, de feltételezhetően férj-feleségről, vagy élettársakról volt szó.
Amikor 2023 nyarán átvettük a cég könyvelését, rendes könyvelési anyagot nem kaptunk az előző ügyvezetéstől. A bankszámlákhoz való hozzáférés megszerzése után viszont láthatóvá váltak azok a pénzmozgások, amelyek mögött nem találtunk a társaság működésével összefüggő gazdasági eseményt vagy bizonylatot. Emiatt 2024. június 20-án sikkasztás gyanúja miatt feljelentést tettem. A feljelentéshez nem valamiféle kockás füzetet mellékeltünk, hanem a bank által elektronikusan aláírt bankkivonatokat és időbélyegzővel ellátott NAV adófolyószámlát, illetve főkönyvi kartonokat.
A lopás részletei
Az ügyvezetők folyamatosan félmilliós, vagy milliós összegeket „nyúltak le” banki átutalás keretében például 2023 során. Az utalások mellett a cég működésével, adófizetésével látszólag összefüggő szövegek szerepeltek. Azért kellett az összegeket rejteni, mert a tulajdonos rálátott a banki forgalomra. Az ügyvezetők számfejthettek volna munkabért az ügyvezetésért, vagy könyvelési díjat számlázhattak volna a könyvelőirodájukból, de abból adózni kellett volna. Így „nettó” utalások történtek, hamis jogcímekkel.
Aztán a könyvelő úgy döntött, hogy nyit egy új devizaszámlát és oda kéri vissza a NAV-tól a társasági adó túlfizetést, majd 2023. június 29-én saját maga számára 23 598,74 angol fontot – átszámítva fillérre pontosan 10 millió forintot – utalt át, a saját adóazonosító számát megjelölve. Az ügyvezető-váltást követően 2023. szeptember 13-án megkerestem az adóhatóságot, közölve velük, hogy a cégnek semmi oka nem volt tízmillió forintnyi fonttal finanszírozni az ügyvezető magánszemély adófolyószámláját. A NAV – némi tépelődés után – 2023. december közepén visszahelyezte az összeget a cég adófolyószámlájára. A NAV által visszakönyvelt tétel nem valamiféle könyveléstechnikai manőver volt, hanem a lopott lóvé visszaadatása. A tulajdonos azonban ezzel nem elégedett meg és bár nem bízott a magyar hatóságokban (teljesen jogosan) végülis úgy döntött, hogy kéri a feljelentés megtételét.
A Rendőrség saját irata is úgy fogalmaz, hogy az elsődleges nyomozás megállapítása szerint a jogosulatlan utalás az ügyvezető részéről megtörtént, 23 598,74 GBP értékben. Ugyanez a rendőrségi irat rögzíti azt is, hogy az egyik ügyvezetővel szemben 1 408 000 forint, a másikkal szemben pedig 40 466 007 forint követelést jelzett.
Természetesen ezektől a banálisan egyszerű tények ellenére a büntetőjogi felelősségről végül nem én, hanem a bíróság dönt. De egy nyomozásnak éppen az volna a rendeltetése, hogy a banki tranzakciók mögötti jogcímet, az utalások kezdeményezőjét, a hozzáférési adatokat és a kedvezményezetteket feltárja. Nem az, hogy évekig a sértettől kérdezgesse, vajon hol vannak azok a bizonylatok, amelyeknek a hiánya maga is a feljelentés egyik lényegi eleme. A rendőrség ugyanis gyanakvással fogadta a feljelentést és folyamatosan vitatta az utalások jogcímét és összegét.
Kinyomtatták és beszkennelték az elektronikusan aláírt banki kivonatot
A feljelentés 2024. június 20-án megtörtént. 2025 februárjában a Rendőrség még mindig azt kérdezgette a cégtől, hogyan jött ki a korábbi ügyvezetővel szembeni 40,466 millió, illetve a másik ügyvezetővel szembeni 1,408 millió forintos követelés, és még „könyvvizsgálati beszámolót” is keresett egy olyan rekonstruált könyvelés mögött, amelynek alapját éppen a banki tranzakciók és a rendelkezésre álló bizonylatok jelentették. A feljelentéshez csatolt banki kivonatok és főkönyvi karton ellenére a rendőrség azt közölte, hogy a „feljelentés konkrét utalásokat nem jelölt meg”. Ez azt jelenti, hogy táblázat megküldése egy gazdasági ügyekkel foglalkozó rendőr számára nem jelent semmit.
A kérdezősködést követően, fél évvel később, 2025 júliusában ugyanezt lényegében újra megkérdezték. Akkor az egyeztetések során észleltük: a korábban jó minőségben átadott bankkivonatokat a Rendőrség valamilyen megmagyarázhatatlan ügyviteli bravúrral kinyomtatta, majd visszaszkennelte. Ezzel az eredeti elektronikus dokumentum hitelesítési tulajdonságait sikerült kidobni az ablakon, majd később problémaként érzékelni, hogy a rendelkezésükre álló példány nem ugyanaz, mint az eredeti. Ezt követően eltelt még egy év.
Két év után könyvszakértőre szorul a rendőrség
És 2026 nyarán, több mint két évvel a feljelentés után, a Rendőrség – teljesen feleslegesen – kirendelt egy igazságügyi könyvszakértőt. A szakértő számára most kérik be a 2021–2023. évi számlatükröket, főkönyvi kivonatokat, számviteli politikát, főkönyvi kartonokat és bérkartonokat. Sőt, arra is választ várnak a sértettől, hogy egyes évekkel korábbi utalásoknak mi volt a jogcíme, és küldje meg az azok alapjául szolgáló bizonylatokat. Itt tart az ügy.
Az elkövetők pontosan tudják, hogy könyvelési és alapbizonylati anyag nem került átadásra. A FairConto Zrt. és a FairConto Asszisztens Szigma Kft. az elsődleges banki bizonyítékokból rekonstruálta a könyvelést. Szerződést, számlát vagy teljesítésigazolást, bérszámfejtést pedig nyilvánvalóan nem tudunk bemutatni egy olyan kifizetés mögé, amelyhez ilyen dokumentumot nem kaptunk, miközben még egy átlagember is megállapítja, hogy az ügyezető saját magának utalgatott mindenféle hamis jogcímet feltüntetve.
Az ügyészség szerint nincs itt semmi látnivaló
A cég kifogást tett az eljárás elhúzódása miatt. Nehéz lett volna ugyanis nem észrevenni, hogy a 2024. júniusi feljelentés és a 2026. júliusi szakértői adatkérés között eltelt több mint két év. Az Esztergomi Járási Ügyészség azonban 2026. augusztus 25-én közölte: a kifogás alaptalan. Az indoklás szerint az ügyvezetőt 2024. október 22-én hallgatták ki gyanúsítottként, és az ettől számított kétéves nyomozási határidő még nem telt el. Még azt is közlik, hogy az egyes nyomozási cselekményekre nincs külön törvényi határidő, azok sorrendjét és idejét a Rendőrség „ügymenete és nyomozástaktikai szempontok” alapján maga határozza meg. Magyarul: joguk van lassan nyomozni.
Az ügyészség ehhez még azt is hozzátette, hogy „az ügy bonyolult”, ezért idő kell a bizonyítékok elemzésére. Mulasztást a rendőrség munkájában nem találtak.
Tanulság
Egy szinte esetazonos ügyben, Zala megyében szintén 2022 óta zajlott egy könyvelői sikkasztás, majd 2025 márciusban volt az utolsó elkövetési időpont és az azt követően tett feljelentés után alig 1 évvel később már vádat is emeltek. Ezért is érthetetlen, hogy mit kell feltárni egy banki utaláson, főleg amikor a jó minőségű utaláson minden adat – például az ügyvezető magánbankszámlájának számlaszáma és a kamu jogcím mindegyike – jól látszik.
Attól, hogy a törvény egy nyomozási cselekmény mellé nem ír oda egy harmincnapos stopperórát, még nem válik szakmailag elfogadhatóvá, hogy egy bankszámlákkal, konkrét összegekkel, konkrét adóazonosító jellel, elektronikusan rendelkezésre bocsátott banki bizonyítékokkal és rekonstruált főkönyvvel dokumentált ügyben két év után kezdjenek el igazságügyi könyvszakértővel azon gondolkodni, hogy vajon mi történhetett. Ez nem a nyomozás bonyolultságát bizonyítja. Ez a nyomozás minőségéről mond el meglehetősen sokat. Már most borítékolható, hogy még két év fog eltelni a vádemelésig, miközben a sértett céget kevésbé érinti a büntetőjogi felelősség, hanem inkább az ez alapján megállapítható polgári jogi felelősség és a visszakövetelhetőség és annak végrehajtása érdekli.
… és ilyen nyomozati képességek mellett most képzeljük el a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal működését, élőben!
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
