A NAV most már ott tart, hogy simán átírja a törvényi előírásokat és azt jogértelmezésnek nevezi. A jogállamiság terén ez már a hordó alja.
Az automatikus részletfizetés egyértelmű szabályozása
A céges automatikus részletfizetés szabálya világos (Art. 199. § (2a)): a nem természetes személy adózó évente egy alkalommal, legfeljebb 2 millió forint adótartozásra automatikus, pótlékmentes, legfeljebb 6 havi részletfizetést kaphat. A jogszabály az „adótartozás” fogalmát használja, korlátozás nélkül. Ugyanebben a szakaszban a jogalkotó külön kimondja, hogy a magánszemély automatikus részletfizetése nem engedélyezhető a levont SZJA-ra és járulékokra. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó pontosan tudta, hogyan kell tiltást megfogalmazni, amikor tiltani akar (Art. 199. § (1)). A céges automatikus részletfizetésnél ezt nem tette meg.
A NAV ügyintézői telefonon értesítik az adózókat, hogy „már” nem kérhetik levont járulékokra és levont személyi jövedelemadóra a legfeljebb féléves részletfizetést és igyekeznek elérni, hogy az adózó (vagy a könyvelője) visszavonja az AUTRESZ kérelmet.
A jogszabály gátlástalan kiegészítése
A NAV azt állítja, hogy a 6 havi céges részletfizetés nem önálló szabály, hanem a klasszikus fizetési kedvezmény (Art. 198. §) „könnyített esete”, ezért a levont adókra vonatkozó tilalmat alkalmazni kell. Ez az érvelés azonban nem a törvényből következik, hanem a hatóság saját konstrukciója. Valójában:
- a törvény nem utal vissza a főszabályra,
- a törvény nem tartalmaz tiltást,
- a törvény az „adótartozás” szót használja.
Jogállamiság? Az mi?
A NAV tehát nem értelmez, hanem kiegészíti a jogszabályt. Ez így nem jogalkalmazás, nem értelmezés, hanem jogalkotás. A hatóság erre azt mondja, hogy „ez felel meg a jogalkotói akaratnak”. Ez az érv azonban jogállamban nem releváns. A jogalkotói akaratot a jogszabály szövege fejezi ki, nem egy főosztály jogértelmezése. Ha a jogalkotó hibázott, azt nem a végrehajtó hatalom korrigálja, hanem az Országgyűlés, de nem visszamenő hatállyal. A NAV azt is állítja, hogy nincs bírósági döntés, ezért alkalmazható ez az értelmezés, ezzel valójában azt mondja: addig eltérünk a törvény szövegétől, amíg valaki meg nem állít bennünket. Ez kifejezetten aljas hivatali álláspont.
A helyzet különösen problematikus azért, mert a gyakorlat állítólag belső körlevélből származik, amely nem nyilvános, miközben az ügyfelek számára elérhető NAV Tájékoztató füzet (30.1) sem tartalmaz ilyen korlátozást. A NAV ebben az ügyben egyszerűen hazudik, amikor azt sugallja, hogy a törvényből következik a levont adók kizárása a céges automatikus részletfizetésből. A törvényből ez nem következik. Az ügyben illetékes hivatalnok kapcsán már tapasztalható volt jogellenes lépés (a VHJOV kapcsán), amiről már készült cikk, amit ezzel a képpel illusztráltunk:
Veszélyes precedens
Ez egy újabb veszélyes precedens! Ha a közigazgatás a normaszöveg helyett „jogalkotói akaratot” kezd alkalmazni, akkor a jogszabály elveszíti normatív jellegét, és ajánlássá válik. A jogbiztonság nem attól sérül, hogy egy törvény rossz, hanem attól, hogy a hatóság eldönti, melyik része nem tetszik neki. A megoldás egyébként triviális lenne: ha a jogalkotó valóban ki akarja zárni a levont adókat a céges automatikus részletfizetésből, akkor egyetlen mondattal módosíthatja a törvényt. Amíg ez nem történik meg, addig a hatóság nem pótolhatja a hiányzó szöveget! A vita valójában nem az automatikus részletfizetésről szól, hanem arról, hogy a közigazgatás alkalmazza-e a törvényt, vagy helyette értelmezésnek nevezett pótszabályokat alkot.
Felmerülhet a hivatali visszaélés gyanúja is
Most, hogy a témában tájékoztattam az adóhatóságot szóban és írásban is a jogellenes eljárásukról, annak fenntartása kizárólag szándékosan valósulhat meg, attól függetlenül, hogy arról a bíróság mikor fog egy konkrét ügyben döntést hozni – ha egy cégnek van lehetősége pereskedni, miközben éppen az a problémája, hogy tartozik.
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
