Az automatikus részletfizetés (AUTRESZ) a kisvállalkozások fontos mentsvára, amit a NAV több szempontból is jogellenesen üzemeltet. Az önkormányzati adóhatóságok ugyanazon törvényi szakaszok alapján engedik kiválasztani a 2 millió forintot meg nem haladó adótartozásokat, a NAV viszont nem enged ilyen kiválasztást, a részletfizetést kizárólag az összesített adótartozás szerint bírálja el, korántsem automatikusan, hanem manuálisan. Emellett vita alakult ki arról, hogy fél évre (!) egy cégnek miért kellene korlátozni az automatikus részletfizetést és abból kiszorítani a levont adókat, ha azt egyébként a jogalkotó nem írta oda. A NAV ezt a pert elbukta. A NAV aljas és felsőbbrendű magyarázkodással igyekszik a törvényszöveget a saját igényeinek megfelelően kiegészíteni.
A NAV ugyanazt a jogellenes gyakorlatot tolja tovább
A Veszprémi Törvényszék 2026. július 3-án világosan kimondta: az Art. 199. § (2a) bekezdése szerinti, nem természetes személy adózókra vonatkozó automatikus részletfizetésnél a NAV nem tagadhatja meg a kedvezményt pusztán arra hivatkozva, hogy az Art. 198. § (3) bekezdése általános tilalmi szabály lenne. A bíróság szerint az Art. 198. §-ban nincs olyan utalás, amely alapján azt minden fizetési könnyítési eljárásban kógens, mindent felülíró szabályként kellene alkalmazni. A jogi norma nem értelmezhető kiterjesztően. Pont.
Ehhez képest a NAV egy friss végzésben Tamásné Czinege Csilla „utasítási körébe” tartozó Fellebbviteli Igazgatósági osztályvezető, Somorácz Gergő újra előadta ugyanazt a jogi konstrukciót, amelyet a bíróság már egyszer szétszedett. Megjegyzendő, hogy a normatív és közvetlen utasításokat a kormánytisztviselő köteles követni, annak legfeljebb az írásba foglalását kérheti (NAV tv. 82.§). A hivatali álláspont változatlan: az adózó automatikus részletfizetést kér az Art. 199. § (2a) alapján, a NAV részben engedélyez, majd a levont adókra és járulékokra azt mondja, hogy azokra nem járhat fizetési könnyítés, miközben összesen 6 hónapos részletfizetésről van szó. Amikor az adózó hivatkozik a Veszprémi Törvényszék ítéletére, a NAV válasza lényegében az, hogy az ítélet „egyedi ügyben” született, ezért őt nem köti. Ez a hatósági önérzet szempontjából kényelmes, jogállami szempontból viszont vállalhatatlan.
Fontos észrevenni, hogy a jelenlegi vezetés 2026.09.30-ával távozik. Történt ugyanis, hogy Kármán András kinevezte Tamásné Czinege Csillát és Czöndör Szabolcsot a NAV vezetőinek 2026 június végén, ami komoly szakmai felháborodást okozott, így a miniszterelnök nyomására a Pénzügyminisztérium kénytelen volt pályázatot kiírni a NAV elnökségére. Bár az adóhatóság elnökhelyettesként vezető Tamásné Czinege Csillának egy sor szakmai hibát és súlyos jogszabálysértéseket lett volna lehetősége kijavítani, az elmúlt hónapokban nem történt semmilyen ezirányú elmozdulás.
A bírósági ítélet nem belső NAV-opció, hanem jogalkalmazási kontroll
Formálisan igaz, hogy egy törvényszéki ítélet nem jogegységi határozat, nem jogegységi panasz alapján hozott kúriai döntés, és nem általánosan kötelező jogforrás. Ebből azonban nem következik az, hogy a NAV nyugodtan tovább alkalmazhatja ugyanazt a bíróság által jogszabálysértőnek minősített gyakorlatot. A közigazgatási szerv nem magánjogi vitapartner, aki addig próbálkozik ugyanazzal, amíg egyszer majd bejön. A NAV törvényhez kötött hatóság, amelynek a jogszerű működés nem választható prémiumszolgáltatás.
A veszprémi ítélet nem pusztán egyedi tényállást bírált el. A bíróság általános éllel mondta ki, hogy az Art. 199. § (2a) bekezdése speciális szabály, amely nem tartalmazza az Art. 198. § (3) bekezdésére való kizáró visszautalást. A bíróság azt is kimondta, hogy ha a jogalkotó kivételt akart volna tenni, azt ugyanúgy beleírta volna a szövegbe, ahogy az Art. 199. § (1) bekezdésében a természetes személyeknél megtette. Ez nem ügyfélspecifikus körülmény. Ez jogértelmezési tétel. Ha a NAV ezt tudatosan figyelmen kívül hagyja, akkor nem egyszerűen „más jogi álláspontot” képvisel, hanem fenntart egy már bírói kontrollon megbukott jogalkalmazási gyakorlatot.
A Kúria sem képzelhet oda tiltást, amit a törvényhozó kihagyott
A történet következő kockázata az, hogy a NAV majd a Kúriában próbálja menteni a menthetetlent az Alaptörvény 28. cikkére, a jogszabály céljára és a „rendszerlogikára” hivatkozva. Magyarul: bár a törvény szövegében nincs ott a korlátozás, majd teleologikus értelmezéssel oda kell képzelni. Ez lenne az igazi bindzsisztáni jogalkalmazás: ha a jogszabály nem azt mondja, amit a hatóság szeretne, akkor majd megmondjuk, hogy valójában mire gondolhatott a jogalkotó.
Csakhogy itt nem joghézagról, nem elírásról és nem homályos normáról van szó. A jogalkotó ugyanazon § egyik bekezdésében kifejezetten kizárta az Art. 198. § (3) szerinti kötelezettségeket, a másik bekezdésben pedig nem. Ez a szövegbeli különbség normatív jelentőségű. A Kúria sem írhatja át a törvényt arra hivatkozva, hogy szerinte „így lett volna ésszerűbb”. Az adójogban a korlátozás nem képzeletbeli. Vagy benne van a törvényben, vagy nincs. Itt nincs. A NAV-nak ezért nem az a dolga, hogy újabb végzésekben dacból megismételje a vesztes álláspontját, hanem az, hogy végre alkalmazza a törvényt.
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
