A McDonald’s ügy, a „nemadóztatás” csúcsa
A McDondald’s „alapítója”, a McDonald fivérekkel szerződött le a gyorsétterem alapötletének franchise rendszerben való tökéletesítésére és terjesztésére, később pedig a McDonald’s éttermek ingatlanjain keresztül elképesztő vagyonra tett szert. A növekedés során viszont a vállalat alig fizetett nyereségadót. Ezt Európa érezte meg leginkább, de az még jobban fájhatott az EU vezetőinek, hogy a McDonald’s mindezt törvényesen tette és tehette!
A luxemburgi bejegyzésű McD Europe Franchising Sàrl (továbbiakban: McDonald’s) Svájcban és az Egyesült Államokban rendelkezik fiókteleppel. A McDonald’s az amerikai anyavállalatától kapott franchise jogokat továbbadta az amerikai és svájci fióktelepének, amelyek nekiláttak beszedni a franchise díjakat az éttermi hálózattól. Ez a bevétel főszabály szerint az Egyesült Államokban és Svájcban adóköteles volt, amit a McDonald’s-nak minden évben igazolnia kellett volna a luxemburgi adóhatóság számára. Az adókötelezettség ilyen módon való semlegesítését feltételes adómegállapításban engedélyezte a luxemburgi adóhatóság, 2009-ben.
A sikeres adómegállapítást követően azonban McDonald’s adótanácsadói azonnal megkérték egy másik kérelemben a luxemburgi adóhatóságot, hogy tekintse úgy, hogy az Egyesült Államokkal kötött kettős adóztatást kizáró egyezmény szerint kizárólag a luxemburgi adóilletőség áll fenn, az amerikai helyett. Luxemburgban azonban ekkortájt még a jogdíjakat egyáltalán nem sújtotta semmilyen adó. A luxemburgi adóhatóság egyetértett azzal, hogy az egyezmény szerint az Egyesült Államokbeli fióktelep bevétele Luxemburg adóztatása alá essen. Így a jogdíjat nem adóztatták se az Egyesült Államokban, se Luxemburgban.
A konstrukció bár egyértelműen „nemadóztatást” eredményezett, azt a védte a kettős adóztatást kizáró egyezmény.
A Luxemburg pénzügyminisztere 1989 és 2013 között az a Jean-Claude Juncker volt, aki később 2014 és 2019 novembere között az Európai Bizottságot vezette. Az Európai Bizottság C/2018/6076 számon éppen az ő elnöksége alatt döntött úgy, hogy a kettős adóztatást kizáró egyezmények még akkor sem hághatóak át tagországi, vagy EU-s szintű szabályozással, ha „nemadóztatás” alakult ki.
A McDonald’s adólogikája azért működhetett – szemben más esetekkel – mert nem állította, hogy a jogdíjbevétel az ne lenne jogdíjbevétel, de nem manipulálta a működés körülményeit sem. Kizárólag az volt a hiba, hogy az EU tagországai következetesen nem adóztatták – vagy alig adóztatták – a jogdíjbevételeket, amely elsősorban a szellemi vagyon központjává válást célozta a bolygón. A jogdíjbevételek „nemadóztatása” akkor szolgálhatta volna az EU érdekeit, ha a jogok az EU területén kerülnek előállításra és így minden költség is az EU területén merült volna fel, szigorú engedélyeztetés és fogalomtár mentén. Így ma már minden EU tagállamban jogdíj nyereségadóztatása – így Magyarországé is – szűk fogalmi rendszer alapján, eredményszemléletűen működik.
A tanulságot viszonylag gyorsan levonták az egyes tagállamok, bár nem mindegyikük tanult belőle. Ha egy ország vagy az államok szövetsége arra építi az adópolitikáját, hogy bizonyos bevételek, bizonyos jövedelmeket egyáltalán nem adóztat, vagy adókedvezményekkel és alacsony adókulcsok kombinálásával „nemadóztatást” produkál, akkor attól a másik egyezményes ország nem térhet el. Az ilyen adópolitikát pedig az EU szabályozásával se lehet számon kérni! A megoldás az lehetne, ha egyes országok az egyezmények kritikus részeit (vállalati bevételek, igazgatótanácsi díjazások, telephelyi, életcentrum megítélés) tekintetében élnének a viszonosság felmondásával, ami viszont súlyos bizonytalanságot teremtene. A vállalati adózás terén – akár fogyasztói és társadalmi bojkott útján – sokat segítene, ha adatokról az EU félmilliárd fős lakossága értesülhetne, de Magyarország is arra szavazott, hogy a nagyvállalati bevételek adó-adatait az egyes tagállamok továbbra is eltitkolhassák egymás és a nyilvánosság elől. Az adatok hiányában tovább tart az igencsak káros adóverseny az egyes tagállamok között.
A világon végrehajtott közvetlen külföldi tőkebefektetések egy jelentős részének nincs más célja, mint az adóoptimalizáció és nincs mögötte valós beruházás - a Koppenhágai Egyetem és a Nemzetközi Valutaalap tanulmánya szerint. Így a rendeltetésszerű joggyakorlás elavult gumiszabálya alapján már a vállalkozás létrehozása is adóelkerülést célozhat. Ez is jól mutatja, hogy – a tételes, pontos és zárt szabályozás nélkül – az elvek fabatkát sem érnek.
Visszatérve az alapügyre: Luxemburg csak az EU döntését követően intézkedett, hogy az EU irányelvi változtatásai nyomán úgy szabályozzák a nyereségadóztatás, hogy ne fordulhasson elő a jogdíjak esetén a „nemadóztatás”. Így is a McDonalds 2009 és 2018 között alig fizetett nyereségadót az Európai bevételei után. Egyes becslések szerint 2009-2013 között 1 milliárd EUR, 2018-ig pedig ennek közel a duplája volt a legális adómegtakarítás. A McDonald’s egyébként 2013-ban 25 milliárd EUR, de 2019-ben már csak 20 milliárd EUR árbevételt ért el.
Joan Kroc, Ray Croc 1984-es halála után közel másfél milliárd dollárt adományozott nagyrészt az Üdvhadseregnek és az amerikai közrádió (NPR) számára. Joan Croc 2003-ban hunyt el.
Ruszin Zsolt
FairConto Zrt., részvényes