Az adójogszabályok pontatlansága, kuszasága, vagy éppen az elnagyoltsága eddig is számos problémát okozott, de a Kata felnégyelése után képbe került az átalányadózás követhetetlenül zagyva szabályozása is. Az átalányadózásból távozni kénytelenek esetén különösen zavaros a helyzet.
Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevétele az éves minimálbér tízszeresét (2023-ban 27.840.000 forintot), az adóévben kizárólag kiskereskedelmi tevékenység esetén az éves minimálbér ötvenszeresét (2023-ban 139.200.000 forintot) nem haladja meg. Megszűnik az átalányadózás akkor is, ha az egyéni vállalkozó terhére a NAV számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztásáért véglegesen (jogerősen) mulasztási bírságot állapított meg. (Szja tv. 52.§ és 55.§).
Ha az átalányadózó egyéni vállalkozó a rá vonatkozó bevételi értékhatárt az adóévben átlépi, akkor az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására, de hogy ez pontosan mit jelent, arról csak annyira futotta az SZJA törvényben, hogy ekkor az átalányadózási időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egyösszegben feltüntetnie. Az élet azonban ennél sokszínűbb. Jóval sokszínűbb és súlyos jogalkotási hiba ennek figyelmen kívül hagyása.
Ezért aztán a jogalkalmazó NAV nekilátott találgatni - a szabályozás megírását elmulasztó pénzügyminisztériumi illetékesekkel közösen -, kitalálni, hogy mit is kell még idegondolni. Ezt nagyképűen egyébként teleológiának szokták hívni.
Az első felmerülő kérdés az, hogy mi legyen a múlttal. Bár a jogszabályban világosan rögzítve van a visszamenőlegesség - lássanak csodát -, a NAV szerint nincs visszamenőleges bevallási kötelezettség. A NAV szerint ugyanis a visszamenőleges szabály csak az egyéni vállalkozásból származó jövedelem megállapítására vonatkozik, ezért a 2358-as bevallásokat - szerintük - nem kell módosítani. Valójában visszamenőlegesen megváltozik a jövedelem, mint adóalap meghatározásának módja és ez kihatással bír a 2358-as bevallásokra is, ezért azokat eltérés esetén az adózó bátran adóellenőrzés alá veheti.
A visszamenőleges bevallásoknak akkor van igazán jelentősége, ha az átalányadózás helyett inkább vállalkozói kivétet realizálnánk, hiszen ez kedvezőbb lehet az átalányadózásból kiesett EV számára. Az adózó számára kedvezőbb megoldás rögtön felbőszített egyes vidéki revizorokat, akik kiokoskodták a következőket:
Az e-753226(74) majd az e-746295(76) számon iktatott kérdésére adott válaszban is rögzítettük: „Az Szja tv. alapján vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt vállalkozói kivét. A vállalkozói kivét címén megszerzett jövedelem megszerzésének időpontja a kivét költségként történő elszámolásának időpontja. E rendelkezésekre tekintettel nincs lehetőség arra, hogy az egyéni vállalkozó az átalányadózás időszakára utólagosan vállalkozói kivétet számoljon el költségként, így a korábban járulékalapként figyelembe vett minimálbér sem tekinthető vállalkozói kivétnek.
[Jogszabályi hivatkozás: Szja tv. 16. § (4) bekezdés, 9. § (4) bekezdés.]”
Az egyik szakportálon megjelent cikk szerint azonban a NAV már 2021-ben azon az állásponton volt, hogy mehet a visszamenőleges vállalkozói kivét. Azóta a jogszabály ezen része meg sem mozdult. A fenti ellentmondó hivatali vélemény miatt ismét a NAV tájékoztatásához fordult egy könyvelő és 2023. szeptember 27-én e-747673(43) számon a következőkről tájékoztatták:
Az egyéni vállalkozó kompetenciájába tartozik annak eldöntése, hogy az átalányadózás jogosultságának elvesztésekor az átalányadó alapját az adóév vonatkozásában az egyéni vállalkozó vállalkozói kivétnek tekinti.
A fentiek miatt a Központi Irányításhoz és a Pénzügyminisztériumhoz fordultam, hogy a saját maguk által teremtett káoszban szíveskedjenek rendet tenni, értelmezések helyett a törvény szövegén keresztül.
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese