Az adójogszabályok pontatlansága, kuszasága, vagy éppen az elnagyoltsága eddig is számos problémát okozott, de a Kata felnégyelése után képbe került az átalányadózás követhetetlenül zagyva szabályozása is. Az átalányadózásból távozni kénytelenek esetén különösen zavaros a helyzet.
Az átalányadózás szabályai addig alkalmazhatók, amíg az adóévben az egyéni vállalkozó egyéni vállalkozói bevétele az éves minimálbér tízszeresét (2023-ban 27.840.000 forintot), az adóévben kizárólag kiskereskedelmi tevékenység esetén az éves minimálbér ötvenszeresét (2023-ban 139.200.000 forintot) nem haladja meg. Megszűnik az átalányadózás akkor is, ha az egyéni vállalkozó terhére a NAV számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztásáért véglegesen (jogerősen) mulasztási bírságot állapított meg. (Szja tv. 52.§ és 55.§).
Ha az átalányadózó egyéni vállalkozó a rá vonatkozó bevételi értékhatárt az adóévben átlépi, akkor az adóév egészére nézve át kell térnie a vállalkozói jövedelem szerinti adózás alkalmazására, de hogy ez pontosan mit jelent, arról csak annyira futotta az SZJA törvényben, hogy ekkor az átalányadózási időszakra vonatkozó költségadatokat elégséges a pénztárkönyvben az abban foglalt részletezettség szerint, de tételenként egyösszegben feltüntetnie. Az élet azonban ennél sokszínűbb. Jóval sokszínűbb és súlyos jogalkotási hiba ennek figyelmen kívül hagyása.
Ezért aztán a jogalkalmazó NAV nekilátott találgatni – a szabályozás megírását elmulasztó pénzügyminisztériumi illetékesekkel közösen -, kitalálni, hogy mit is kell még idegondolni. Ezt nagyképűen egyébként teleológiának szokták hívni.
Az első felmerülő kérdés az, hogy mi legyen a múlttal. Bár a jogszabályban világosan rögzítve van a visszamenőlegesség – lássanak csodát -, a NAV szerint nincs visszamenőleges bevallási kötelezettség. A NAV szerint ugyanis a visszamenőleges szabály csak az egyéni vállalkozásból származó jövedelem megállapítására vonatkozik, ezért a 2358-as bevallásokat – szerintük – nem kell módosítani. Valójában visszamenőlegesen megváltozik a jövedelem, mint adóalap meghatározásának módja és ez kihatással bír a 2358-as bevallásokra is, ezért azokat eltérés esetén az adózó bátran önellenőrzés alá veheti. A NAV azonban – mint egy partizáncsapat – ellenáll.
A visszamenőleges bevallásoknak akkor van igazán jelentősége, ha az átalányadózás helyett inkább vállalkozói kivétet realizálnánk, vagy a minimálbér szintjére redukálnánk a kivétet, hiszen ez kedvezőbb lehet az átalányadózásból kiesett EV számára. Az adózó számára kedvezőbb megoldás rögtön felbőszített egyes vidéki revizorokat, akik kiokoskodták a következőket:
Az e-753226(74) majd az e-746295(76) számon iktatott kérdésére adott válaszban is rögzítettük: „Az Szja tv. alapján vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozónál önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül az egyéni vállalkozói tevékenység során személyes munkavégzés címén vállalkozói költségként elszámolt vállalkozói kivét. A vállalkozói kivét címén megszerzett jövedelem megszerzésének időpontja a kivét költségként történő elszámolásának időpontja. E rendelkezésekre tekintettel nincs lehetőség arra, hogy az egyéni vállalkozó az átalányadózás időszakára utólagosan vállalkozói kivétet számoljon el költségként, így a korábban járulékalapként figyelembe vett minimálbér sem tekinthető vállalkozói kivétnek.
[Jogszabályi hivatkozás: Szja tv. 16. § (4) bekezdés, 9. § (4) bekezdés.]”
Az egyik szakportálon megjelent cikk szerint azonban a NAV már 2021-ben azon az állásponton volt, hogy mehet a visszamenőleges vállalkozói kivét. Azóta a jogszabály ezen része meg sem mozdult. A fenti ellentmondó hivatali vélemény miatt ismét a NAV tájékoztatásához fordult egy könyvelő és 2023. szeptember 27-én e-747673(43) számon a következőkről tájékoztatták:
Az egyéni vállalkozó kompetenciájába tartozik annak eldöntése, hogy az átalányadózás jogosultságának elvesztésekor az átalányadó alapját az adóév vonatkozásában az egyéni vállalkozó vállalkozói kivétnek tekinti.
UPDATE (2024.02.08.) Már „repedezik a plafon” a NAV témában kifejtett hazudozásai nyomán. Dr. Asztalos Zsuzsanna adott egy hamis választ, majd elkezdett bujkálni előlem, miután megkérdeztem, hogy a fenti 43-as (tehát Dél-Budapesti NAV) álláspont melyik jogszabállyal ütközik. Közben a NAV TCC-vel folytatott számos beszélgetés során is kiderült, hogyha az év első napjától nincs átalányadó-alap, akkor a járulékbevallások se szólhatnak átalányadózásról, így a negyedéves bevallásokat törölni kellene, helyette jöhetne 12 havi 58-as bevallás.
Ugyanez a helyzet, ha utólag kiderül, hogy egy vállalkozó nem lehetett volna kivás és erről értesíti az adóhivatalt és önellenőrzésbe kezd. Akkor – érdekes módon – a NAV képes arra, hogy törli az összes KIVA bevallást és várja a 08-as bevallások önellenőrzését és a társasági adóbevallásokat.
A negyedéves bevallások „fenntartásával” a NAV tudatosan és szándékosan súlyos adóhátrányt okoz az átalányadózásból kiesettek számára, ha jelentős TB járulékot és szociális hozzájárulási adót vallottak be, hiszen már nincs átalányadó alapjuk. Nem jogszerű pusztán arra hivatkozással fenntartani a bevallásokat, hogy „amikor beérkezett még átalányadós volt”, hiszen az év első napjára kell áttérni, tehát az év első napjától az ilyen egyéni vállalkozó nem vallhat átalányadó alapot se.
Sajnos ki kell mondani, hogy a nemrég átnevezett Adójogi és Tájékoztatási Főosztály színvonala – az új főosztályvezető égisze alatt – jelentősen romlott az elmúlt években. Az anonimizált tudásadatbázis megosztására, chatbotra kellene költeni ahelyett, hogy boldog-boldogtalant odaengednek a telefonos ügyfélszolgálatra, ahol szakértelem híján inkább bemondják, hogy „írja le a kérdését”.
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese