Miközben a kormány még mindig nem oldotta meg a védett ár idején kialakult jövedelemadózási-elszámolási anomáliát, közben beindít egy újabb kompenzációs rendszert, de nem a rászorulókat, célozva, hanem a gépjárműadórendszeren keresztül igyekszik kiosztani a dízeltámogatást. Az akarat dicséretes, a bonyolultság viszont aggasztó, de az legalább nem az adózókat terheli, hanem az adóhatóságot, ahol biztos örülnek a kormányzati kezdeményezésnek. A rendelet megjelenésekor újabb cikkben foglalkozunk majd a témával.
Az automatikus kifizetés a konstrukció legerősebb eleme
A bejelentés szerint a támogatásra jogosultakat a NAV gépjárműadóhoz használt adatállománya alapján azonosítják, a pénzt pedig a Magyar Államkincstár fizeti ki. Elsődlegesen azt a bankszámlát használnák, amely a gépjárműadó befizetéséből már ismert, ennek hiányában más NAV-nál rendelkezésre álló számlaszám, végső soron postai kifizetés jöhet szóba. Ez jó közigazgatási logika: ha az állam már rendelkezik a jogosultság megállapításához és a kifizetéshez szükséges adatokkal, nincs értelme közel egymillió magánszeméllyel kérelmet kitöltetni.
A rendszer szélein természetesen lesznek problémák: más személy számlájáról fizetett gépjárműadó, megszűnt bankszámla, bankkártyás befizetés, január óta bekövetkezett tulajdonos- vagy üzembentartó-változás. Ezek azonban nem indokolják a teljes rendszer kérelmessé alakítását. Az automatikusan feldolgozható többséget automatikusan kell kifizetni, a kivételeket pedig a NAV és a Kincstár közötti adategyeztetéssel, szükség esetén postai úton kell kezelni. A többletadminisztrációnak elsősorban az államnál, nem az adózónál kell keletkeznie.
A magánszemélynek kifizetett összeg adómentességét külön ki kell mondani
A támogatás szeptembertől decemberig havi 5 ezer, összesen 20 ezer forint lenne, és a bejelentés szerint a magánszemély tulajdonában lévő, meghatározott teljesítményű dízel személygépkocsi alapozná meg a jogosultságot. Az adókezelést azonban nem lehet nyitva hagyni. A magánszemélynél a támogatást kifejezetten adómentessé kell tenni. Normál jogrendben ehhez az Szja tv. megfelelő módosítása szükséges; ha a Kormány veszélyhelyzeti rendelettel tér el a törvénytől, akkor abban kell világosan kimondani, hogy az ilyen jogcímen kapott összeg nem keletkeztet adóköteles jövedelmet.
A gazdasági társaságoknál nincs szükség hasonló mentesítésre. Ha egy vállalkozás kapna költségkompenzációt, miközben az üzemanyag költségként elszámolható, akkor a számvitel kezelni tudja a helyzetet: az üzemanyagköltség megjelenik ráfordításként, a hozzá kapcsolódó támogatás pedig bevételként. A nettó eredményhatás így követhető. Magánszemélynél azonban nincs ilyen természetes számviteli párja a támogatásnak, ezért ott az adómentességnek egyértelműnek kell lennie.
A KATA és az átalányadózás miatt nem szabad vállalkozói bevételt gyártani
Külön szabály kell az egyéni vállalkozóknál és az őstermelőknél, mert a bejelentés őket sem zárja ki, amennyiben a személygépkocsi magánszemélyként a nevükön van. A KATA és az átalányadózás esetében a személygépkocsi jellemzően nem úgy jelenik meg, mint egy társas vállalkozás könyveiben nyilvántartott üzemi eszköz, és a tényleges üzemanyagköltség sem az adóalapot közvetlenül meghatározó tétel. Indokolatlan lenne ezért a húszezer forintot csak azért vállalkozói bevétellé minősíteni, mert a jogosult egyben egyéni vállalkozó.
Elméletileg meg lehetne próbálni azt a szabályt, hogy az adómentesség nem alkalmazható arra a támogatási részre, amelyhez kapcsolódó üzemanyagköltséget a magánszemély vállalkozási tevékenységében elszámolta. Ez azonban ellenőrzési szempontból rosszul működne. A támogatás nem konkrét tankoláshoz, számlához vagy literhez kapcsolódik, ezért utólag szinte lehetetlen lenne megállapítani, hogy melyik üzemanyagköltséget „fedezte”. A KATA és az átalányadózás esetében ráadásul ennek nincs is érdemi adóalap-hatása. Praktikusabb ezért a természetes személynek járó támogatást egységesen adómentessé tenni, és nem létrehozni egy húszezer forintos támogatáshoz aránytalanul bonyolult költség-hozzárendelési rendszert.
A jogosultsági adatokat a NAV rendszeréhez kell igazítani
A jogszabály szövegében a politikai kommunikáció helyett a közigazgatásban ténylegesen rendelkezésre álló adatokból kell kiindulni. A „150 lóerő” helyett például kW-ban kell meghatározni a teljesítményhatárt, mert a járműnyilvántartás és a gépjárműadó rendszere ezt az adatot kezeli. Ugyancsak rendezni kell a tulajdonos és az üzembentartó eltérő helyzetét, mert a gépjárműadó alanya és a polgári jogi tulajdonos nem szükségképpen ugyanaz a személy. A január 1-je után vásárolt autókra külön eljárást is ígért a kormány, vagyis ezen a ponton maga a bejelentés is további szabályozást feltételez.
A konstrukció ezért nem adminisztratív szempontból problémás, hanem jogtechnikai finomhangolást igényel. A NAV-nál meglévő gépjármű- és bankszámlaadatok felhasználásával a támogatás nagy része kérelem nélkül kifizethető. A szabályozónak ehhez az adómentességet, az egyéni vállalkozók és őstermelők helyzetét, az adatátadás jogalapját, a teljesítményhatárt, valamint az év közbeni tulajdonos- és üzembentartó-változásokat kell pontosan rendeznie. Ha ezt sikerül úgy megoldani, hogy a kivételes esetek adminisztrációját is az állami szervek viselik, akkor a támogatási rendszer nem újabb nyomtatványokat, hanem valóban automatizált állami szolgáltatást jelenthet.
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
