A pénzmosás elleni küzdelem bürokrácia állóvizét a NAV PEI kérdőíve zavarta fel, amely kizárólag az adminisztrációra koncentrált és ellenőrzéssel fenyegetőzött (amiből állítólag visszaléptek). A NAV PEI is az új trendet követi, amely EU új anti-pénzmosási szuperszervezetétől ered, amely már nem a bűnözőket keresné, hanem az adminisztrációt ellenőrizné és bírságolná, méghozzá kegyetlenül.
A cél észrevétlenül megváltozott
A rendszer már nem azt vizsgálja, történt-e pénzmosás. Immár a „szokatlan gazdasági esemény” fogalmát nyomják mindenhol — vagyis minden olyan történést, ami eltér a megszokott üzleti működéstől. Ez azonban annyira tág fogalom, hogy szinte bármi gyanúsnak minősíthető. Igen: BÁRMI!
A „bármi okán” a szabályozás már elszakadt a pénzmosás bűncselekményétől, és általános gazdasági gyanakvássá alakult át. Az EU új pénzmosás elleni szabálytervezete nem a bűnözés elleni fellépést, hanem a végtelen bürokráciát erősíti. A pénzmosás felismeréséről már egyáltalán nincs szó, de az adminisztráció egységesítése, annak nagyon sok bürokratát foglalkoztató „ellenőrzését” teszi sokkal szigorúbbá, amit sztenderdizált bírságolással kísérnének. Minden hivatalnok álma egy ilyen rendszer, igaz?
Miután a pénzmosást képtelen lekövetni, a dokumentációt mérné az AMLA
Tény, hogy a hatóságok nem tudják közvetlenül – folyamatába építve – megállapítani, hogy egy ügylet pillanatában amögött valóban pénzmosás áll-e. Ezen mindig utólag szoktak okoskodni, amikor a baj már megtörtént.
Ezért az EU politikusainak nyomására – beleértve a magyar EP képviselőket is – elfogadtattak egy olyan irányelvet, amely már nem magát az eseményt vizsgálja, hanem azt, hogyan dokumentálta a vállalkozás a „kockázatokat”. Az EU Bizottsága pedig rendeletben hozta létre az új szuperhatóságot, aztán az AMLA azonnal standardalkotásba fogott. A pénzügyi szektor már mindent is megfelelési szempontból értékelget, de itt se esett a pénzmosás felismeréséről, azonnali megakadályozásáról van szó, legfeljebb arról, hogy a bank felmondja a számla- vagy hitel szerződéseket. Miután a pénzügyi-banki szektor ezzel nem szállt szembe, Németország legismertebb „ceruza” tornyába költött AMLA felbátorodott és igyekszik rányomni a standardjait a nem pénzügyi szektorra is. A nem pénzügyi szektor a következő szolgáltatókból áll:
- Könyvvizsgálók
- Külső könyvelők (a munkavállalói könyvelők továbbra se)
- adótanácsadók és adózási tanácsadást nyújtók
- Közjegyzők, ügyvédek, más független jogi szakemberek
- Vagyonkezelői vagy vállalati szolgáltatók
- Ingatlanügynökök, egyéb ingatlanszakemberek
- Nemesfémek és kövek kereskedői
- Nagy értékű árukkal kereskedők (pl. készpénzért vásárolt jármű esete)
- Szerencsejáték-szolgáltatók
- Közösségi finanszírozási szolgáltatók és közösségi finanszírozási közvetítők
- Kulturális javak kereskedelmével vagy tárolásával foglalkozó kereskedők vagy közvetítők
- Jelzálog- és fogyasztási hitelek hitelközvetítői (a hitelintézetek és pénzügyi intézmények kivételével)
- Befektetési migrációs operátorok
- Nem pénzügyi vegyes tevékenységű holdingtársaságok
- Futballügynökök
- Futballklubok
A pénzmosás elleni munka elvesztette eredeti célját, ma már az főként adminisztráció
A gyakorlatban a rendszer egyre több kötelező papírmunkát termel. A szolgáltatók nem azt mérlegelik, hogy bűncselekmény történik-e, hanem azt, mit kérhet számon rajtuk később egy ellenőr. Ide tartoznak például:
- a belső szabályzatok előállítása, megszövegezése
- a belső szabályzatok terén a hatósági ajánlás követése
- a belső szabályzatok határidőre való beküldése
- a nemzeti kockázatértékelés letöltése és beépítése
- a belső szabályzatok folyamatos frissítése
- a korábbi szabályzatok dokumentált megőrzése
- a kijelölt személy bejelentése
- a kijelölt felelős vezető kinevezésének dokumentálása
- a megfelelési vezető kinevezésének dokumentálása
- az ügyfél-átvilágítások és azonosítások
- a tényleges tulajdonosi nyilatkozatok (TTNY)
- a kiemelt közszereplői (PEP) nyilatkozatok
- a szankciós listák folyamatos ellenőrzése (EU/ENSZ)
- a igazolványmásolatok beszerzése kezelése
- a részletes ügyfélnyilvántartások vezetése
- a rendszeres kockázati besorolás és annak dokumentálása
- a rendszeres továbbképzési módszertan dokumentálása
- a továbbképzések jelenléti ívei és a naplózásuk
Ezek a folyamatok ellenőrizhetők és bírságolhatók — csak éppen a pénzmosást önmagukban nem védik ki. A többszázmillió EU-n belül működő vállalkozás kapcsán – ahol a vállalkozás létezése alatt SOHA, DE SOHA nem fog pénzmosás előfordulni – döbbenetes adminisztrációt duzzaszt fel.
Az AMLA adminisztrációs cunamiról szóló standardok elfogadására készül
Az AMLA által közzétett 3 konzultáció olyan szabálytervezeteket erőltet, amely részletesen leírja, hogy miként kell a hibákat besorolni, mikor jár bírság, és hogyan lehet ismétlődő pénzbüntetéssel kikényszeríteni a megfelelést, mi legyen az eseti és a rendszeres megbízások elkülönítésével, hogyan kelljen az elkülönítést dokumentálni és külön kérdőív van arra, hogy az ügyfélátvilágítási szabályozástechnikai standardtervezet (sic!) elnyerte-e a tetszésünket. Spoiler: NEM!
Az AMLA azért konzultál, mert az EU pénzmosás elleni irányelvének 53. cikkének (10) bekezdése előírja, hogy az EU Pénzmosás Elleni Hatósága (AMLA) készítsen jogalkotási technikai szabványtervezetet (Regulatory Technical Standards) a végrehajtásról. Emellett EU rendelet van arról is, hogy az AMLA 2026. július 10-ig szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki.
Az AMLA bírságolástechnikai kérdőívére adott válaszaimban (amik angolul lettek beküldve) kemény kritikával illettem a kötelező, egységes súlyossági besorolást, a hatósági dokumentált bírság-kalkulációt (algoritmizált képlet alapján), az adminisztrációra a vezető személyes felelősségét, az automatikusan magas kategórizálás tágítását és a nem pénzügyi szektor enyhébb kezelésének elhagyását (vagyis a brutális bírságolást).
Az AMLA alkalmi és huzamos ügyletek szétválasztásáról szóló kérdőívére adott válaszaimban (amik angolul lettek beküldve) kemény kritikával illettem, hogy újabb adminisztrációt jelentene az alkalmi ügyfél leválasztása a huzamos idejű ügyféltől és ezt dokumentálni (!) is kellene, illetve azt is kifogásoltam, hogy ez nem szabályozható egy AMLA standard formájában, annak irányelv, vagy EU rendeleti szabályozása lenne indokolt, összegszerű és alkalmak számának meghatározásával.
Az AMLA szabályozástechnikai standardokról szól kérdőívére adott válaszaimban (amik angolul lettek beküldve) kemény kritikával illettem a banki KYC prodcedúrák mélységét és kötelező adattartalmát, amelyeket nem lehetne azonossá tenni a nem pénzügyi szektoréval. Azt is kifogásoltam, hogy nincsenek egyszerűsített átvilágítási intézkedések az alacsony kockázatú szolgáltatások esetén, csupán értelmetlen és megterhelő adatgyűjtés, aminek hiányát bírságolhatnák.
Draghi: a szabályozási túlnövekedés versenyhátrány
Mario Draghi versenyképességi jelentése szerint az EU egyik strukturális gyengesége nem a szabályozási célokban, hanem a szabályozás mennyiségében és kumulatív terhében rejlik: a vállalatok egyre több erőforrást fordítanak megfelelésre, miközben az intézkedések hatékonyságát ritkán mérik rendszerszinten. A jelentés hangsúlyozza, hogy az ex ante adminisztratív kontroll nem helyettesítheti a hatékony végrehajtást, és minden új kötelezettségnél vizsgálni kell a költség–haszon arányt (spoiler: az AMLA esetén ez nem történt meg). A Draghi jelentés alapján írt Bruegel elemzés szerint a túlzott szabályozási teher már önmagában versenyképességi kockázat, különösen a szolgáltatási szektorban és a KKV-k esetében.
Az üzenet világos: a harmonizáció nem jelentheti a részletszabályok folyamatos bővítését; a szabályozás csak akkor indokolt, ha bizonyíthatóan arányos és ténylegesen javítja az eredményességet.
A valódi pénzmosást a bürokrácia nem akadályozza meg
A pénzmosás tipikusan a bonyolult nemzetközi pénzmozgásoknál és a készpénzes ügyletekben, valamint a nagy értékű eszközök piacán – amit tipikusan drágakő, műtárgy, szindikátusi és opciós szerződések lehetnek. Ezek feltárásához adatfeldolgozás és célzott állami ellenőrzés kellene. A technológia adott lenne, az állam rengeteg digitális adatot lát már most is. A szabályozás mégsem az állami adatelemzést erősíti, hanem a szolgáltatóknál felhalmozható dokumentációt.
-
Danske Bank – észt fiók (2007–2015) – Mintegy 200 milliárd eurónyi gyanús pénzmozgás zajlott éveken át az EU-s AML-szabályozás hatálya alatt; az ügyet csak belső vizsgálatok és nemzetközi hatósági eljárások tárták fel utólag. Forrás: Danske Bank – Official investigation page: https://danskebank.com/news-and-insights/news-archive/investigations/estonia
-
Swedbank – balti pénzmozgások (feltárás 2019) – A bank AML-rendszere mellett is jelentős, magas kockázatú nemzetközi tranzakciók futottak át; a hiányosságokat oknyomozói feltárások és későbbi felügyeleti vizsgálatok hozták felszínre. Forrás: OCCRP investigation: https://www.occrp.org/en/investigations/swedbank-and-suspicious-transactions-in-the-baltics
-
FinCEN Files (2020) – Kiszivárgott amerikai gyanús tranzakciós jelentések (SAR-ok) mutatták meg, hogy bankok már gyanúsnak minősített tranzakciókat is továbbengedtek; a rendszer nem akadályozta meg a pénzmozgásokat, és az ügy csak dokumentumszivárgás révén vált ismertté. Forrás: International Consortium of Investigative Journalists (ICIJ): https://www.icij.org/investigations/fincen-files/
-
HSBC Swiss Private Bank / Swiss Leaks (nyilvánosság 2015) – Az AML-kötelezettségek fennállása mellett is magas kockázatú ügyfélpénzek mozogtak a rendszerben; a visszásságokat adatkisivárgás és újságírói feldolgozás tárta fel. Forrás: ICIJ – Swiss Leaks: https://www.icij.org/investigations/swiss-leaks/
-
ABLV Bank (Latvia, 2018) – Az amerikai pénzügyi hírszerzés utólagos vizsgálata állapította meg a rendszerszintű pénzmosási kockázatokat; az EU-s AML-keretrendszer működése alatt a bank hosszú ideig zavartalanul működött. Forrás: U.S. Treasury – FinCEN Section 311 Findings: https://www.fincen.gov/news/news-releases/treasurys-fincen-finds-latvias-ablv-bank-institution-primary-money
Több papír, több bírság — de ugyanaz a kérdés
Az új rendszer lényege végül egyszerű: ha nem lehet biztosan megállapítani, ki mos pénzt, akkor ellenőrizni kell, ki adminisztrált hibátlanul. Így a pénzmosás elleni küzdelem egyre inkább arról szól, hogy mindenki bizonyítsa: megfelelően töltötte ki a dokumentumokat, azokat hitelesítette-e és az utólag ellenőrizhető-e, illetve gyűjtött-e be az ügyféltől iratokat, igazolványképeket (amik egyébként az államnak már megvannak). Mario Draghi, kérjük segítsen, mert a kérdés világos:
Vajon ha nő az adminisztráció és nő a bírságok száma, attól valóban kevesebb lesz-e a pénzmosás — vagy csak több lesz a papír?
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
