Miután a Pénzügyminisztérium egyre jobban elzárkózik a szakemberekkel való érdemi kommunikációtól, így egyre gyakoribbá váltak a szakmai hibák. Még a Kata felnégyelése előtt keletkezett a felszolgálási díj kapcsán egy „szakmai” vélemény, ami a következőt tartalmazza: „A GKM rendeletből nem következik az az értelmezés, hogy a felszolgálási díj összege az alkalmazottak részére történő felosztás és kifizetés előtt csökkenthető lenne az egyébként a kifizetőt terhelő közterhekkel (például általános forgalmi adó, turizmusfejlesztési hozzájárulás, kisvállalati adó) is.”
A felsorolás még stimmelne is, ha nem említették volna az áfát…
Az általános forgalmi adó alapja az ellenérték, jelen esetben a felszolgálási díj (Áfa tv. 65.§). A felszolgálási díj nem lehet azonos azzal a felszolgálási díjjal, ami 5%-kal vagy 27%-kal több, ez ugyanis két különböző összeg.
A jogalkotónak – miután ez járulékalapot érint – szabályoznia kellett volna, hogy mit kell felszolgálási díjnak tekinteni (Tbj. 27.§ (1) a)). Sajnos, a jogszabályt előkészítő Pénzügyminisztérium hajlamos lett a jogszabály gondos előkészítése kapcsán a hanyag mulasztásra és nincs szakmai kontroll se, így a törvényből a felszolgálási díj meghatározása kimaradt. Az adóalap részletes szabályozásának hiánya egyébként ellentmondásban áll a jogalkotási szabályokkal is (Jat. 2.§ (1)).
A felszolgálási díj definíciójának hiányában az Alaptörvény szerint úgy kell értelmezni a jogszabályt, ahogy a bíróság is értelmezné, tehát a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény azt is előírja, hogy a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. A felszolgálási díj nem szerepel a preambulumban, járulékalapja kapcsán a törvényben nincs indoklás. A TB járulék alapját természetesen nem az szabályozza, hogy a felszolgálási díjat bruttóban kell feltüntetni a vendég számára, egy másik rendelet szerint.
A józan ész szerint, ha a munkáltató étterem 127 forint felszolgálási díjat szed be, akkor nem lehet kötelezni mind a 127 forint dolgozók közti felosztására, a 18,5% TB járulék levonásával, miközben 27 forinttal az állam felé el kell számolnia. Ez így a munkáltatónak 154 forint kiadás tehát 27 forint veszteséget jelentene.
Ezért a beszedett és ezáltal befizetendő áfa megjárulékoztatása nem erkölcsös és nem is gazdaságos cél!
A témában megkerestem az adóhatóságot. A NAV a 1819-es számon előbb 37 percig várakoztatott, majd az ügyintéző közölte, hogy a nyilvános véleményhez képest „ő nem mondhat mást”. Amikor arról kérdeztem, hogy a törvények betartására vagy a Pénzügyminisztérium véleményére esküdött fel, már nem kívánt válaszolni.
A probléma elemzése során felmerült, hogy a minisztérium lehet, hogy abból indult ki, hogy az igénybevett szolgáltatások áfa tartalma is természetesen a juttatás értékének részét képezi, ezért az része a járulékalapnak is. A felszolgálási díj azonban sajátos gazdasági esemény, mert egy ÁFA alany nem szokott a dolgozói javára kedvezményes adózású pénzt szedni, márpedig a felszolgálási díj tipikusan ilyen torz képződmény. Képzeljük csak el, hogy milyen lenne, ha egy közlekedési vállalat „vezetői díjat” szedne a sofőr számára vagy egy szépségszalon „vágási díjat” szedne a fodrász alkalmazottjának és az a díj a munkabér helyett sokkal kedvezőbb kihozatalt jelentene, ugyanúgy, mint a felszolgálási díj. A felszolgálási díj is kizárólag azért „érdekes”, mert erőszakosan eltérítették az adóterheit a munkabérnél szokásos szinttől. A felszolgálási díjnak a járulékalapja – több szakmai vélemény szerint is – a felszolgálási díj áfa nélküli NETTÓ összege volt, mindig is. Ebbe a nyugvóhelyzetbe tolakodott be a Pénzügyminisztérium fenti „szakmai” véleménye.
A TB törvény kapcsán egyébként más hibák is előfordultak a Pénzügyminisztériumnál, hiszen a CSED-en lévő alkalmazottak kapcsán a törvény szerint – látszólag – hónapokon át alsó járulékminimumot kellett volna fizetni, amit kínos hallgatás után a családi gazdaságokról szóló törvényben módosítottak, zavaros és követhetetlen visszamenőleges szakasszal. Hasonlóan átgondolatlan volt az átalányadózók számára adott rugalmatlan 6 havi minimálbért kitevő adómentes bevétel, aminek járulékszabályozásáról a minisztérium elfeledkezett, azt is utólag kellett pótolni, de említhetném még az új KATA törvényt is…
Az ügyben természetesen megkerestem volna a „szakmai” vélemény forrását is. A Pénzügyminisztérium azonban nem tartja be a törvények közül az elérhetőségek közzétételét szabályozó Infotörvény előírásait, így nem tudni, hogy a közérdekű adatként közzétett listában milyen telefonszámon kellene felhívni dr. Kiss Zoltánt, aki a tisztsége szerint a Személyi Jövedelemadó és Járulékszabályozási Osztályát vezeti és a téma felelőse lenne. Dr. Kiss Zoltán korábban ismert telefonszáma +3617953232 volt, e-mail címe: zoltan.kiss@pm.gov.hu. Sem ő, se más nem válaszolt az e-mailen megküldött kérdéseimre, a telefont pedig senki sem vette fel.
UPDATE: az osztályvezető úr válaszolt, de a TB járulék alapjának kérdését elegánsan kikerülte, ami után még a dodonai bölcsek is megnyalták volna a tíz ujjukat.
A magyar vendéglátóipart jelentősen sújtó energiaválság és turisztikai visszaesés kapcsán a kormány a számára legkevesebb munkával járó döntésként
- feloldotta a SZÉP kártya-zsebrendszert,
- fél évre felfüggesztette a turizmusfejlesztési hozzájárulást,
- elhalasztotta az adminisztrációs kötelezettségeket,
- illetve a munkáltatóknak megengedte a 24 havi munkaidőkeretet.
Minderről számos statisztika szól, de az intézkedés megkésettségét mutatja, hogy a vendégéjszakák már 2022 tavaszán se tudtak a korábbi szintre visszatérni.
A felsorolt intézkedések – a kihirdetésükön kívül – nem jelentenek feladatot a kormány számára. Az adózást is érintő döntést – bár azt semmi sem indokolná – ismét az Országgyűlés megkerülésével, kormányrendeletben fogják kihirdetni (indoklás nélkül), tovább kuszálva az adójogi tájékozódást és az elvárható jogi pluralizmust. A havi áfa bevallást készítők körében a turizmusfejlesztési hozzájárulást is havonta kell megállapítani, ami már akár bevallásra is kerülhetett, így az októbertől való megszüntetés adminisztrációs szempontból is aggályos.
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese (lehet jönni majd házkutatni, már megszoktuk)