A régikatások szinte mindegyike érdeklődött az előreszámlázás után, de szét kell választani őket két táborra. Az egyéni vállalkozók és a társas vállalkozók esete látszólag eltérő, ami jogalkotási hibára utal. (A cikk múltidőre lett frissítve és az újabb jogértelmezések kiegészítésre kerültek.)
Mielőtt még durva adóztatás kezdődött volna, búcsúzóul a jogalkotó megemeli másfél millióra a régikata keretet, de csak azoknak, akik 2022.08.31-ig kitartottak régikatásként. Az emelés érthetetlen volt, mert lehetőséget kínál a bevételek előre való beszedésére, de egyben csapda is, mert az alanyi mentes áfa keret emelése elmaradt – bár az egyéni vállalkozás újranyitásával ez is orvosolható, hiszen megilleti az alanyi mentesség választása az új egyéni vállalkozót, akkor is, ha az előző egyéni vállalkozása – egy másik adószámon – kimerítette már az alanyi mentes keretet.
Miért nem ütközik ez a rendeltetésszerű joggyakorlással?
A régikatások számára nem volt helye másik „fajta” adóztatásnak, mert azzal tételes szabályokat kellett volna az adóhatóságnak megsértenie. Az előre leszámlázott bevételre ugyanis tételes szabály volt: az katás bevétel (Katv. 2.§ 12.). Az új KATA törvény átmeneti szabálya szerint a későbbi időszakra jutó számviteli bevétel mentesítve volt a társasági adó alól (KATA tv. 25.§ (1)). Így nem rövidített adót a katás azzal, hogy előreszámlázott, hiszen tételes irányban mindkét időszakban a tételesen előírt adóhatás NULLA!
Sajnos, súlyos jogalkotási hibaként nem mentesítették az előreszámlázott bevételt: a KIVA, a HIPA, a NETA, a NÉBIH tagdíj és az agrárkamarai tagdíj alól.
Ugyanez volt a helyzet a munkaviszonnyá minősítéssel is. A katás jogviszonyát hiába vizsgálta a NAV, ha tételes szabályok korlátozták a munkaviszonnyá való átminősítést, a tételes szabályokat pedig nem lehet elvekkel felülírni!
Várhatóan 50 ezer olyan katás volt, aki előreszámlázással szerzett bevételt. A NAV pusztán esetük megvizsgálására sem rendelkezik kapacitással, nemhogy konspiratív megállapítást tegyen vagy bizonyítékok után kutasson, miközben a felek egybehangzóan nyilatkozzák, hogy szerződésszerű, tényleges teljesítéseket számlázott előre a kisadózó vállalkozás.
Az adózás rendje szerinti rendeltetésszerű joggyakorlás amúgy is túlságosan tág teret nyit az adóhatóság adózó elleni összeesküvésére. Sajnos, a jogalkotó túl lusta, hogy tételes szabályokat alkosson és a lustaság miatti szabályozási hiányt ködös jogelvekkel kívánja pótolni.
Előleg, vagy előfizetés?
Sajnos, a Pénzügyminisztérium forgalmi adózáshoz kevesebbet értő „szakértői” egy előfizetők számára hozzáférhető előadásban, illetve a válaszaikban azt terjesztették, hogy nem lehet egy szolgáltatást előre leszámlázni, mert az csak előleg lehet. Még szerencse, hogy ők nem a forgalmi adózással foglalkozó főosztályon dolgoznak. A polgári jog a felekre bízza a szolgáltatás definiálását és az Áfa törvény ez alapján rendel számlázást az adott teljesítéshez. Így lehetséges, hogy az újságelőfizetést is messze azelőtt leszámlázzák, hogy az teljesülne. Ez igaz szinte bármely szolgáltatásra. Itt az járt jól, aki felismerte, hogy a Pénzügyminisztérium és az adóhatóság érdekből tévhiteket terjesztett! Az alábbi fotón a tévhiteket terjesztők szerepelnek.
Mi volt a helyes fizetési határidő az előreszámlázott bevételeknél?
A fizetési határidő mindig is a felek dolga volt, de nem is növelték meg a fizetési határidőt, így az előreszámlázott bevételről szóló számla a kiállításához képest azonnal lejárt, tehát a fizetési határidő 2022.08.31. vagy korábbi dátum volt. A felek azonban megállapodhattak, hogy „nem esett a vevő késedelembe” még X napig. Ennek megfelelően a szokásos fizetési határidő az előreszámlázott bevételek esetén extrémen rövid határidő volt, de ez kizárólag a feleken múlott! Ebben a kérdésben az adóhatóságnak nem osztottak lapot!
A másik módszer, hogy egy hosszabb időszak került leszámlázásra (pl. 2022.09.01-2022.12.31.), de a fizetési határidő 2022.09.30. volt. Ekkor a számlán a teljesítés dátuma a számla kiállítási napja volt.
Miután a Pénzügyminisztériumban is számítottak a törvényes előreszámlázás elterjedésére, ezért aljas szándékkal igyekeztek átrángatni a régikatás bevételeket a következő adózási időszakba (pl. átalányadózás alá), ami nemcsak jogalkotási szabályokba ütközött, de komoly erkölcsi aggályokat is felvet a jogalkotás célját tekintve. A Pénzügyminisztérium javaslatára ugyanis így szólt az új KATA törvény ezen része:
A kisadózói adóalanyiságot megelőzően a kisadózó vállalkozások tételes adója hatálya alá tartozó egyéni vállalkozónak az adóalanyisága megszűnésének utolsó napján megszerzett bevételnek kell tekinteni minden olyan ellenértéket, amelyről kiállított bizonylat szerinti teljesítési időpont a kisadózó vállalkozások tételes adója szerinti adóalanyiság időszakára esik (KATA tv. 13.§ (1)).
Ezt az indoklást fűzték hozzá:
Tekintettel arra, hogy mind a KATA, mind pedig az új adónem tételes adó, költségelszámolásra nincs lehetőség, így a KATA-ról az új adónemre való áttérés során csupán a váltást követően befolyt bevételekről kell rendelkezni (ez nem igaz, ezt a Katv. már szabályozta). A tételes adózás időszakában befolyt, még a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalat adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) hatálya alatt végzett tevékenységre tekintettel megszerzett bevétel a jogállás fennállása utolsó napján megszerzett bevételnek tekintendő.
Ez az előírás azonban nem tudott volna jogszerűen érvényesülni, hiszen ez a szakasz 2022.08.31-én nem is volt hatályos szabály, másrészt dupla adóztatást eredményezhetne. Az az összeg, ami a régikata szabályai szerint már bevétel, az nem lehet még egyszer bevétel az újkata szabályai szerint egy később hatályba lépő szabály alapján! Ennek ellenére a NAV máris jogértelmezésekkel igyekezett zavart kelteni és várható, hogy további, téves, érdekből készült vélemény fog megjelenni.
Mi legyen azzal, ami nem időszaki (folyamatos) teljesítés?
A közhiedelemmel ellentétben az előreszámlázás során bármi lehetett folyamatos teljesítés, ez a feleken múlott. Még az október során végzett kőművesmunka, de a novemberben beszerelendő napelem is! Tehát nemcsak szolgáltatást lehetett egy időszakra leszámlázni, hanem még termékek időszaki értékesítését is. Akármit!
A folyamatos teljesítés áfa szabályozása egyébként különleges magyar találmány (Áfa tv. 58.§), azt a bolygón sehol máshol nem szabályozzák így. Az áfa törvény szerinti teljesítési időpont NEM AZONOS a tényleges teljesülés dátumával! Az időszakot célszerű a számlán feltüntetni, bár azt külön iraton is lehet (Számv. tv. 167.§ (1) g)). A vájtfülű olvasóknak jelzem, hogy a számviteli bizonylat nem azonos a számlával: amíg a számla egyetlenegy dokumentum (adatsor), addig a számviteli bizonylat több dokumentum láncolata is lehet.
Akkor is bevétel, ha sosem érkezik be!
A régikatás bevétel fenti szabályai meglehetősen illogikusak, ezért a leggyakrabban ismételt kérdés ez volt: A 2022.08.31. éjfélig leszámlázott bevételek tényleg bevételek voltak, a jóváírástól, kézhezvételtől függetlenül? A válasz: IGEN! Ez a rendeltetésszerű joggyakorlás miatt aggódók számára is fontos lehetett: a be sem jött bevétel is bevétel, ami akár 40% különadót is okozhatott!
Az egyéni vállalkozók esete egyszerű és nagyjából tiszta volt
Az egyéni vállalkozó, egyéni ügyvéd, állatorvos előreszámlázása katás bevétellé vált. Ekkor egy jövőbeni teljesítés volt leszámlázva, ugyanúgy, mint ahogy az újságelőfizetést is le lehetett előre számlázni. A folyamatos teljesítés szabályai szerint (Áfa tv. 58.), ha a fizetési határidő nem lógott túl az időszakon, akkor a számla dátuma volt az áfa teljesítési időpontja. Ez a számlabefogadónál egy jövőbeni költség, esetleg aktív időbeli elhatárolás volt.
A cégeknél az előreszámlázás jövőbeni bevétel és katás bevétel is lehetett egyszerre és csak a társasági adózásban volt mentesülés!
Az előreszámlázásról már volt szó az egyéni vállalkozóknál, de külön ki kell térni a kettős könyvvitelre áttérők vagy végelszámolók esetére. Mind a később végszámlázott előleg, mind a jövőbeni teljesítés előreszámlázása kapcsán kettős adóztatás állhatott fenn, mert konkrét előírás hiányában a teljesség és az időbeli elhatárolás elvét az időszak bevételeiben kötelezően ki kellett mutatni! Mentesítő szabály csupán a társasági adózásra volt, de se a KIVA, se az iparűzési adó, se a NETA, se a NÉBIH tagdíj, se az agrárkamarai tagdíj esetére nem sikerült mentesülési szakaszt alkotni. Ez korábban is probléma volt, csak most tömeges problémaként jelent meg.
A szeptemberben leszámlázott „múlt” sehol se lesz bevétel!
A kisadózásban a megszűnéskor a leszámlázott bevétel az bevétel volt, akkor is, ha az akármilyen időszakra szólt és az sose jött be. A fentiek szerint is, ez ütközött a kettős könyvvitel logikájával, ezért hihetetlen hézag tátongott a szeptemberben leszámlázott, de augusztus 31-ei vagy azelőtti időszak teljesítéseinek adózása terén. Miért? A katázás szerint a számla kiállítási dátuma számított! A 2022.09.01-es áttérés után viszont a kettős könyvvitelben nem javíthatta az eredményt a 2022.09.01. előtti teljesítés. Természetesen ez is jelezve lett a Pénzügyminisztérium számára, de válasz azóta se érkezett.
Mit fog okozni a könyvvizsgálat eltörlése?
A fentiek alapján a katás cégek egészen hihetetlen műveleteket is végrehajthattak törvényesen, a kettős könyvvitelű nyitásukat senki se ellenőrizte. Így akár jelentős összegű tagi kölcsönnel is nyithatták a könyveiket, eredménytartalék helyett. A tagi kölcsön visszafizetése pedig sosem volt jövedelem. Téves az a pénzügyminisztériumi vélekedés, hogy kettős könyvvitel hiányában is a nyitáskor bizonyítani kellett volna a gazdasági eseményeket az adott katás vállalkozásnál!
Elképesztő adózatlansági állapotok uralkodnak a KIVA szabályaiban
Sok katás cég KIVA alatti továbbműködést választott, a számuk húszezer körül lehet. A KIVA alanyok száma így már meghaladhatta a százezret. A KIVA sem azért lett népszerű, mert valamilyen magasabb erkölcsi rend szerint, logikusan adóztatott, hanem azért, mert olyan hihetetlen adóelőnyök voltak és vannak benne, amit csak a bolond hagyott ki a számításából.
Korábban már történt megkeresés a Pénzügyminisztérium felé (A NAV válaszolt), a KIVA alanyok elképesztően eltorzított és adómentességbe forduló helyzete (alvállalkozók, vagyonkezelés, infláció, stb.) miatt kell-e számítani valamilyen retorzióra (pl. nem rendeltetésszerű joggyakorlásra való hivatkozás), de a törvény szövege mellett az adóhatóság nem volt képes választ is adni a tájékoztatási kérelemre, ami persze törvénybe ütközik (Air. 6.), de ezt a gyenge tájékoztatási színvonalat valahogy nem lehet megszokni. A válasz tárolásra került, miután tartani lehet most is attól, hogy néhány megtévedt és hatalmától megrészegedett hivatalnok találgatni fog a jogalkotói szándékról. Sajnos, számos múltéli példa volt arra, hogy a hivatalnokok nekiláttak okoskodni arról, hogy az ilyesmi az adómentességnek minősül és az csak akkor járt, ha az adózó azt okirattal bizonyította.
Durva adóvita alakult ki a 3 milliós határ körül
Közismert, hogy a kifizető (pl. egy cég) által 3 millió felett egy régikatásnak juttatott bevétel után 40% különadó merült fel. A törvény szövege világos volt: a belföldi számlabefogadónál csak az lehet benne a 3 milliós küszöbben, amit a kifizető „kisadózó vállalkozásnak juttatott”.
Tény, hogy 2022.08.31. után Magyarországon megszűnt a kisadózó vállalkozás fogalma, de az újkata szabályozás sem tartalmazott már ilyen szakaszokat. Így az a kifizető, amely 2022.09.01-jén vagy később juttatott bevételt, az már nem kisadózó vállalkozásnak juttatott bevétel!
Ehhez képest a NAV – vélhetően a szabály szövegezését elbaltázó Pénzügyminisztérium nyomására – nem nyilvánosan azt közölte, hogy a bevétel szót kellett figyelni és a törvény szövegében a „kisadózó vállalkozásnak juttatott” fordulat „nem érdekes”, holott az konjunktív feltétel volt. A törvény szövegét nem lehetett volna meghamisítani, átértelmezni, mert az sértette volna a jogbiztonságot.
Ha a jogszabály szövege és a jogalkotói akarat közti ellentmondást fel kívánták volna oldani, akkor a Pénzügyminisztérium bármikor javasolhatta volna a szabály módosítását! Elfogadhatatlan, hogy a magyar jogállamiság mélypontjaként nem a jogszabály szövegétől függ, hanem a hatalmi mámorban szenvedőktől függne, hogy mi itt a törvény…
A „kifizető” nevű fogalom egyébként is az elejétől alkalmatlan volt a téma rendezésére, hiszen ez a fogalom a JÖVEDELEMRŐL szól, nem a vállalkozói bevételről. Aki pedig jártas az adózásban, az tudja, hogy ez a két fogalom ég és föld.
A korábbi elnagyolt szabályok kapcsán is elhangzott, hogy azok alkalmazása visszaélés lett volna, de azt mondta a kormányfő, hogy az még „BELEFÉRT!” Ha az még BELEFÉRT, akkor a belföldi számlabefogadóknál a 3 milliós szabályt se kell figyelni 2022.08.31. után!
Slusszpoén, hogy az alanyi mentesnél nem volt számlázható az előleg (mert nem adóalap)
Nemcsak előreszámlázni lehetett, hanem a felek megállapodhattak, hogy előleget számláznak. Az alanyi áfa mentes előlege nagyon furcsa adójogi csavarral futott (most is), ugyanis az nem volt leszámlázható, mert az nem teljesítés!
Az előleg akkor volt ÁFA alap, ha volt teljesítés, ekkor lehetett először az alanyi mentesnek számláznia!
A teljesítéskor leszámlázott összeget tartalmazó számlán tájékoztató információként – nem a számla részeként – lehetett jelezni, hogy mennyi az az összeg, amit nem kellett már megfizetni, 100% előleg esetén oda lehetett írni, hogy „A számla nem igényel pénzügyi teljesítést!”. Ez pont az áfás előlegszámlázási rend ellentéte! Ezt a paradoxont a Pénzügyminisztérium alkotta meg és 2017-től került a reflektorfénybe. A NAV csupán copy+paste módszerrel átemelte az értelmezést, nagyjából azzal a szóbeli kommenttel, hogy nekik ez „mindegy”, ők azt csinálják az ügyben, amit a minisztérium mond.
A minisztériumi sületlenségben még az is érvként szerepel, hogy a sztornózott előleg mekkora gond lehet: innen jelzem, hogy a sztornózott előleg bizony minden esetben gondot okoz, nem is kicsit!
Miután a téma tagállami hatáskör és itt az írott törvényi szöveg nem mondott ellent a minisztériumi érvelésnek, így hiába a logika és az elv, a jogalkotói álláspontot képviselők véleménye a döntő! – szemben a fenti 3 milliós szabály esetével.
Ezért bár továbbra is kifogásolható, úgy kellett tekinteni, hogy az alanyi áfa mentes előleg nem volt adóalap és ennek következménye, hogy az nem kerülhetett rá adóalapként a számlára se, egyszerűbben fogalmazva: az nem volt leszámlázható!
Ettől függetlenül a beérkezett előleg tölti a KATA keretet (bár ezen is lehetne vitatkozni, hogy az előleg a visszakövetelhetősége okán hogy is lehetne bevétel és ez a rendelkezés vajon ütközik-e az alaptörvénnyel).
Ruszin Zsolt, FairConto Zrt., részvényes