Mi legyen a Katával?

Végigkísértem az Eva és a Kata létrejöttét és működését az elmúlt bő 2 évtizedben. Mindkét adónem torzította a piacgazdaságot, az eljárási szabályok egymásra halmozták az ostobaságokat és az igazságtalanságokat. Az Eva és a Kata azért lett széles körben használt, mert olcsó adózást és adminisztratív egyszerűsítést kínált. Ez azonban nem a spanyolviasz, ehhez nem kellett külön törvényekbe kihajítani ezeket az adópolitikai termékeket. Az egyszerűsített közteherviselést vissza kell végre integrálni a személyi jövedelemadózásba! Hasonló lépést kell tenni az EKHO kapcsán is.

A színlelt szerződésekről és az Eva által okozott költségvetési lyukról röviden

A Gyurcsány kormány 2003-2006 ősze közti időszak „eredményei” között takargatta, hogy mennyibe is került valójában az országnak az Eva. A probléma többirányú volt. Egyrészt az Eva alanyok be se vallották az adót és nem is sikerült annyit beszedni, amennyit terveztek. Másrészt, amíg 15 százalékos kulcs terhelte az Evás bruttó bevételeket, addig az akkor 25 százalékos áfa kulcs alapján a kiszámlázott összegek bruttójából 20 százalék áfa volt felülről levonható (visszaigényelhető) a számlabefogadó számára (Az Áfa 2006-tól 20 százalékra csökkent). Harmadrészt a kötelező a társadalombiztosítás nem volt kötelező az Evát választó betéti társaságokra és közkereseti társaságokra. Nagyon sok vállalkozás egyszerűen nem teljesítette az adminisztrációs kötelezettségeit, az adóhatóság pedig csak az Eva választását figyelte, több tízezer vállalkozást érintő ellenőrzési hullámot a kormány adópolitikai termékére nem indított, pedig már a kilencvenes évek óta elterjedt, hogy az olcsóbb és elcsalható vállalkozási adózáshoz szinte mindenhol vállalkozás által adott számlára fizették ki a munkaviszonyokat, hiába próbálták azt irányelvi úton szabályozni (most még ez sincs).

Az Eva által okozott költségvetési lyuk a fenti időszakban nagyjából 300 milliárdra rúghatott, mire 2006 őszén a Gyurcsány kormány elképesztő mértékben, 15 százalékról 25 százalékra emelte az Eva adóját. A megemelt kulcs nagyjából nullázta a hatást, tehát az ország nyakába vett többszázezer „ingyenélő” egyszemélyes vállalkozást, akik néhány százaléknyit adóztak. Persze, hogy ez tetsző volt az állampolgároknak, akik végre legalizálva látták a korábbi színelt szerződéseiket és a magasabb, 25 százalékos Eva kulcs mellett is kitartottak. Nem csoda, hogy a sikeresnek látszó adózási terméket a Gyurcsány kormány továbbfejlesztette volna.

Az abszurd reformötlet: az EVA2

2006-ban a Gyurcsány kormány meghívott az Adóreform Bizottságba, mert létre szerették volna hozni az EVA2-t. Ez dupla annyi bevételi kerettel, az anyagköltségek levonása utáni adóalappal „működött” volna. Hiába kértem, az akkori pénzügyminisztériumi vezetők a két évtizede az iparűzési adó miatt támadás alatt álló „anyagköltség” fogalmára nem tudtak épkézláb fogalmat összerakni, miközben az egyéni vállalkozókra a számviteli törvény amúgy se vonatkozott volna. Nagyjából 15 perces vita után vetették el az ötletet, szerencsére. Ha nem lettem volna ott, akkor lett volna EVA2…

Közben igyekeztem megtudni a bizottságon keresztül, hogy mennyibe kerül az EVA áfája, de az APEH közölte, hogy hiába van tájékoztató adatként az áfa bevallásban az EVA alanyok számlái alapján levonásba helyezett áfa, ezt az adatot inkább nem közlik.

Az Eva végül megmaradt a kettős könyvvitel elől kitérő betéti társaságok, közkereseti társaságok és ügyvédi irodák mentsvárának, ami „még elviselhető” adózással békénhagyta őket.

Mi volt a Katázással a fő probléma?

A Katázásnak – ahogy az Evának is – nem szabadott volna külön adónemmé válnia, azt simán belül lehetett volna tartani a személyi jövedelemadózáson. Az Eva esetén adótörténelmi hiba volt az általános forgalmi adó integrálása, aminek alulszabályozottsága, illetve az átgondolatlanság számos igazságtalansághoz vezetett (lásd: bérbeadás, jövedelemigazolás, külföldi adózás, stb.).

A 2013-tól elindult Katázás végre szakított az általános forgalmi adózás integrálásával, viszont alacsony volt hozzá az alanyi áfa mentesség határa (6 mFt). A 2013-ban havi 500 ezer forintos küszöbértékkel elindított Kata bőven elfért volna a személyi jövedelemadózásban, inkább az adminisztrációt kellett volna csökkenteni – nemcsak a katások számára. Erre azonban az adózást is magába olvasztó Nemzetgazdasági Minisztérium nem volt hajlandó és addigra általánossá vált, érdemi egyeztetés nem volt, csak közölték, hogy mi lesz. A kormány 2010 után mindenkinél okosabbnak gondolta magát és a helyzet később tovább romlott.

Az ősbűn az volt, hogy Matolcsy György saját kezűleg törölte 2012 szeptemberében a törvényjavaslatból az adóalapnövelő tételt a Katás számlát elszámoló vállalkozások esetén! Az adóalapnövelés ugyanis eleve szerepelt a Katás szabályok között és azt az NGM módosító indítvánnyal szedte ki. Ezzel elhárult minden akadály a Katás számla sima költségként való elszámolása előtt! Ne legyen tévedés: ez volt a kormányzati akarat!

A másik főbűn a nyugdíjba számító pénz radikális mérséklődése volt. Most már a 108 ezer forint töltődik a katás nyugdíjalapjába, ami 2026-tól a minimálbér egyharmadának felel meg.

Mi legyen a Katával?

Az ilyen rafinált adóelőnyök kitalálása, megkonstruálása bolondbiztos és cizellált szabályokat igényel, pontosabban igényelt volna, amit több száz adószakértővel kellett volna véleményeztetni. A KATA egyik legfontosabb előnye az automatikus biztosítási bejelentés és a „havi TB” bevallása alóli felmentés volt.

A biztosítási bejelentést – ami az első években durva hibák mellett működött – nagyjából 2016-tól lehet pozitív eredményként értékelni. A társadalombiztosítás Kata általi megfizetettsége azonban jelentősen egyszerűsítette az adminisztrációt, ugyanakkor annak összege durván torzító hatású volt.

Számomra érthetetlen, hogy miért nem lehetett a Kata összegét növelni az elmúlt évtizedben, vagy legalább a lehetőséget megadni a magasabb ellátások érdekében bevállalható magasabb Kata megfizetése érdekében. Ehelyett a 75 ezres Katát magyarázat nélkül sikerült megszüntetni 2022.09.01-től. Bravó!

Az továbbra is súlyos problémákat fog okozni, ha a havi Kata 50 ezer forint marad és nem növekszik a nyugdíjalapba beszámítandó összeg!

A Katás cégeket és ügyvédi irodákat 2022.09.01-től Taigetoszra taszították, máig tartó szenvedést okozva. Az ilyen minivállalkozások számára az egyszerűsítést jóval hamarabb meg lehetett volna lépni, még 2019 előtt. Ehhez szükséges lett volna a teljes számviteli nyilvántartási rend végletekig való leegyszerűsítésére és a számviteli beszámoló éves adóbevallással való behelyettesítésére, amit egyébként az EU is megenged. Sajnos erre sem volt a minisztérium fogadóképes, helyette a mikrogazdálkodói univerzummal idegesítik a könyvelőket. Azóta is egy sor ötlet felmerült, de azokat 2013-ban nem lehetett volna megvalósítani, de 2026-ban már lehetségessé váltak!

Lássuk a Kata megújítására vonatkozó konkrét javaslatokat:

1. A külön Kata törvényt meg kell szüntetni és az egész kisadózást vissza kell integrálni a személyi jövedelemadózásba. (Ettől még lehet azt katázásnak hívni…)
2. A cégként való KATA adózást nem szabad visszahozni, az továbbra is az egyéni vállalkozókra vonatkozhatna, ide nem értve az állatorvosokat és az ügyvédeket (a kamarai szünetelésük esetét kivéve).
3. A TAJ számot nem kellene megadni, azt a NAV és a MÁK rendezné el, ha szükséges, akkor azt megképezné és a biztosított jogviszonyt lejelentené.
4. Az egyéni vállalkozás létrehozási tilalma alatt állók és a Kata választására alkalmatlanok esetén az elbírálás azonnali lenne.
5. A Katás bevétel fogalmát radikálisan egyszerűsíteni kell, abba nem lehet például alacsony áron való beszerzés, azt a NAV külön eljárásban állapíthatná meg – ha ilyent észlel.
6. Elő kellene írni, hogy kizárólag NAV online számlaadatok, vagy eNyugta között szereplő bevétel tartozhat a Katázás alá. A készpénzes (kártyás) bevétel – sztornózás esetét kivéve – azonnal bevételnek számítana. A banki bevételek beérkezését a NAV AISP szolgáltatóként gyűjtené. Az ettől eltérő kiegyenlítést be kellene jelenteni, amire a NAV adategyeztetési felületet üzemeltetne.
7. A bevételi nyilvántartás-vezetési kötelezettség és az éves bevallási kötelezettség is megszűnne, a NAV a bevételt saját maga állapítaná meg, ami ellen nyitva állna az egyszerűsített kérelmezés és a jogorvoslat.
8. A havi adót és az éves határérték túllépés esetén a 40 százaléknyi különadót az adóhatóság szedné be, előzetes elektronikus értesítést követően, tranzakciós illeték nélkül, automatikus beszedési megbízás által. Az automatikus részletfizetés kérelmezése nyitva állna, csak meg kell tanulni Onyázni.
9. A katás bankszámla nyilvántartása kulcskérdéssé válna. A bankszámlát egyrészt az egyéni vállalkozónak be lehetne jelenteni vagy „üzleti” bankszámlát is lehetne nyitni, másrészt azt a NAV a saját adófolyószámla adataiból vagy a bankkal egyeztetve is megállapíthatná.
10. A katás számla cégeknél való elszámolhatóságát  egy 15 százalékos adóval lehetne kísérni, amit a Katás fizetne. Bevallást nem kellene erről benyújtani.
11. Az iparűzési adózás terén növelni kellene a sávértékeket, hozzáigazítva azt a kisadózáshoz (a sávos iparűzési adót is alaposan újra kell gondolni, bár az egész iparűzési adó megszűntetése se lenne hiba, ha ezzel együtt új alapokra helyeznék az önkormányzati rendszert).
12. Ha a Kata alapesetben 50 ezer maradna, akkor is lehessen magasabb összeget választani! A Kata jelenlegi évi 18 milliós határértékét hozzá kell igazítani az emelkedő alanyi mentességhez (2026: 20 mFt, 2027: 22 mFt, 2028: 24 mFt).
13. A többletadó beszedett arányos részével növelni kell a jelenleg 108 ezer forintos ellátási alapot, havonta!

Tudomásom szerint a NAV szeretne végre túljutni a webes ügysegéd által okozott jogszabálysértő állapoton és 2026-tól már a meghatalmazottak is eljárhatnak az egyéni vállalkozói ügyekben, a számos hibával küszködő Über Pocsék Oldalra való beintegrálással. Ez a lépés nem menti fel a jogszabálysértés terén a hivatal vezetőit a felelősség alól!

Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese