A XXI. század üzleti élete az adatok körül forog. Az adat értékteremtő, értékmérő, ezért is vált egyre fontosabbá az adatok tulajdonjoga, amelyet a magyar polgári jogi szabályaink meglehetősen mostohán kezelnek, azt meg sem említik. Az adat így csupán a „dolog” fogalmából levezethető ingóság. Az adatfeldolgozást, adatfelvitelt végző könyvelő nem válik az adatvagyon tulajdonosává, sőt, azt nem birtokolhatja el az ügyfelétől, munkáltatójától, hanem azt át kell adnia! Ha megtagadja az átadást, akkor birtokháborítási és kártérítési igényekkel kell szembenéznie! A téma azonban csak látszólag egyszerű és logikus, mert a jogszabályi és a joggyakorlati háttér homályos, ezért gyakoriak a tévhitek és a téves vélelmek.
A polgári személyek tulajdonában lévő adatok kapcsán előbb érdemes megvizsgálni az adatot, mint állami vagyont!
A nemzeti adatvagyon fogalmilag az állami vagyon részét képezi. Az adatvagyont a nemzeti vagyonról szóló törvény önmagával definiálja: az adatvagyon az adatvagyon! A jogszabály adatkezelést is említ, a hozzáférés megakadályozására pedig külön büntetőjogi tényállás is van (Btk. 267.§).
A cégek, vállalkozások és egyéb szervezetek könyvelési adatainak tulajdonviszonyáról nem lehet túl sokat a jogszabályból megtudni. A Ptk. indoklása szerint az adatok kapcsán abból kellene kiindulni, hogy azok birtokba vehető dolgok, vagy olyan immateriális javak, amelyekre - ha nem is felelnek meg teljes egészében a birtokba vehetőség kritériumának - a Ptk. lényegében maga is kiterjeszti a dolog fogalmát.
A fentiek összevetéséből logikailag egyenesen következne, hogy az adatokat rögzítő, feldolgozó könyvelő – felhívásra – köteles átadni ügyfele (munkáltatója) számára az adatokat, hiszen az mint dolog, sosem került – kerülhetett volna – a tulajdonába. Az erre vonatkozó joggyakorlat nyomai azonban nem látszanak, csupán egyetlen ítélet foglalkozik részben a témában: Egy rendes felmondást alkalmazva megszüntették egy főkönyvelő jogviszonyát, aki nem hivatkozhatott arra, hogy az „adataihoz” nem férhetett hozzá, azt a bíróság alaptalannak tekintette. Vélhetően a főkönyvelő azt hitte, hogy az adatok a tulajdonát képezték, de tévedett. Az adatok a munkáltató adatvagyonának a részét képezték és a felhasználási jogosultságát a munkaviszonyának megszűnésével együtt megvonták.
A szerzői jog nem is említi, hogy a könyvelő, adatrögzítő a saját művének tekinthetné a könyvelőprogramban összegyűlt adatokat, a szerzői joggal szomszédos adatbázis-előállítóinak a védelmére se hivatkozhatnak (Szjt. 84/A.§), hiszen a számviteli és egyéb jogszabályok szerinti nyilvántartások egyáltalán nem „adatgyűjtemények”. Ezt az Alkotmánybíróság és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara által jegyzett összefoglaló is alátámasztja.
Adatvédelmi kérdés sem merülhet fel. Az új megbízott könyvelő jogosult adatkezelő lesz, ahogy az előző is az volt. Aki egy könyvviteli szolgáltatónak (Szvt. 151.§) felveti a témát, annak csak elég annyit jelezni, hogy a törvények előírják az adatainak kezelését (EK 2016/679 RENDELET 13 cikk (2) e)) és az adóhatóságok felé való továbbításra a meghatalmazott is jogosult (Air. 16.§).
A könyvelési adatbázis tehát az ügyfél tulajdona, munkavállaló könyvelő esetén a munkáltató tulajdona. Az adatállományhnjt.hu/jogszabaly/2013-5-00-00 https://njt.hu/jogszabaly/2013-5-00-00oz (mentéshez) való hozzáférés akadályozása lényegében birtokháborítás (Ptk. 5:5.§), de fontosabb következmény, hogyha az ügyfél (munkáltató) kénytelen az adatállományt újra előállítani, akkor kártérítést követelhet (Ptk. 6:144.§).
Árnyaltabb a helyzet, ha az ügyfél a polgári jog szerinti szerződésszegésben van például a fizetési kötelezettségével elmaradt. Ilyenkor a mentés, vagy az adatvagyon bármely formája (PDF, Excel, stb.) tartozás esetén visszatartható, mert az zálogként szolgál (Ptk. 6:277.§).
UPDATE:
A NAV közölte, hogy biztos, hogy NEM lesz elég a papíron, vagy PDF-ekben kiadott szűkített adatkört tartalmazó irat (fájl), mert a NAV jogosult meghatározott adatformátumot előírni.
A NAV Bűnügyi Főigazgatósága szerint a könyvelési adatvagyon az ügyfél tulajdona. Az adóhatóság nyomozói a Nagyné Varga Mária adótanácsadó számára adtak válasz, amely közzé lett téve.
A teljes idézet így szól:
“Megítélésünk szerint egy könyvelő ügyfelére vonatkozó adatállomány, mint adatvagyon azt a vállalkozást illeti meg, akinek a megbízásából rögzíti a könyvelő az adatokat, és ez független attól, hogy a vállalkozás rendelkezik a könyvelőprogram használati jogával vagy a könyvelő. Ezért a könyvviteli szolgáltatási szerződés megszűnésekor a mentett adatállományt (adatexportot) a könyvelőnek át kell adnia a vállalkozás részére, továbbá biztosítania kell az értelmezhetőségéhez szükséges minden információt, úgymint az adatszerkezet leírását, és az adatmezők jelentését. Ez azonban megítélésünk szerint nem azt jelenti, hogy a szoftvert, vagy annak valamely adatszerkesztési funkcióját is a könyvelt vállalkozás részére át kellene adni. Fontos továbbá, hogy a szoftver fejlesztője sem korlátozhatja a könyvelő jogát abban, hogy az adózó kérését technikailag megakadályozza, hiszen az adatok az adózóra vonatkoznak.
A fenti esetkörön túl meg kell említeni azt az esetet is, amikor az adózó által használt informatikai eszközökön tárolt adatokat az adóhatóság egy ellenőrzési eljárás során ismeri meg. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 41. § (2) bekezdése ennek kapcsán rögzíti, hogy bírósági, továbbá közigazgatási vagy más hatósági eljárásban a mű bizonyítás céljára, a célnak megfelelő módon és mértékben felhasználható. Ha tehát az adóhatóság egy ellenőrzési eljárásban a bizonyítékok feltárása során adatmentést végez, amely kiterjed az adatkezelő szoftverkörnyezetre is, a szoftver alkotójának jogai ebben az esetben sem sérülnek.”
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese