Miközben zajlik a harc, hogy az állam elfogadja a fokozott biztonságú elektronikus aláírást, illetve vegyen vissza az elektronikus út írásbeliségének erőszakosan magas szintjéből, addig a legevidensebb megoldás terén is zajlik a per. A DÁP eAláírási cégszerű aláírásként való elismerése sokat lendíthetne a digitalizáció elfogadottsága terén. A folyamatot főleg hivatalnokok akadályozzák és egyes bírókkal is probléma van.

A folyamat a legutóbbi cikkben ott tartott, hogy a Fővárosi Törvényszék bírája hazudott, amikor azt állította, hogy van olyan szabály, amely MAGÁNCÉLT fogalmazott volna meg a DÁP eAláírás terén. A per első tárgyalása 2026. június 18-án 9:30-ra került kitűzésre, ami elfogadhatatlan. Ezért a fenti képen a tárgyalótermi kép csupán illusztráció, a per jelenleg a beadványok szintjén zajlik.

Azóta megérkezett a NAV válasza. A bíróság továbbra sem tett fel kérdéseket, nagyon úgy tűnik, hogy a háromtagú tanács kizárólag az ítéletben kívánja megvilágítani, hogy a per min dőlt el. Addig azonban még van idő, ezért a NAV nyilatkozatára és a bíróság hazugságára és a DÁP eAláírás elutasításra reagáló beadvány készült, immár az ittirdala.hu fokozott biztonságú elektronikus aláírásával. Ennek lényege kerül az alábbiakban közlésre.

A per tárgya a cégszerű aláírás mibenléte

A per tárgya a cégszerű aláírás, amely tekintetben a törvény nem tartalmaz semmilyen érdemi kikötést. Ezért a felperes részéről igyekeztem az Igazságügyi Minisztérium véleményét olyan módon meghivatkozni, amely jogforrásnak számít. Ilyen lehetett a korábbi Jsznyt., indoklása, majd az új Jsznyt. és annak indoklási szövegei.

Az alperes (NAV) szerint azonban nem lehet hivatkozni olyan jogszabály indoklására, amely még nem hatályos. A felperesi álláspont viszont az, hogy kihirdetett jogszabályra lehet hivatkozni, ha az olyan jelenleg is hatályos jogviszonyra tartalmaz változatlan tartalmú jogértelmezést. Az új Jsznyt. indoklásában megjelenő álláspontot (a 20.§-hoz) – amelyet az alperes is magáévá tett, majd később azt letagadta – már nagyon régóta az Igazságügyi Minisztérium változatlan álláspontja.

A COVID járvány idején, amikor jelentősen megnőtt az olcsó, könnyen regisztrálható fokozott biztonságú elektronikus aláírások iránti érdeklődés, már ismert volt ez a véleményük és az számos fórumon meg is jelent. Ebből a Jogászvilágban szereplő cikk került a beadványban említésre. Ennek lényege a következő:

Az EUB felé felteendő kérdések

A Consorzio Italian Management ügyben (C-561/19, nagytanács, 2021) az EUB már „finomhangolta” a korábbi CILFIT-kritériumokat. Ebben az EUB megerősítette, hogy a törvényszéknek nincs mérlegelési joga a kérdések felterjesztése tekintetében, ha utolsó jogorvoslati fórum a nemzeti bíróságokon. Ha jól értjük, akkor a jelenlegi sajátosan szubjektív értékelés alapján a Kúria önállóan mérlegelheti, hogy a felülvizsgálati kérelmet egyáltalán befogadja-e (Kp. 118.§). A Kúria befogadást eldöntő mérlegelése ellen nincs semmilyen fellebbezésnek, vagy rendkívüli perorvoslatnak helye. Így a törvényszék az utolsó jogorvoslati fórum, tehát nincs mérlegelési lehetősége az EUB felé való felterjesztés tekintetében.

Egyetlenegy esetben van a törvényszéknek az EUB felé való felterjesztés terén elutasítási lehetősége, ha a kérdés nem releváns

A Magyar Elektronikus Aláírás Szövetség elnökének (dr. Kósa Ferenc) több helyen megjelent közlése szerint az eIDAS rendelet nem ad választást a tagállamnak, mert az ingyenes DÁP eAláírás a minősített szolgáltatók piacán „jogosulatlan állami támogatást” jelentene és az üzleti célú felhasználás tiltása jogi evidencia. Emellett a rendelet adott szakaszának értelmezésében a „may” angol szó választás nélküli kijelentést hordoz magában. Vagyis nyelvileg a „May be the force with you” nem azt jelenti, hogy lehessen veled az erő, hanem azt, hogy „Az erő LEGYEN veled!”. Tehát a „may” nem lehetőség, hanem kötelező lépés a tagállamok részéről. Miután a felperes nem tudhatja, hogy fog-e erre hivatkozni a törvényszék az ítéletében – hiszen kérdések nem érkeztek ennek tisztázására – ezért szükséges a tiltás kötelező erejének tisztázása.

Ezt azonban az EUB tudja csak tisztázni. Ehhez ezt a kérdést kell az EUB felé feltenni:

Magyarország köteles-e korlátozni az eIDAS rendelet 5a. cikk (5) bekezdés g) pontja alapján a magyar digitális tárca (DÁP) eAláírásának szakmai célú használatát?

Ha az előfeltétel teljesül és az EUB megerősíti, hogy ez csak lehetőség, akkor a törvényszéknek vizsgálnia kell, hogy az Dáptv. 54.§ (7) bekezdése tartalmaz-e tiltást az üzleti (szakmai) célú felhasználásra. A hivatkozott szakasz pontosan így szól, és ahhoz semmilyen törvényi indoklás nem kapcsolódik (Dáptv. 54.§ (7)):

A felhasználó az eAláírást magánszemélyként használja. Az eAláírás nem tanúsít attribútumot.

A jobb megérthetőség szempontjából készítettem egy elemzést erről a mondatról:

1. Nyelvtani értelmezés (a magyar nyelv szabályai alapján)

• • Alany: „A felhasználó”
  • Állítmány: „használja”
  • Tárgy: „az eAláírást”
  • Határozó: „magánszemélyként”

A „magánszemélyként” szó nyelvtani funkciója a „-ként” rag miatt állapothatározó, ami azt fejezi ki, hogy a cselekvő milyen minőségben, szerepben, státuszban végzi a cselekvést. Nyelvtani értelmezés szerint ez a mondat nem zárja ki, hogy ugyanaz a személy az eAláírást egy másik minőségben (pl. cégképviseletben) is használja – csak azt állapítja meg, hogy magánszemélyként jár el. Emlékeztetek arra, hogy a magánszemélyként történő eljárás nem akadálya a cégszerű aláírásnak, hiszen az egy magánszemélyként aláírt céges dokumentumot jelent. A mondatban nem szerepel benne a „kizárólag”, a „csak”, a „nem használható más célra” vagy bármilyen tilalmi elem, de nem szerepel a 107.K.702.920/2025/8. végzésben leírt „magáncélra” kifejezés se. A „magánszemélyként” kifejezés tehát pozitív státuszleírás, nem negatív kizárás. Nyelvtanilag tehát ez nem jelent tiltást!

2. Tartalmaz-e a szöveg tiltást az üzleti/szakmai célú használatra?

A magyar nyelvtani értelmezés szerint: Tiltás csak akkor áll fenn, ha explicit tiltó szerkezet szerepel („nem használható”, „tilos”, „nem vehető igénybe”, „kizárólag … célra alkalmazható” stb.). A kérdéses mondat nem azonban nem tartalmaz ilyen szerkezetet. A mondat csupán deskriptív, de nem normatív, mivel nem írja elő, mit nem tehet a felhasználó. Ezért pusztán a magyar nyelv szabályai alapján a mondat nem értelmezhető tiltásként.

3. A jogalkotási szabályok világosságának, egyértelműségének követelménye

A törvény kimondja: „A jogszabálynak egyértelműnek, világosnak és közérthetőnek kell lennie” (Jat. 2. § (1)). Ennek értelmezése szerint egy szabályozás akkor felel meg ennek a követelménynek, ha

• • a címzettek pontosan tudhatják meg, mit tehetnek és mit nem;
  • a jogalkalmazó (hatóság, bíróság) számára sem kétséges, mikor áll fenn jogsértés;
  • a norma kikényszeríthető anélkül, hogy a címzettnek találgatnia kellene a jogalkotói szándékot;

Ezzel szemben a mondat

• • nem normatív mondat (nincs benne kötelezés, tiltás vagy felhatalmazás),
  • nem fogalmaz meg tiltást és annak hiányzik a szankciója is
  • nem alkalmas jogkövetkezmény levonására, mert a címzett nem tudja belőle, hogy mit kockáztat, ha szakmai célra használja az eAláírást.

Ha a jogalkotó célja az lett volna, hogy tiltsa az eAláírás üzleti (szakmai) célú használatát, akkor ennek a tiltásnak egyértelműen ki kellett volna derülnie a szövegből. De a „magánszemélyként használja” fordulat tiltásra alkalmatlan. Mindeközben a DÁP eAláírás más, jogi személy tanúsítványoktól való megkülönböztetése okán fontos megfogalmazni azt, hogy a tanúsítvány nem a jogi személyre, hanem a magánszemélyre szól és azt mindenki, így tehát bármely ügyvezető, így én is

MAGÁNSZEMÉLYKÉNT

használom. Ha magánszemélyként céges irat aláírására használom, akkor az cégszerű aláírást jelent, most is.

A kormánytól független Főpolgármesteri Hivatal és a Magyar Könyvvizsgálói Kamara álláspontja nagyonis releváns az ügyben, hiszen olyan jogalkalmazókról van szó, ahol lehetőség van a kormányhoz való lojalitástól való elszakadás lévén önálló álláspontot megfogalmazni. Mindkét szerv elfogadja a DÁP eAláírást cégszerű aláírásként.

Kizárási kérelem

Engelthalerné dr. Szabó Szilvia a tanács elnöke ellen a 107.K.702.920/2025/8. végzésben leírt „magáncélra” kifejezése a jogszabály tudatos és szándékos átértelmezése miatt kizárási kérelem került benyújtásra (értsd: hazugság).

* a kép természetesen csak illusztráció

Engelthalerné dr. Szabó Szilvia bíró a 107.K.702.920/2025/8. számú végzésben a következő megállapítást tette: „[…] a Digitális Állampolgár mobilalkalmazásban elérhető DÁP eAláírás […] kizárólag magánszemélyek, magáncélra jogosultak használni.”

A fenti kijelentés nem szerepel sem a DÁP-törvény 54. § (7) bekezdésében, sem más jogszabályban, és a jogszabályhoz indokolás sem kapcsolódik. Az adott törvényi mondat („A felhasználó az eAláírást magánszemélyként használja”) nyelvtanilag nem tartalmaz tiltást, így az üzleti/szakmai felhasználás kizárásának megállapítása nem jogszabály-értelmezés, hanem tényként előadott, előzetes állásfoglalás az ügy érdemében.

Mivel a per tárgya éppen az eAláírás használhatósága, a bíró ezzel előre kinyilvánította álláspontját a perben vitás jogkérdésről. Ez a Kp. 28. § (1) bekezdése és a Pp. 21. § (1) bekezdés b) pontja alapján a pártatlanság látszatát kizárja. Még az az alaptörvény szerint is minden félnek joga van pártatlan bírósághoz (At. XXVIII. cikk (1)). A fenti körülmények a pártatlanság objektív látszatát is megingatják, ezért a kizárás indokolt. Indokolt lehet az elnököt a kérdésben támogató másik két bíró leváltása is, hiszen az elnök nem hozhatta meg a támogatásuk nélkül a végzést, viszont ha meghozta, akkor azt jelenti, hogy a másik két bíró is elfogult lehet. Az ő kizárásuk kérelmezése tekintetében a felperes később hoz döntést.

Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese

 Save as PDF