A Belvárosi Szabadegyetem 2025.12.09-én megrendezett sokadik kiváló előadása 2025.12.14-én éjfél előtt kikerült ki videón. Ezen látszik, hogy elsősorban érdeklődő értelmiségiekből állt a közönség, a Magyar Nemzet nevű propagandalap se ment el az előadásra, csak a videót nézte meg és írt róla valamit.

Ha fennmarad a Magyar Nemzet, akkor a kiadó későbbi vezetői egyet fognak érteni abban, hogy bár meg se nézték volna, mert az irományukkal minden idők legnagyobb mélypontját sikerült elérni a gazdasági újságírás terén.

A legfontosabb, hogy a két előadó elmondta, hogy NEM A TISZA SZAKÉRTŐI !!!

Meghallgatva a teljes előadást és egy scriptíró oldal segítségével a szöveg kielemzését követően a mesterséges intelligencia készített a kérésemre egy elemzést (chatGPT 5.2). Ezt összevetettem magamban az elhangzottakkal és az egyezőség teljes volt.

Íme (közgazdasági szakértelem nélkül is meg lehet érteni az alábbiakat, bár a poénok kimaradtak, így az kevésbé lesz szórakoztatóbb, mint a felvételt megnézni, amely során a disznóvágásos hasonlat is a helyére kerül):

Zsákutcában a magyar gazdaság

Miért stagnálunk évek óta, és mi következik ebből 2026 után?

A magyar gazdaság 2022 nyara óta érdemben nem növekszik. Ez ma már nem vita tárgya, hanem statisztikai tény. A kérdés nem az, hogy 2024-ben vagy 2025-ben lesz-e 0,3 vagy 0,8 százalékos növekedés, hanem az, hogy miért ragadtunk bele egy tartós stagnálási pályába, miközben a régiós versenytársaink – eltérő nehézségek mellett – képesek voltak előrelépni.

A Belvárosi Szabadegyetem évadzáró előadásán Molnár László (GKI) és Bod Péter Ákos (volt MNB-elnök) nem kozmetikázott számokról, hanem gazdaságszerkezeti és intézményi okokról beszélt. A kép, ami kirajzolódott, következetes és kellemetlen.

A „repülőrajt” helyett kifutópálya-vége

A 2024-es év gazdasági teljesítménye legjobb esetben is statisztikai értelemben vett stagnálás. A GDP-növekedés az év eleji optimista várakozásokkal szemben fokozatosan olvadt el, és az év végére a hibahatáron belüli tartományba csúszott. Ez önmagában még nem lenne tragédia, ha nem harmadik éve tartó jelenségről beszélnénk.

A beruházások visszaesése különösen súlyos jel. A beruházás nem aktuális fogyasztás, hanem jövőbeni kapacitás. Ha ez mínuszban van, akkor a következő évek növekedési potenciálja is eltűnik. A magyar gazdaság ma pontosan ebben a helyzetben van.

A fogyasztás ugyan nő, de nem termelékenységi vagy bérdinamikai alapon, hanem költségvetési pótlással. Ez klasszikus jele annak, amikor a gazdaság nem megtermeli, hanem elköti a növekedést.

Torz statisztikák, torz valóság

A hivatalos bérstatisztikák látszólagos reálbér-növekedést mutatnak, de ezek csak a foglalkoztatottak egy részére terjednek ki. A teljes munkajövedelmi tömeg ennél gyengébb képet mutat. A vállalkozások jelentős része képtelen érdemi béremelésre, mert egyszerre szorítja őket a minimálbér-nyomás, a magas energiaár és a gyenge belső kereslet.

Ez magyarázza azt az ellentmondást, hogy miközben makroszinten „javuló” mutatók jelennek meg, a társadalom jelentős része mégis romló élethelyzetet érzékel.

Exportvezéreltből fogyasztásvezérelt modell – ok nélkül

Különösen figyelemre méltó, hogy a külkereskedelmi adatok alapján a magyar gazdaság elkezdett eltávolodni az exportvezérelt modelltől, miközben nem alakult ki olyan belső termelékenység, amely egy fogyasztásvezérelt szerkezetet fenntarthatóvá tenne.

Ez veszélyes pálya. A fogyasztás akkor egészséges, ha mögötte versenyképes termelés áll. Ha nem ez történik, akkor az egyensúly csak költségvetési túlköltéssel tartható fenn, ami előbb-utóbb inflációban vagy megszorításban jelenik meg.

Nem ciklus, hanem szerkezet

Bod Péter Ákos egyik kulcsállítása az volt, hogy ez a lassulás nem konjunkturális, hanem szerkezeti jellegű. Ezt az időtáv önmagában bizonyítja. Három év stagnálás után nem lehet külső sokkokra vagy átmeneti zavarokra hivatkozni, különösen akkor, ha hasonló adottságú országok képesek növekedni.

A magyar gazdaság problémája nem az, hogy nincs állami beavatkozás. Épp ellenkezőleg: az állam rendkívül aktív. A gond az, hogy az újraelosztás iránya és logikája nem termelékenységet, hanem lojalitást jutalmaz.

Támogatási paradoxon: sok pénz, kevés hatás

A hazai KKV-szektor magas adóterhet visel, miközben drágább energiát fizet, mint nyugat-európai versenytársai. Ezzel szemben a nagy, jellemzően külföldi vagy politikailag preferált beruházások kiemelt állami támogatásban részesülnek.

Ennek következménye kettős. Egyrészt a hazai vállalkozások nem tudnak bért emelni és beruházni. Másrészt a támogatott nagyprojektek jellemzően alacsony hozzáadott értékű, munkaerő-intenzív tevékenységeket hoznak az országba. A GDP nőhet, de a magyar jövedelem nem.

A NER és a verseny hiánya

A beszélgetés egyik legerősebb állítása az volt, hogy a gazdasági problémák jelentős része nem piaci kudarc, hanem intézményi kudarc. A politikailag preferált vállalati környezetben a verseny torzul, a hatékonyság másodlagossá válik, a hosszú távú beruházási logika eltűnik.

A vállalkozói magatartás ehhez alkalmazkodik. A cégek nem nőni akarnak, hanem láthatatlanná válni. Feldarabolják magukat, elkerülik a méretnövekedést, mert az már politikai kockázatot jelent. Ez racionális egyéni döntés – és kollektív gazdasági veszteség.

Az elmaradt beruházások ára

A stagnálás egyik legveszélyesebb következménye nem is a jelenben, hanem a jövőben jelentkezik. Az infrastruktúra – vasút, vízhálózat, közművek – alulfinanszírozott. Ezek a mulasztások nem jelennek meg azonnal a költségvetési hiányban, de később sokszoros költséggel térnek vissza.

Ez az a „láthatatlan adósság”, amelyet a következő kormányok és generációk fognak megfizetni.

Zsákutca és kijárat

A beszélgetés végkövetkeztetése világos: a jelenlegi modell kifutott. A kérdés nem az, hogy lesz-e növekedés jövőre, hanem az, hogy milyen áron és milyen irányba.

A kijárat feltételei is egyértelműek:
– szabályalapú gazdasági környezet
– verseny visszaállítása
– kiszámítható adó- és kiadási rendszer
– szakmai döntéshozatal politikai lojalitás helyett

Ez nem gyors folyamat. A zsákutcából kifelé vezető út mindig hosszabb, mint befelé volt. De minél később indul el, annál drágább lesz.

Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese

 Save as PDF