Az adóhatóság mindig is állam volt az államban. A hibás, jogszabálysértő gyakorlatuk megváltoztatása korántsem egyszerű feladat, főleg, ha a hivatal a vállát vonogatja és mellébeszél, vagy elbújik a hivatali hatalom mögé. A vita folyamatos, gyakran idegörlő, miközben a NAV nem kíván felelni a stressz okozta egészségromlásért. Ebben a cikkben Ruszin Zsolt NAV elleni küzdelmét igyekszem bemutatni, vagyis írtam magamról egy memoárt.
Még 1996-ban nyújtottam be az első beadványt az adóhivatalnak 25 évesen és már akkor se finomkodtam, kerek-perec felkérdeztem a tájékoztatási részleget. Azóta eltelt 30 év és manapság már hetente többször írok az adóhatóságnak adótechnikai, adóeljárási és anyagi jogi témákban, de más közigazgatási témákban is dobálgatok rá tájékoztatási kérelmet és panaszokat más hivatalokra is. Már a kilencvenes években se bíztam a dolgokat papírra, igyekeztem mindent elektronikusan intézni…
Ki ez a figura, aki mindig beszól a NAV-nak?
A fiatal diplomásként a szakmai rálátásom folyamatosan nőtt, de elégedetlen voltam a harmadik évtől folytatott Corvinus Egyetem (Közgáz) képzési céljaival és a már akkor nehezen hasznosítható elméleti tudással, ezért inkább megcéloztam a szakma csúcsának számító okleveles könyvvizsgálói oklevelet és nagy lelkesedéssel csináltam végig a legendás 100 órás képzést a számvitel nagyjaitól (Róth, Adorján, Lukács, Veit). Persze ott is kérdezősködtem, például sosem akartam megérteni, hogy mi a különbség a januári elején számlázott, de decemberben teljesült szállítói számla passzív időbeli elhatárolásként vagy kötelezettségként való könyvelése között, amivel kínos perceket szereztem a néhai Róth Józsefnek. Remélem, ha most letekint, akkor mosolyog, mert a mikrogazdálkodók miatt ez a téma azóta is kísért…
Botrányos vizsgáztatás után lettem 1997-ben lettem az ország egyik legfiatalabb okleveles könyvvizsgálója. Ennek a sztorija se semmi. Egy pici szobában vizsgáztattak bennünket a Perfektnél, ahol hallhattuk a másik feleleteit. Én is hallottam, ahogy a feleségemtől azt kérdezték, hogy a könyvvizsgálónak kell-e vizsgálni az adókötelezettségeket. A kérdező szerint a helyes válasz a „Nem!” volt, amin felháborodtam, hiszen a rövid lejáratú kötelezettségek és a saját tőke vizsgálatába masszívan beleszámítanak az adókötelezettségek. Miután a feleségem igyekezett logikusan és világosan válaszolni és az adók vizsgálatának szükségességét hangsúlyozta, a vizsgáztató megbuktatta őt. Ekkor közöltem, hogy ilyen botrányos vizsgáztatáson nem kívánok részt venni tovább, így közösen buktunk meg. A vizsgát – a panaszom nyomán – megismételték és természetesen azt mindketten teljesítettük. A kép a Könyvvizsgálói Kamara rendezvényén készült Veszprémben, a Villa Medici épületénél, a „mi autónkkal”.
Szóval így lettem 26 évesen könyvvizsgáló. Tudomásom szerint a csúcsot a feleségem tartja, mivel őt még 25 évesen vették fel az akkor frissen megalakult Magyar Könyvvizsgálói Kamarába. Később persze megszigorították a szabályokat, így 30 éves kor alatt lényegében lehetetlenné vált felérni a kamarai tagságig.
Az üzleti élet nem tartogatott sok lehetőséget a XX. század utolsó éveiben, de a semmiből igyekeztünk megteremteni a saját vállalkozásunk alapjait. Ezért még újév napján is dolgoztunk, akkor éppen a frissen kibérelt újpesti irodában szereltük össze a bútorokat, és a kopácsolással felébresztettük az elsőszülöttet… 🙂
A diplomatikus érvelés nem segít
Miután hebehurgya, emberalkotta szabályok között kellett eligazodni, ahogy teltek-múltak az évek egyre gyakrabban találkoztam logikátllanságokkal, masszív ellentmondásokkal, gátlástalan szokásjoggal, felháborító tájékozatlansággal és takargatott vagy egyenesen kimondott rosszhiszeműséggel. A „normál” életben az emberek a bürokáciával szemben leírják a racionális érveiket, amiket aztán kimagyaráznak, az érintett hivatalnokokat pedig kimosdatják. Ilyen az emberi természet. Nagyon fontos, hogy az egyeztetések emlékezetesek legyenek, azokra még évtizedek múlva is emlékezzen a hivatalnok, vagy minisztériumi beosztott legyen az szóban, vagy írásban.
Ezért igyekeztem végiggondolni, hogy milyen módon lehet érvényt szerezni a valós, helyes iránynak. Ezért a következő tárgyalástechnikát kezdtem el alkalmazni.
-
Séma-megszakítás: A monoton hivatali rutinon fokozott akusztikai erővel és konfrontatív fellépéssel hatolok át, kikényszerítve az ügyintéző részéről az érdemi munkavégzést.
-
Személyes felelősségre vonás: A hivatali visszaélés és bűnszervezeti jelleg felvetésével kiveszem a tisztviselőt az intézményi védettségből; a felelősség onnantól nem a hivatalé, hanem az övé.
-
Nyilvánossági kontroll: A jogsértő eljárást dokumentálom és a nyilvánosság elé tárom; a névvel, arccal történő megszégyenítés ereje rendre korrekcióra kényszeríti a hatóságot.
-
Kontrollált agresszió: Káromkodásmentes, de megalkuvást nem ismerő hangnem, ami jelzi: nem dühös vagyok, hanem tudatosan érvényesítem az akaratomat a diszfunkcionális rendszerrel szemben.
Erre válaszul a következő tipikus ellentámadásokat tapasztaltam a hatóságok részéről:
-
Hiteltelenítési kísérlet: A stílust az érvek hiányaként állítják be, próbálva elterelni a figyelmet a saját jogsértéseikről.
-
Jogi fenyegetés: Hatóság elleni erőszak vagy zaklatás vádjával próbálnak elhallgattatni, hogy visszaállítsák a számukra kényelmes erőfölényt.
-
Kommunikációs blokád: Falat húznak, és a stílusra hivatkozva megtagadják az érdemi választ, amíg a nyilvánosság nyomása el nem éri az ingerküszöbüket.
-
Adminisztratív bosszú: Próbálják megbélyegezni az ügyfelet a rendszeren belül, hogy elrettentsék a hasonlóan fellépő sorstársakat.
Egy bűnügy megkreálása és a miskolci ítéletek
A NAV meggyanúsított egy bűncselekmény-sorozattal, amely sorozatos házkutatásokhoz vezetett nálam és ügyfeleimnél, azt sugallva a számukra, hogy nem jó ötlet velem együttműködni. Már a nyomozás közben kezdtek kifulladni az érvek, az eljárás közben megokosodott az ügyészség és közölte, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás nem tud bűncselekmény lenni. Az adóhatóság eközben adóellenőrzéseket indított az ügyfeleim ellen, amelyek során erőszakos és alaptalan átminősítéseket hajtottak végre, súlyos adóterheket, bírságot és késedelmi pótlékot megállapítva, amellyel szemben az ügyfeleim nem kívántak érdemi bírósági felülvizsgálatot kérni, megálltak a törvényszéki ítéletnél, amely kimerült az adóhatóság álláspontjának megismétlésében, a kereseteket lényegében el se bírálta. Nálam is – finoman – bepróbálkoztak egy jogkövetési vizsgálattal és fenyegetőztek a jegyzőkönyvben, amire észrevételt tettem. Adóellenőrzést viszont már nem indítottak, mert tudták, hogy végül az elépesztően tágra szabott átminősítéses gyakorlatot akár meg is fordíthatja az ügyem.
Bár az ügyészség szerint nem történhet bűncselekmény pusztán a rendeltetésszerű joggyakorlásra hivatkozással, a miskolci bíró, dr. Tőzsér Ildikó mégis – a kétséget kizáró bűnösség megállapítása helyett – vélelmezte a bűncselekmény elkövetését a rendeltetésszerű joggyakorlás elvére hivatkozva. Az ügyemben feltűnt egy önkéntes vádló szerepet betöltő tanú is, aki könyvvizsgálóként, mint megyei alelnök, a igyekezett befeketíteni és rosszalló tanúvallomást tett önkéntesen (!) a NAV nyomozói előtt. Fellebbeztem, de a törvényszéki bírók – megintcsak a kétséget kizáró bűnösség megállapítása helyett – „más álláspontra” helyezkedtek, de érdemi ellenérvek továbbra se voltak az ítéletben a ténylegesen megtörtént szolgáltatás valódisága terén. Mire fellebbeztem volna, addigra megváltoztatták a jogállamiságot rombolóan a felülvizsgálati rendszert, így a Kúria eleve be se fogadta volna a kérelmemet. Pénzbírsággal sújtottak, amit maradéktalanul megfizettem.
A rendeltetésszerű joggyakorlásra hivatkozó hivatalnokok és nyomozók okozta durva stressz
Az eljárások alatti stressz a bal szememben hemangiómát okozott, amit magyar egészségügy alkalmatlansága miatt Bécsben kellett kezelni, a késlekedés miatt lényegében a bal szememre nem látok, ami közben folyamatosan sorvad.
A rendeltetésszerű joggyakorlásra való hivatkozás számos „kreált” ügyben is megjelenik érvként, amelyet a hatóságoknak nem tetsző személyekkel szemben alkalmaznak azóta is. A rendeltetésszerűséget tételesen a jellemző gazdasági eseményekre szabottan kell meghatározni, ennek hiányában a hatóság – más országokban is – simán visszaél egy ilyen tág fogalomrendszerrel. Mindazonáltal a Kúria is változtatott az álláspontján, annyira, hogy az adóelkerülés kifejezését is igyekeztek relativizálni és azt az adóelőny törvényességéhez fűzni. Ez vélhetően azért merült fel, mert – a hozzám eljutott bennfentes információk szerint – a megbokrosodott adóhatósági középvezetők a rendeltetésszerű joggyakorlást már be akarták vetni a katázás és kisvállalati adó ellen is – amire végül nem került sor. A Katát a Karmelita felnégyelte, de a kisvállalati adó és még számos adókonstrukció (TBSZ, bejelentett részesedés, bizalmi vagyonkezelés) elképesztő adóelőnyökkel jár, amit épeszű országokban be se vezettek volna.
Retorziók, ellenintézkedések, elhallgattatás
Megpróbálta elérni, hogy a kamara felfüggessze a tagságomat (hamis vád).
Becsületsértés vs. Jogszabálysértőknek járó tisztelet
A Nemzeti Adókonzultációról való kizárás
Évtizedes hivatali hazudozással szemben elért sikerek
Egyéni vállalkozók, iskolai végzettség ostoba bejelentgetése
Kata: a NAV nem szólalt fel arról, hogy a katások nem voltak adócsalók, csak éltek a törvény adta lehetőséggel, amit az ostoba adópolitika dobott nekik.
M30,
Horváth András, Vancsura
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
