Az MBH Bank Nyrt. az ország második legnagyobb bankja, ahol a 2024-es korrigált adózás utáni nyereség meghaladta a 236 milliárd forintot. Az elmúlt években több pénzintézetet és takarékszövetkezetet gyanús körülmények között bekebelező bank informatikai káoszával és problémáival célkeresztet rajzolt az ügyfeleire, akiket internetes csalók vettek célba. A folyamat évek óta tart és az mind szakmai, mind társadalmi szerint társadalmi elégedettséget eredményezett, hogy az MNB-nek is muszáj volt lépnie. Azt viszont elfelejtették szabályozni, hogy mi legyen annak az összegnek az adózásával, ha a bank úgy dönt, hogy – valamilyen tényállást is átíró megállapodás mentén – végül fizet.
Az EUROASTRA oldallal való együttműködés során birtokunkba jutott anonimizált banki tájékoztatás szerint az MBH súlyos gondatlansággal vádolta meg az ügyfelét, de a „legyetek bátorak” elv mentén, ennek ellenére mégis fizet. Tehát az MBH nem kívánja elismerni a kártérítési felelősségét, holott a büntetőeljárások akár még eredményesek is lehetnek – nyilván nem a magyar rendőrség témában tapasztalható alacsony felderítési szintjén, hanem – akár egy nemzetközi nyomozás eredményeképpen.
Az MBH a beígért 70 százalékos kifizetéshez előbb nyilatkozatot, majd ezt követően 30 napon belül megállapodást kíván az ügyféllel aláírattatni, amelyben – nem nehéz kitalálni – az ügyfél a felelős mindenért. A dolog akkor válik hajmeresztővé, amikor a bank az ellopott pénz visszatérítése kapcsán adóazonosítót követel, majd kerek-perec közli, hogy az MBH által történő „méltányossági” kifizetés adóköteles és az ügyfélnek 15% SZJA, a banknak pedig 13% Szochó fizetési kötelezettsége keletkezik. Így ha az ügyféltől 1 millió forintot loptak el a csalók, akkor 595 ezer forintot kíván ebből az MBH megtéríteni. Nyilvánvaló, hogy többre nem futja a 236 milliárdos adózási utáni nyereségből.
Megvizsgálva a megállapodásból eredő kifizetési jogcímet, a bank azt szándékosan cserélhette ki azt adóköteles jövedelemre (egyéb jövedelemre), hiszen kártérítés fizetése esetén nemcsak az ellopott összeget, de a járulékos károkat is térítenie kellene, ami akár az eredeti kár többszöröse is lehet. A „bátorak legyetek” tehát csak 70 százalékot jelent.
Az MBH megteheti, hogy a kiszolgáltatott helyzetbe kerültekkel aláírattat egy ilyen megállapodást, azonban kétséges, hogy a kártérítési jogcímet elkerülheti. A NAV telefonos ügyfélszolgálata szerint is vizsgálni kell a jogcímet és azt a kár a kifizetés után is támadhatja az ügyfél, akkor is, ha kényszerhelyzetében élt a megállapodással, hiszen a bank enélkül egyáltalán nem kívánt fizetni, a pénzre pedig most volt szüksége, legalább részben. Az ilyen megállapodások ugyanis az erőfölénnyel való visszaélés gyanúját is felkeltik, a magasabb szintű fogyasztóvédelmi irányelvek alapján pedig érvényteleníthetik a megállapodást.
Adójogilag a személyi jövedelemadó törvény nem foglalkozik a hamis jogcím esetével, de ha bebizonyosodik, hogy a kifizetés nem egyéb jövedelem, hanem kártérítés volt, akkor a banknak a kár fennmaradó részét és a levont adót is vissza kell térítenie, illetve a szociális hozzájárulási adóját önellenőrzéssel visszakértheti a NAV-tól. A jogalkotó csupán az elmaradt jövedelemre tekintettel kifizetett, juttatott kártérítés, kártalanítás, kárpótlás címén megszerzett bevétel esetére alkotott szabályokat (Szja tv. 1.§ (9)), a banki ügyletek során keletkezett kárra még nem.
Na, majd most pótolható lesz a jogalkotói mulasztás… Hahó, NGM!
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
