A Pénzügyminisztérium (korábban NGM, együtt: minisztérium) által gondozott - a kormány adminisztrációt csökkentő céljaival szöges ellentétben álló - iparűzési adó szabályok egyre komolyabb hullámokat vetnek a COVID alatt szüneteltető egyéni vállalkozók és az iparűzési adó "felezése" kapcsán pórul járt adózók körében.
I. Katás iparűzési adó mizéria
Valójában a KATA alanyiság (hasonlóan az ÁFA alanyisághoz) nem szűnik meg a kisadózó egyéni vállalkozó általi szüneteltetéssel. A katázást szabályozó törvény kizárólag a bevételi keret kapcsán ír elő szabályozást, nem állítja, hogy a KATA alanyiság vagy / és annak alapján tett adójogi nyilatkozatok megszűnnének. Ilyesmit a helyi adóról szóló törvény se tartalmaz. Így a tételes KATA-HIPA fennmarad a szüneteltetés alatt is meg az után is és a tételes iparűzési adó összegét arányosítani kell!
A minisztérium nyakatekert nyelvezetén mindez azt jelenti, hogy a Htv. 39/B.§ (3) első fordulata szerinti "A kisadózó vállalkozások tételes adója hatálya alá tartozó vállalkozó" a szüneteltetés alatt is "A kisadózó vállalkozások tételes adója hatálya alá tartozó vállalkozó"-t jelent, hiszen a Katv. 5.§-ban nincs a kisadózó vállalkozások tételes adója megszűnési esetei között a szüneteltetés, csupán nem kell megfizetni az adót a szüneteltetés teljes havi időtartamára (Katv. 8.§ (9) d)) és az ilyen hónapot a KATA keretből ki kell hagyni. Miután a KATA törvény is a többi esettel együtt a szüneteltetést is az adófizetési kötelezettség (és nem adóalanyiság) szünetelési szabályai alá veszi, így például a táppénz, a katonai szolgálat, de a szüneteltetés teljes havi fennállása esetén (amit ugye a NAV-tól lehet megtudni) a tételes HIPA-t az arányos adóalapra kell vetíteni (Htv. 39/B.§ (3) utolsó fordulat). Ezzel párhuzamosan - a jogszabály koherenciájára vonatkozó jogalkotási szabály (Jat. 2.§ (4) d)) felrúgásával - a minisztérium javaslatára bevallási kötelezettséget szerepeltettek a szüneteltetés/szünetelés esetére - a jogalkotó meg mindig szépen megszavazta azt (Htv. 39.§ (6)). Valójában nincs szükség bevallási szabályra, hiszen az arányosítás már szerepel, számolni meg az önkormányzati adóhatóság is tud, a szünetelésről meg értesült.
Visszatérve az érthető nyelvezetre: érthetetlen okokból tömegesen kellene (kellett volna) a COVID miatt jelentős számban a KATA fizetése alól szünetelő egyéni vállalkozásoknak bevallást tenniük és ismételt bejelentkezési kötelezettséget elvégezniük egy - már elnézést - filléres adó miatt! Ez nemcsak értelmetlen, de a koherencia-zavar miatt tarthatatlan szabályozás! Sokkal egyszerűbb lenne, ha minden katásnak eleve járna az átalány-iparűzési adó, amit önként, bevallással írhatna felül - ha az neki kedvezőbb.
Ahol ellenállnak az adózók (és a könyvelőik) az inkoherens és a jogalkotás szabályainak ellentmondó január 15-ig való "szünetelési" bevallási szabálynak, ott jön a mulasztási bírság. Még nem találkoztam olyan esettel, ahol azt perre lehetett volna vinni és elvinni az ügyet egészen az Alkotmánybíróságig! Tudvalevő, hogy a Pénzügyminisztérium (korábban: NGM) egy sor nyakatekert és a jogrendnek ellentmondó részletszabályt nyújtott be az Országgyűlésnek, amit ott gyanútlanul megszavaztak, de azok közül csak egy-egy kerül elvétve az Alkotmánybíróság elé. Lám, lám, amikor egy-egy ilyen szabály végre az Alkotmánybíróság elé kerül, akkor az ott el is hasal. A rendeleti kormányzás óta pedig még tovább romlott a helyzet!
II. Agyonadminisztrált adófelezés, adómeglepetéssel
Az iparűzési adó felét az önkormányzatoktól elvették, viszont az állam azt le akarta hívni EU-s támogatásként, amit aztán kézi vezérlés mellett osztottak vissza részben az önkormányzatok számára. Ennek a történései közismertek. A minisztérium ezért abból indult ki, hogy az EU támogatási szabályainak megfelelően nevezze el az iparűzési adó összegének a csökkentését. A 23/2021-es számviteli kérdésben ki is fejtik, hogy az önkormányzati adórendelet szerinti mértékkel számított adó és az 1 százalékos adómértékkel számított adó különbözete az uniós jog értelmében állami támogatásnak számít, amely ún. átmeneti támogatásként vehető igénybe - bár ezt még azelőtt írták, hogy rájöttek volna, hogy az iparűzési adó speciális helyzete miatt, az ilyen támogatás bevételként számolandó el. Így a kettős könyvvitelt vezető vállalkozásoknak a teljes iparűzési adót ráfordításként kell elszámolniuk, a meg nem fizetendő részt pedig támogatásként. A nettósítást ugyanis tiltja a számviteli törvény bruttó elszámolási elve! Az ilyen egyéb bevétel pedig beleszámít a társasági minimum-adó alapjába! Az így kialakuló társasági adó elhanyagolható összeg, inkább könyvviteli többletügyintézést teremt. Hasonló a helyzet a katásoknál is, náluk is bevétel a támogatás okán "elengedett" iparűzési adó.
A többletügyintézés amúgy sem zavarja a kormányt, hiszen az Országgyűlés kontrollja nélkül bejelentést írtak elő - a járvány kellős közepén - közel 1 millió kis- és középvállalkozás számára az adóelőleg miatt, holott csak néhány tízezer nagyvállalatnak kellett volna jeleznie, hogy nem felel meg a támogatási szabályoknak, így lehetőség lett volna a széles körű automatizálásra. Az automatizálást az eleve adót fizető katásoknál viszont megvalósította a kormány. Éppen ezért érthetetlen, hogy az adóelőleg - ami nem eshet EU támogatás alá, hiszen az csak előleg, abból lehet, hogy nem is lesz adó - miért igényelt bejelentést ilyen széles körben? Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a minisztérium illetékese kitért a válaszadás elől, majd rámtette a telefont - miután az írásos megkeresésre nem válaszoltak.
Ki a felelős?
A helyi adózás területéért 2 évtizede Kanyó Lóránt (Lóránd?) jelenlegi osztályvezető felel. Neki köszönhetjük a háziorvosok NEAK támogatásainak iparűzési adóját, az alvállalkozás zavaros fogalmi rendszerét, a nyomda által számlázott termék igénybevett szolgáltatássá minősítését, a nagyobb ingatlan egységeinek bérbeadásakor a közvetített szolgáltatásként való elszámolás kizárását, a szellemi tevékenységeknél az alvállalkozás kiiktatását, a matematikailag nullára kijövő megosztás axiómával való tiltását, sőt a használatbavétel előtti építményadót is. Ő volt az, aki 2002-ben még azért küzdött, hogy a gépjármű akkori súlyadója nehogy a Belügyminisztérium gépjármű-nyilvántartási adatai alapján legyen kivetve (automatizálva), hanem az egyedi, önkéntes (!) bevallási rendet kívánta fenntartani.
A minisztérium pont egy évtizede nem válaszol az írásos megkereséseimre, a telefont pedig azért teszik rám, mert kínos kérdéseket feszegetek és megoldást követelek. A minisztérium köteles lenne a jogalkotási szabályok szerint az összes adótechnikai szabályozást egyeztetni, hiszen azok nem érintik a költségvetést vagy annak a végrehajtását, de a minisztérium ezt se kívánja betartani, azt is lehet másként értelmezni (2010. évi CXXXI. törvény 5.§ (3) c)). Nemcsak ilyen esetben megy szembe a szabályokkal a minisztérium és gyárt jogszabályt, amit rendre "értelmezésnek" hívnak. Már előfordult, hogyha "nem sikerül" valamit leszabályozniuk, akkor jogellenes értelmezéseket fogalmaznak meg, amit propagandaként terjesztenek, félállami szervezeteken keresztül.
Update1: Üzent az agyoncenzúrázott kormányzati "szaklapon", a SZAK-MA hasábjain keresztül Kanyó Lóránd (ezúttal "d"-vel írta a nevét): kijelentette, hogy a HIPA kapcsán nem kell bevételként elszámolni a támogatást. A cikkből egyébként nem derült ki, hogy ezt mire alapozta és a számviteli törvény bruttó elszámolási elve azóta sem változott meg (nem is változhatott, hiszen az ütközött volna az EU irányelvvel).
Update2: Üzent (szóban, a NAV-on keresztül) a Pénzügyminisztérium Számviteli Főosztálya is, hogy a társasági adó esetében se kell az adókedvezményeket egyéb bevételként kimutatni. Milyen igaz lenne, ha a társasági adót nem éppen az adózás előtti eredmény után lenne kötelező kiszámolni (Szvt. 87.§ (2)). Miután az iparűzési adó rendszeridegen adó és érthetetlen módon nem az adózás előtti eredményt terheli, hanem ráfordítás, így a rá jutó támogatás is kimutatandó (Szvt. 77.§ (3) b)). Persze én csak 2 évig voltam az Országos Számviteli Bizottság (OSZB) tagja, de miután kardinális javaslatokat tettem (pl. a mikrogazdálkodói beszámoló helyett a beszámoló alóli mentesülést javasoltam), átszervezésre hivatkozással megszüntették a tagságomat az OSZB-ben.
Update3: Megkérdeztem a Számviteli Levelek stábját is, ahol dr. Nagy Gábor, a volt pénzügyminisztériumi főosztályvezető - tőle szokatlan módon - közölte, hogy "... nem találtunk akkor sem (márciusban) és most sem olyan jogszabályt, amely a támogatások szabályozására vonatkozó előírásoknak megfelelően támogatásnak minősítette volna az 1%-ot meghaladó iparűzési adót". Végül is, sem a rendelet, sem a fenti számviteli kérdés nem rögzítette tényként, hogy bizony támogatásról van szó. Ezt követően jött a szokásos fenyegetés, hogy ne tegyem közzé a válaszlevelüket. Miután a "válasz" híján volt a szakmai tartalomnak - de alaposan megtaposta a bruttó elszámolási elvet - , inkább eltekintettem a közreadásától.
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese