A kisvállalati adó egy olyan adóböszmeség, ami tele van kisebb-nagyobb jogalkotási hibával. Ilyen hiba volt az is, hogy a pénztár növekményét ész nélkül adóztatták, miközben a pénztár fogalmába beletartozik az elektronikus pénz és a kriptó is. A változtatásnak visszamenőlegesnek kellett volna lennie, de ezt a politikai gőg nem engedte…
Növekszik a pénztárad?
A KIVA megadóztatja!
A pénztár fogalmába azonban
beletartozik az elektronikus pénz is!
A kisvállalati adó szabályai a pénztár fogalmára épülnek, miközben a digitális korban a „pénz” már régen nem csak bankjegyet vagy bankszámlát jelent. Az elektronikus pénz – neobankoknál, fintech szolgáltatóknál vezetett egyenleg – a számvitelben a pénzeszközök között szerepel, de nem bankbetét, ezért a magyar minisztériumi logika szerint automatikusan pénztár. Ebből az egyszerűsítő, de végzetes leegyszerűsítésből következett az az abszurd helyzet, hogy az elektronikus pénz állománynövekménye a KIVA-ban adóalapot képezett, pusztán azért, mert technikailag a pénztár fogalmába tartozott (Katv. 2.§ 23. és 20.§ (3) c) és (4) c)).
Az EU tagállamoknál persze a „pénztár” fogalmának ilyen ostoba, magyaros logikájú kitágítása elő se fordulhat. A vájtfülűek számára erről lásd az elemzést itt.
Az elektronikus pénz növekménye nem jövedelem, nem nyereség. Mégis úgy viselkedett vele az állam, mintha a vállalkozó valamit elkövetett volna, ezért büntetőadót vetett ki rájuk. A jogalkalmazás logikája itt nagyjából annyi volt, hogy „ha nem bank, akkor pénztár, ha pénztár, akkor a növekményre legyen adó”, ami egy digitális pénzügyi környezetben nagyjából a ló és a villamos összekeverésének szintje.
A helyzet tarthatatlanságáról többször fogalmaztam meg kritikát a minisztériummal szemben, az elmúlt években, amire természetesen nem jött válasz, pedig a százezer KIVA alanyból legalább akár tízezer érintett is lehet.
Végül jött a „Jó hír”, ami törvénymódosításként átírta a KIVA szabályait, kifejezetten kivéve az elektronikus pénzeszközöket a pénztár fogalmából. A jogalkotó tehát utólag elismerte, hogy az addigi szabályozás hibás volt, ami miatt néhány esetben a NAV büntethetett is, vagy a KIVA alanyok önkéntesen vallották be az elmúlt években a növekményre a 10 százalék adót, tartva a hivatali retorziótól.
A valódi probléma azonban nem is a módosítás, hanem az, ami mögötte van. A változtatás ugyanis nem lett visszamenőleges. A minisztériumi körökől hozzám eljutott érvelés szerint adminisztratív okok, jogbiztonság, meg mindenféle jól csengő kifejezés akadályozta ezt. Valójában arról van szó, hogy néhány kisvállalkozás már befizette az adót egy nyilvánvalóan igazságtalan adóalap után, és ezt a jogalkotó nem akarta visszaadni. Így az állam ugyan kimondta, hogy eddig rosszul csinálta, de csak 2026-tól változtatnak.
Ez a történet tankönyvi példája az ostoba és tájékozatlan jogalkotásnak, ami távol tartotta a szakértelmet magától, majd cinikusan korrigált. Az elektronikus pénz KIVA alá vonása nem szakpolitikai döntés volt, hanem a pénztár fogalmával kapcsolatos átgondolatlanság mellékterméke. Hiába írtam a témában, a törvényalkotási bizottság értetlenkedése mögött kitapintható a kényelmesség és a politikai gőg. A félős kivás cégek átvezethetik a WISE EMI és a BINX egyenlegeiket más bankszámláikra, vagy egy pár napra akár kölcsönadhatják a tulajdonosnak is, de ez az oda-vissza utalgatás jelentős – összesen akár 1 százalékos – bankköltséggel is járhat. Fontos, hogy a WISE Europe SA-nál vezetett pénzforgalmi számla nem elektronikus pénz. Ha viszont kivás cégként kriptót tartanak, akkor a kormány kibabrált velük…
Én inkább azt üzenem a jogalkotónak, hogy még most sem késő, a szabályt bármikor visszamenőlegesen alkalmazhatóvá lehet tenni!
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
