A kisvállalati adó egy olyan adóböszmeség, ami tele van kisebb-nagyobb jogalkotási hibával. Ilyen hiba volt az is, hogy a pénztár növekményét ész nélkül adóztatták, miközben a pénztár fogalmába beletartozik az elektronikus pénz és a kriptó is. A változtatásnak visszamenőlegesnek kellett volna lennie, de ezt a politikai gőg nem engedte…
Növekszik a pénztárad?
A KIVA megadóztatja!
A pénztár fogalmába azonban
beletartozik az elektronikus pénz is!
A kisvállalati adó szabályai a pénztár fogalmára épülnek, miközben a digitális korban a „pénz” már régen nem csak bankjegyet vagy bankszámlát jelent. Az elektronikus pénz – neobankoknál, fintech szolgáltatóknál vezetett egyenleg – a számviteli bemutatásban a pénzeszközök között szerepel, mert nem bankbetét, ezért a magyar logika szerint automatikusan pénztár. Ebből az egyszerűsítő, de végzetes leegyszerűsítésből következett az az abszurd helyzet, hogy az elektronikus pénz állománynövekménye a KIVA-ban adóalapot képezett, pusztán azért, mert technikailag a pénztár fogalmába tartozott (Katv. 2.§ 23. és 20.§ (3) c) és (4) c)).
Az elektronikus pénz növekménye nem jövedelem, nem nyereség. Mégis úgy viselkedett vele az állam, mintha a vállalkozó valamit elkövetett volna, ezért büntetőadót vetett ki rájuk. A jogalkalmazás logikája itt nagyjából annyi volt, hogy „ha nem bank, akkor pénztár, ha pénztár, akkor a növekményre legyen adó”, ami egy digitális pénzügyi környezetben nagyjából a ló és a villamos összekeverésének szintje.
A helyzet tarthatatlanságáról többször fogalmaztam meg kritikát a minisztériummal szemben, az elmúlt években, amire természetesen nem jött válasz. Aztán lett „Jó hír”, ami törvénymódosításként átírta a KIVA szabályait, kifejezetten kivéve az elektronikus pénzeszközöket a pénztár fogalmából. A jogalkotó tehát utólag elismerte, hogy az addigi szabályozás hibás volt, ami miatt néhány esetben a NAV büntethetett is, vagy a KIVA alanyok önkéntesen vallották be az elmúlt években a növekményre a 10 százalék adót, tartva a hivatali retorziótól.
A valódi probléma azonban nem is a módosítás, hanem az, ami mögötte van. A változtatás ugyanis nem lett visszamenőleges. Az érvelés szerint adminisztratív okok, jogbiztonság, meg mindenféle jól csengő kifejezés akadályozta ezt. Valójában arról van szó, hogy néhány kisvállalkozás már befizette az adót egy nyilvánvalóan értelmetlen adóalap után, és ezt a jogalkotó nem akarta visszaadni. Így született meg az a sajátos kompromisszum, amelyben az állam kimondja, hogy eddig rosszul csináltuk, de csak holnaptól számít rossznak.
Ez a történet tankönyvi példája az ostoba és tájékozatlan jogalkotásnak, ami távol tartja a szakértelmet magától, majd cinikusan korrigál. Az elektronikus pénz KIVA alá vonása nem szakpolitikai döntés volt, hanem a pénztár fogalmával kapcsolatos átgondolatlanság mellékterméke. Hiába írtam a témában, a törvényalkotási bizottság értetlenkedése mögött kitapintható a kényelmesség és a politikai gőg. Még most sem késő, a szabályt bármikor visszamenőlegesen alkalmazhatóvá lehet tenni.
Ruszin Zsolt, a FairConto Zrt. részvényese
Save as PDF
