A kormány ellenőrzése alatt álló Számvitel és Könyvvizsgálat című lapban jelent meg, az "ELLENŐRZÉS" rovatban egy cikk, amelynek Szikora Gáborné a szerzője. A szerző a NAV Nógrád megyei Igazgatósága Utólagos Ellenőrzési Osztályának "szakértőjeként" szerepel. Szikora Gáborné felettese - a törvény által előírt konktaktlista szerint - Kissné Eged Gabriella osztályvezető asszony.
Az összesen kettő oldalas cikk valóban közérdekű ügyet mutat be. A cikk szerzője rögtön a tényállás bemutatása előtt minősíti az "egyes" adózók adótervezési akaratát, pejoratív irányba. Ezt követően a bemutatott konkrét eset nem túl bonyolult: egy osztrák tulajdonú társaság eladta a korábban bérbeadott ingatlanjait és az így keletkezett jegyzett tőkén felüli vagyont az anyavállalat szerette volna kivonni. Első lépésként kölcsönt adtak az anyavállalatnak, majd, amikor döntöttek a tőke leszállításáról, akkor a kölcsönt a tulajdonos felé fennálló osztalékkötelezettségként tartották számon, kamat nélkül, beszámítva a korábbi kölcsönt.
A Nógrád megyei NAV fenn említett két munkatársa azonban a tőkeleszállítás ellenére visszaminősítette az összeget kölcsönné és kamatot számított fel, ami bevételt és így társasági adót (+bírságot) okozhatott. Sajnos, a leírt tényállás alapján nem volt törvényes a megállapítás.
A vállalkozások ugyanis szabadon tőkét vonhatnak ki, ehhez legfeljebb a hitelezővédelmi közzétételt kell kivárniuk. A jegyzett tőke kivonásától függetlenül bármikor kivonhatnának a tőketartalékból, bár ezt a magyar számviteli törvény - az Alaptörvény szerinti tulajdonhoz fűződő jog ellenére - kizárólag a jegyzett tőke csökkentésekor és csak azzal arányosan végezhetik el (ez a rendelkezés vélhetően az alkotmányossági próbát nem állná ki). Az osztrák tulajdonú társaság azonban a teljes tőketartalékot kivonta. A jegyzett tőke csökkentését a cégbíróság közokiratban (végzésben) be is jegyezte. A tőketartalék összegéről azonban a cégbírósági végzés nem szólt, bár az ügy leírásában még a jegyzett tőke csökkentésének összegét se ismerte el a NAV a kölcsön összegét változtató körülményként, nemhogy a kivont tőketartalék összegét. Ezzel a NAV jogszabálysértő módon megvonta a tulajdonostól a tőketartalék csökkentésére vonatkozó jogot, a kölcsönként való csalárd átminősítés pedig kizárólag adómegállapítási célt szolgált, ami önmagában felveti a hivatali visszaélés és a közokirathamisítás gyanúját. Mindezt az adóhatóság a határozatában azzal igyekezett leplezni, hogy a cég az eredménytartalékon keresztül vezette a tulajdonosi kötelezettségek közé a tőketartalék kivont összegét, holott ennek nincs jelentősége: a gazdasági eseményeket nem az elnevezésük, hanem a tartalmuk alapján kell megítélni.
Ismervén a magyar igazságszolgáltatás jelenlegi helyzetét, az osztrák tulajdonú cég az elsőfokú határozat ellen sem fellebbezett. Az ügyből jól látható, hogy az adózó az "okos enged-szamár szenved" elv mentén és az amúgy is alacsony, 9%-os társasági adó bírságot betudta a Magyarország nevű államban végrehajtott befektetése rejtett költségeként.
Kerestem a határozatot kiadmányozó Kissné Eged Gabriella osztályvezető asszonyt telefonon, aki nem kívánta kommentálni az ügyet. A jogszabálysértő megállapítást firtató kérdések elől kitért azzal, hogy neki tilos nyilatkoznia a média felé, bár a beosztottja azt megtette a cikk által. Szikora Gáborné a megkeresésem napján "nem dolgozott", bár azt nem állították, hogy szabadságon lett volna.
Kiábrándító tapasztalatom, hogy nemcsak Kissné Eged Gabriella osztályvezető asszony és Szikora Gáborné maradhat az állásában, hanem egyetlen jogszabálysértő határozatot hozó hivatalnok esetében sincs érdemi következmény. Sőt, a jogszabálysértő határozatok kiadmányozása vagy előterjesztése ellenére szabadon pályázhatnak meg más állami tisztségeket, így akár előléptetésben is részesülhetnek. Az ügyészség utasításai miatt pedig a Rendőrség eleve nem nyomozhat a NAV ellen, mondván, hogy a jogszabálysértés nem volt a kormánytisztviselő "akarata", a hivatali visszaélés és a közokirathamisítás pedig csak szándékosan követhető el. Ha mégis a feljelentéseim kapcsán eljárás indul, akkor annak kizárólagos célja, hogy a feljelentőt vegzálhassa a Rendőrség, tanúkihallgatásra citálhassa és lényegében számon kérje a feljelentés tartalmát. Az ilyen eljárások vége mindig az, hogy az ügyészségi indoklás copy+paste átemelésével a Rendőrség elutasítja a nyomozást, bűncselekmény hiányára hivatkozva. Az ügyészségi magyarázattal csak az a gond, hogy a NAV sorozatos jogszabálysértő döntései korántsem véletlen tévedések mentén történnek, a Rendőrségnek pedig az ügyészség tiltja, hogy ügyfelek, adózók kárára hozott csalárd döntések miatt nyomozzanak és a visszaélésszerű magatartásra egyéb, objektív bizonyítékokat is találjanak - például a döntéssel egyet nem értő (volt) hivatali munkatárs tanúvallomását. A Rendőrség és az ügyészség munkatársai számára általában a NAV határozat tartalmának értelmezése igazságügyi szakértő bevonását indokolná, de igazságügyi szakértő bevonására sem szokott sor kerülni. Időnként persze sikerül meggyőznöm egy-egy erősebb igazságérzetű nyomozót és akkor megalapozott gyanú okán nyomozást rendelnek el, amit a fentiek szerint aztán az ügyészség leállít.
Ruszin Zsolt,
FairConto Zrt. részvényes